Bár a tejtermelő gazdaságok egyelőre még a korábbi készleteikre támaszkodnak, a szakemberek szerint az igazi próbatétel idén november és jövő március között várható. Ekkorra fogynak el a tartalékok, az aszály miatt ugyanis drasztikusan visszaesett a legfontosabb tömegtakarmány, a silókukorica hozama és minősége. Zászlós Tibor, a Magyar Állattenyésztők Szövetségének elnöke rámutatott, hogy míg a Dunántúlon elfogadható volt a termés, az Alföldön rendkívül gyenge eredmények születtek. A hiányzó keményítőt drága szemestakarmánnyal kell pótolni, ráadásul a kedvezőtlen időjárás miatt megnőtt a mikotoxinok felszaporodásának kockázata is, ami tovább növeli a védekezés költségeit.

A kieső takarmány külföldi beszerzését eközben az egekbe szökő fuvardíjak teszik szinte gazdaságtalanná.

A kiszámíthatatlan klímára reagálva egyre több gazdaság kényszerül a takarmánybázis átalakítására. Egyed Barna, a Fino-Farm Szövetkezet elnöke elmondta, hogy náluk az őszi vetésű kalászosok – mint a rozs és a tritikálé – vették át a főszerepet. Ezek tavaszi betakarításával a legkritikusabb, hőstresszes nyári hónapokban is biztosítani tudták a megfelelő takarmányt, így a tehénállomány termeléskiesését tíz százalék alatt tartották. A sikeren felbuzdulva idén ősszel megduplázzák a kalászosok vetésterületét, 2027-től pedig új technológiát is bevezetnek, amelynek keretében a kalászosokat viaszérésben, az egész növényt egyben levágva fogják betakarítani. Ezzel a módszerrel a hozam és a rostemészthetőség is felveszi a versenyt a kukoricáéval.

A takarmányozási nehézségeket tovább súlyosbítja, hogy a magyar gazdák immár nyolc hónapja az önköltségi szint alatt kénytelenek értékesíteni a tejet.

Harcz Zoltán, a Tej Terméktanács ügyvezetője szerint a folyamatos veszteségek miatt megindult a piac koncentrációja, ugyanis a nehezebb helyzetbe került kisebb üzemek feladják a tevékenységüket, állataikat pedig a nagyobb, hatékonyabb gazdaságok veszik át.

Bár országos szinten drasztikus volumenvisszaesés még nem látszik, az állományok ritkítása felgyorsult.

A szakemberek egyetértenek abban, hogy a jövőben európai mintára kiegészítő jövedelemforrásokra is szükség lenne. Németországban például a gazdák az alternatív energiatermelésből származó bevételekkel tudják stabilizálni a helyzetüket a hasonló piaci válságok idején.

Bár a nemzetközi tejpiacon már látszanak a kilábalás jelei, ez a magyar termelőkön egyelőre nem segít azonnal. Míg a nemzetközi spotpiacokon – például Milánóban – az év eleji mélyponthoz képest jelentős áremelkedés történt, és az árak elérték a 48–51 centes sávot, a hazai szerződéses rendszer lassabban reagál a változásokra. A magyar felvásárlási árak jelenleg 129–135 forint körül mozognak, ami továbbra sem fedezi a kiadásokat. A hazai átlagár érdemi növekedésére és a gazdaságok pénzügyi fellélegzésére így még legalább egy-két hónapot várni kell.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images

Ennek a cikknek az előkészítésében AI-asszisztens működött közre, a végleges tartalmat újságírónk szerkesztette és ellenőrizte.