A védőként és (inkább) középpályásként is nagyszerűen teljesítő Ivan Gudelj tagja volt az 1979-ben U18-as Európa-bajnokságot nyerő jugoszláv válogatottnak, őt választották meg az ausztriai torna legjobb játékosának.

Karrierje meredeken ívelt felfelé: már 17 évesen bemutatkozott a Hajduk Split első csapatában, teljes klubkarrierjét ott töltötte (362 tétmérkőzésen 93 gólt szerzett), jugoszláv bajnok és kupagyőztes lett. 

A jugoszláv nagyválogatottban húszévesen lépett pályára először, 1982-ben a „plávik” történetének legfiatalabb csapatkapitánya lett, részt vett az az évi spanyolországi világbajnokságon – a francia L'Équipe sportlapnál befért a torna álomcsapatába – és az 1984-es franciaországi Európa-bajnokságon.

A Girondins Bordeaux és a Real Madrid is szerződést ajánlott neki, de 1986 szeptemberében drámai fordulat történt: egy Hajduk–Crvena zvezda bajnoki mérkőzésen Gudelj rosszul lett, le kellett cserélni, és a vizsgálatok fertőző májgyulladást mutattak ki nála.

Huszonhat évesen, 33-szoros válogatottként kénytelen volt abbahagyni a futballt; a későbbiekben kisebb-nagyobb megszakításokkal edzősködött, többnyire korosztályos csapatokkal foglalkozott, és szerepet vállalt a hepatitisz terjedésének megakadályozására indított horvátországi kampányokban is.

AZ IVAN GUDELJ ÉLETÉRŐL NÉHÁNY ÉVE FORGATOTT DOKUMENTUMFILM ELŐZETESE