Vlagyimir Putyin orosz elnök és Narendra Modi indiai miniszterelnök hétfőn Biskekben találkozott, néhány nappal azelőtt, hogy Újdelhiben ismét tárgyalóasztalhoz ülnének. Moszkva az eseményre időzítve indított offenzív hadiipari kampányt. A biskeki találkozó előtt egy nappal az orosz kormány hivatalos ajánlatot nyújtott be öt további Sz-400-as légvédelmi ezred szállítására, ami megduplázná a már szerződött mennyiséget. A lépés hátterében az áll, hogy a tavalyi Szindúr hadművelet során az indiai hadsereg bevetette Sz-400-as rendszereit a pakisztáni légi fenyegetések ellen. Jelentések szerint egyik komplexum

rekordtávolságból lőtt le egy pakisztáni légi korai figyelmeztető és ellenőrző repülőgépet, ami jelentősen megnövelte a rendszer presztízsét az indiai katonai vezetés szemében.

A Sz-500 Prométeusz felajánlása azonban korántsem egyszerű döntés India számára. Újdelhinek saját, előrehaladott állapotban lévő ballisztikusrakéta-védelmi programja van, emellett a Kusa-projekt keretében egy hazai fejlesztésű, nagy hatótávolságú légvédelmi rendszeren is dolgozik, amely éppen a Sz-400-as kategóriájú képességet hivatott kiváltani. A Sz-500-as megvásárlásáról szóló döntésnél tehát azt is mérlegelni kell, hogy az valós képességbeli hiányt tölt-e be, vagy inkább átfedést képez a befejezéshez közelítő hazai programokkal.

A másik jelentős orosz ajánlat, a Szu-57-es lopakodó vadászgép még összetettebb dilemmát jelent. Az indiai légierő vadászrepülő-állománya foghíjas, a saját ötödik generációs gépe, az AMCA (fejlett közepes harci repülőgép) pedig még évekre van a hadrendbe állítástól. Moszkva technológiatranszfert és indiai gyártást is kilátásba helyezett. Az indiai légierő hivatalosan is vizsgálja az ajánlatot, a Szu-57-est "átmeneti megoldásként" értékelve – ami egyben annak elismerése is, hogy

az indiai védelmi tervezés nem tudott időben ötödik generációs képességet biztosítani a haderőnek.

A stratégiai környezet közben gyorsan változik, hiszen Kína becslések szerint már több mint 500 darab J-20-as lopakodó vadászgépet tart rendszerben, Pakisztán pedig a közeljövőben kínai J-35-ösöket kaphat. A Szu-57-es beszerzése ugyanakkor újabb géptípussal bővítené az indiai légierő amúgy is rendkívül sokszínű – orosz, francia, brit-francia és hazai gyártású gépeket egyaránt magában foglaló – flottáját, ami külön kiképzési, karbantartási és logisztikai hátteret igényelne. Nem mellékes az sem, hogy India és Oroszország korábban már dolgozott egy közös ötödik generációs vadászgépen (FGFA-projekt), amelyet végül indiai oldalról leállítottak – a Szu-57-es éppen ennek a programnak az orosz változatából fejlődött ki.

Moszkva védelmi offenzívája túlmutat ezen a két zászlóshajó-rendszeren, hiszen az ajánlati csomagban szerepel a Voronyezs típusú stratégiai korai figyelmeztető radar, az indiai Szu-30MKI-flotta átfogó korszerűsítése a HAL vállalattal közösen, valamint az orosz eredetű Kilo-osztályú tengeralattjárók modernizációja is.

Oroszország számára óriási a tét, mivel India az elmúlt két évtizedben tudatosan bővítette beszállítói körét:

Újdelhi nemrég lépett előre az amerikai Javelin páncéltörő rakéták beszerzésével, miközben 114 francia Rafale vadászgép vásárlása is formálódik. Moszkva tehát nemcsak nyugati és izraeli versenytársakkal, hanem egyre inkább India saját, bővülő hadiiparával is szembenéz, miközben az évtizedeken át kiépített orosz haditechnikai bázis az indiai haderőben továbbra is komoly strukturális előnyt jelent számára.

A címlapképen egy Szu-57-es vadászgép látható. Címlapkép forrása: Fu Tian/China News Service/VCG via Getty Images

Ennek a cikknek az előkészítésében AI-asszisztens működött közre, a végleges tartalmat újságírónk szerkesztette és ellenőrizte.