Egy kutatás térképen mutatta meg, hogy a világ mely gleccservidékei jelenthetnek komoly árvízveszélyt a következő időszakokban. A kutatók becslése szerint világszerte mintegy 15 millió ember él olyan területen, amelyet egy gleccserhez köthető hirtelen áradás veszélyeztet. A leginkább érintett térségek közé Ázsia magashegységei, köztük a Himalája, a Karakorum és a Hindukus tartoznak, de az Andok, az Alpok, Kanada és az Egyesült Államok egyes részei sem mentesek a kockázattól. A szakértők szerint ráadásul a sokszor félvállról vett klímaváltozás felgyorsítja a gleccserek olvadását, a fagyott talaj felengedése pedig egyre instabilabbá teheti a hegyoldalakat. Ez földcsuszamlásokhoz, lavinákhoz és olyan láncreakciókhoz vezethet, amelyek hatalmas mennyiségű jeget, kőzetet és vizet zúdíthatnak a mélyebben fekvő, lakott területekre.

A kutatás ugyan már korábban publikálták, különösen azért kapott most figyelmet, mert alig néhány nappal ezelőtt Nepál északkeleti részén, a Tibethez közeli határrégióban pusztító villámárvíz söpört végig. A katasztrófa következtében több száz ember meghalt, csaknem ötezren pedig továbbra is eltűntként szerepelnek a beszámolók szerint. A tudósok jelenlegi feltételezése szerint a tragédiát a Langtangn Lirung hegyen bekövetkezett gleccseromlás indíthatta el, amely erőssége akkora volt, hogy egy 5,2-es erősségű földrengésként regisztráltak a műszerek.

A történtek pontos rekonstruálása ugyan akár még hónapokig is eltarthat, a szakértők azonban már most arra figyelmeztetnek, hogy a nepáli katasztrófát nem szabad egyszeri, elszigetelt eseményként kezelni. De mi is történt pontosan?

A katasztrófalánc elkerülhetetlen volt

A jelenleg rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a nepáli áradás hátterében gleccseromlás állhatott. Jonathan Carrivick, a Leedsi Egyetem gleccseráradásokkal foglalkozó szakértője szerint a történtek egy hatalmas kőzetomláshoz köthetők, amely a gleccser jelentős részét is magával sodorta.

Az Antarctic Glaciers nevű kutatócsoport – amely mintegy 50 vezető szakértő munkáját fogja össze – előzetes elemzése szerint nem sokkal az árvíz előtt valóban földcsuszamlás és gleccseromlás történt. A hegyről lezúduló jég és kőzet összekeveredett a korábbi áradások során lerakódott üledékkel, majd ideiglenesen eltorlaszolta a Lhende Khola folyót. A folyó elzáródása miatt rövid időre egy hatalmas tó alakult ki. Amikor azonban a természetes akadály átszakadt, a felgyülemlett víz pusztító árhullámként zúdult lefelé.

Ez a folyamat azért is különösen veszélyes, mert egyetlen esemény több különböző természeti folyamatot indíthat el egymás után, hiszen egy gleccser vagy a fölötte lévő kőzet leomolhat, az így lezúduló törmelék elzárhat egy folyót, a felduzzadt víztömeg pedig később egyetlen hatalmas hullámban törhet át a természetes akadályon.

Carrivick szerint a klímaváltozás tovább növelheti az ilyen események előfordulásának esélyét. A hegyvidékek melegedése ugyanis egyszerre érinti a gleccsereket és a permafrosztot, vagyis a tartósan fagyott talajt. „A klímaváltozás melegíti a hegyeket, emiatt olvad a permafroszt és a gleccserek” – fogalmazott a szakértő. Szerinte ennek következtében az ilyen események, akár a Nepálban látottnál nagyobbak is, várhatóan gyakoribbá válhatnak.

15 millió ember él a veszélyeztetett területeken

Nem véletlen, hogy a szóban forgó kutatás során nem csupán egyetlen országot vizsgáltak. A Nature Communications folyóiratban megjelent tanulmányban a legújabb modellezési módszereket használták annak feltérképezésére, hogy a világ mely részein jelenthetnek különösen nagy veszélyt a gleccsertavakhoz kapcsolódó áradások – az eredmény pedig igencsak nyugtalanító. 

A kutatók szerint a legnagyobb kockázatot Ázsia magashegységi térsége jelenti, ide tartozik többek között a Himalája, a Karakorum, a Hindukus és a környező hegységek. Ebben a régióban él a GLOF-oknak kitett emberek 62 százaléka. Indiában mintegy hárommillió, Pakisztánban pedig körülbelül kétmillió ember él veszélyeztetett területen. A kutatás szerint több mint egymillió ember kevesebb mint 10 kilométerre él a potenciális veszélyforrásnak számító gleccsertavaktól.

Ez amiatt is sokatmondó, mivel a kutatók szerint Ázsia ezen területei a világ egyik leggyorsabban melegedő térségében találhatók. Emiatt egyszerre vannak jelen a gyorsan olvadó gleccserek, a növekvő olvadékvíztavak és a világ legmeredekebb hegyoldalai. Ahogy azonban melegszik az éghajlat, a zsugorodó gleccserek és az olvadó fagyott talaj destabilizálhatják a hegyoldalakat, ami növelheti a kőomlások, földcsuszamlások és lavinák kockázatát.

Ezek aztán úgynevezett „veszélyláncolatokat” hozhatnak létre, vagyis egyetlen esemény újabb eseményeket indíthat el, amelyek végül hatalmas mennyiségű jeget és vizet juttathatnak a lakott területekre. A kutatók szerint a nepáli katasztrófa is pontosan egy ilyen láncreakció következménye lehetett.

Nem csak Ázsia van veszélyben

Azonban a világ többi része sem dőlhet hátra, ugyanis a Himalája, a Karakorum és a Hindukus kiemelkedő kockázata mellett a kutatás több olyan térséget is azonosított, ahol jelentős veszély áll fenn. Az egyik ilyen terület az Andok, amely a kutatók szerint a korábbi vizsgálatokban talán nem kapott kellő figyelmet, pedig a régióban a gleccsertavak száma 1990 óta 93 százalékkal nőtt. Összehasonlításképpen Ázsia magashegységeiben ugyanezen időszak alatt csupán 37 százalékos növekedést mértek.

Rachel Carr, a Newcastle Egyetem glaciológusa és a tanulmány társszerzője arra is felhívta a figyelmet, hogy nem kizárólag a vidéki, hegyvidéki közösségek vannak veszélyben. Az Andok gleccserei ugyanis a nagyvárosok vízellátásában is fontos szerepet játszanak. A kockázat emellett Észak-Amerikát, különösen Kanada egyes részeit és a Csendes-óceán északnyugati térségét, valamint az Alpokat is érinti.

A gleccserek összeomlásához, földcsuszamlásokhoz és hirtelen áradásokhoz hasonló események persze korábban is történtek. 2021-ben például egy hatalmas kőzet- és jégomlás indított el pusztító törmelékárat, amely több mint 200 ember halálát okozta, és két vízerőművet is megrongált. Kanadában 2020-ban egy hatalmas sziklaomlás során mintegy 18 millió köbméternyi kőzet zuhant egy gleccsertóba. Az esemény mintegy 10 kilométer hosszú területet mosott végig.

A kutatók szerint tehát nem arról van szó, hogy a gleccservidékeken korábban soha nem látott folyamatok jelennének meg, a probléma sokkal inkább az, hogy az éghajlat változása, a gleccserek olvadása és a hegyvidéki területek instabilabbá válása mellett egyre több ember és egyre több kritikus infrastruktúra kerülhet az ilyen események lehetséges útjába.

Arról ugyanakkor a tudományos világban is van vita, hogy a GLOF-ok száma valóban növekszik-e, a kutatók szerint viszont kétségtelen, hogy ezek az események egyre veszélyesebbé válhatnak, mivel a potenciálisan érintett területeken növekszik a népesség, és egyre több fontos infrastruktúra található a folyók mentén és a hegyvidékek alatt. Ezért elképzelhető, hogy a jövőben egy a nepálihoz hasonló léptékű katasztrófa következik be, azt azonban szinte lehetetlen megjósolni, hogy pontosan mikor és melyik térségben.

(Borítókép:  Légi felvétel a 2026. augusztus 30-án, a nepáli Nuwakot körzetben található Devighat településen történt katasztrofális villámárvizek és hordalékáramlás okozta pusztításról. Fotó: Sameer Shrestha/Anadolu / Getty Images)