TechtudSzerző: origo 2026. 09. 02. 1 percnyi olvasás
Egy tenger mélyén élő titokzatos lényről készítettek felvételt kínai tudósok.
A Csendes-óceán nyugati részén honos páncélos morgóhalról már korábban is tudták, hogy képes sétálni a tengerfenéken. Az új felvételeken azonban az is jól látszik, hogy az állat oldalazva és hátrafelé is mozog, veszély esetén pedig hirtelen, ugrásszerű mozdulatokkal menekül. A kutatók szerint ehhez fogható mozgásformát még egyetlen más halfajnál sem figyeltek meg.

A hal a tengerfenéken való közlekedéshez a megvastagodott és megmerevedett úszósugarait használja. Két, legyezőszerűen oldalra terülő mellúszója valószínűleg az egyensúlyozásban játszik szerepet. Testét csontos lemezek borítják, ami megmagyarázza a páncélos elnevezést.
Az állat orránál elágazó, gereblyére emlékeztető, bajuszszerű nyúlványok találhatók. Séta közben ezekkel valósággal végigsöpri a tengerfeneket.
Ezek a nyúlványok a hal legfontosabb érzékszervei közé tartoznak. Segítségükkel kutatja fel a táplálékot, és veszi észre az útjába kerülő akadályokat, bár a mozgását kissé nehézkesebbé tehetik.
A Scalicus engycerosnak nagy szemei vannak, mégsem reagált egyértelműen a felé közeledő merülőjárműre. Ebből a kutatók arra következtetnek, hogy a látása a tartós sötétség miatt már visszafejlődőben lehet. Ugyanakkor az sem kizárt, hogy időnként felúszik az óceán világosabb, úgynevezett szürkületi zónájába.
A kutatók összesen három, a Peristediidae családba tartozó halfajt vizsgáltak 350 és 500 méter közötti mélységben. A megfigyelésekhez egy személyzettel működő és egy távirányítású merülőjárművet használtak. A Scalicus engyceros mellett hat Peristedion liorhynchus egyedet is észleltek egy tengeralatti kanyonban.
A hagyományos rendszertani kutatások során legtöbbször befogott, elpusztult vagy partra sodródott állatokat tanulmányoznak. A korszerű merülőjárművek azonban lehetővé teszik a mélytengeri fajok megfigyelését a saját, természetes közegükben.
Így olyan egyedi mozgásformákat és alkalmazkodási trükköket is megörökíthetnek, amelyek az elpusztult példányokon már nem tanulmányozhatók.
A kutatás eredményeit az Ocean-Land-Atmosphere Research című tudományos folyóiratban publikálták.