GazdaságSzerző: vg 2026. 09. 02. 7 percnyi olvasás
A fogorvosok 1000 támogatót szeretnének összegyűjteni.
Ha valaki mostanában időpontot próbál kérni egy közfinanszírozott fogorvosi rendelésre, könnyen szembesülhet azzal, hogy nem egyszerű gyorsan ellátáshoz jutni. A háttérben ugyanis nem csupán a rendelők leterheltsége áll: egyre komolyabb vita bontakozik ki arról is, hogy hosszú távon fenntartható-e a jelenlegi magyar fogászati alapellátás. A fogorvosok egy része szerint nem. Ezért petíciót indítottak, és ha a kezdeményezés eléri a megfelelő támogatottságot, a munkabeszüntetés lehetőségét is előkészítenék.
Jelenleg nincs meghirdetett országos fogorvossztrájk, és nincs konkrét sztrájknap sem. A tiltakozás első lépése egy szakmai petíció. Ennek célja, hogy a közfinanszírozott fogorvosi alapellátás problémáira felhívja a kormány figyelmét, és tárgyalásokat indítson a finanszírozásról.
A kezdeményezők azonban ennél tovább is mennének. A petícióhoz jelenleg több száz fogorvos csatlakozott, és 1000 támogatónál már az országos munkabeszüntetés előkészítését kezdeményeznék. A petíció aktuális számlálója jelenleg 702 ellenőrzött fogorvosnál tart.
Ez még nem jelenti azt, hogy ennyi fogorvos biztosan sztrájkolna. Az 1000-es szám egy olyan támogatottsági küszöb, amely után a szervezők megkezdenék a munkabeszüntetés előkészítését.
A konfliktus középpontjában a pénz áll – pontosabban az, hogy a fogorvosok szerint a közfinanszírozott ellátás után kapott támogatás egyre kevésbé fedezi a praxisok valós működési költségeit.
Egy fogorvosi rendelő fenntartása ugyanis jóval többe kerül annál, mint amennyit a páciens a székben töltött idő alapján elsőre gondolna.
Fizetni kell:
A fogorvosok szerint ezek a költségek az elmúlt években jelentősen megemelkedtek, miközben a finanszírozási rendszer nem követte megfelelően a drágulást.
Egy egyszerű foghúzás után körülbelül 600 forintnyi finanszírozás járhat, miközben a beavatkozás teljes költsége ennek többszöröse lehet. Ez elsőre meghökkentően hangzik, de fontos tisztázni, hogy a fogorvos nem „600 forintért dolgozik”: a NEAK finanszírozása több különböző elemből áll, és a praxis bevétele nem azonos egy-egy beavatkozás díjával.
A fogorvosok szerint a teljes finanszírozási rendszerből nem lehet megfelelően kitermelni a modern, biztonságos fogászati ellátás költségeit.
A mostani konfliktust könnyű úgy értelmezni, mintha a fogorvosok egyszerűen magasabb jövedelmet szeretnének. A szakma szerint azonban ennél sokkal többről van szó. A közfinanszírozott fogorvosi praxis ugyanis egy kis egészségügyi vállalkozásként működik. Ha a finanszírozás nem fedezi a működés költségeit, azt valahonnan pótolni kell.
Az egyik lehetőség a tulajdonos saját jövedelmének csökkentése. A másik a beruházások elhalasztása. A harmadik az alkalmazottak számának vagy bérének visszafogása. Hosszabb távon pedig az is előfordulhat, hogy a fogorvos egyszerűen feladja a közfinanszírozott praxist. És pontosan ez az egyik legnagyobb félelem.
A korábbi szakmai adatok szerint az elmúlt években több tucat alapellátó fogorvosi praxis szűnt meg, miközben több száz olyan körzet is volt, ahol nem volt betöltött fogorvosi praxis.
Egy megszűnő körzet természetesen nem feltétlenül jelenti azt, hogy a betegek egyáltalán nem kapnak ellátást. Az önkormányzatok helyettesítéssel próbálhatják megoldani a helyzetet. Csakhogy a helyettesítő rendelőnek ilyenkor még több beteget kell ellátnia.
A mostani tiltakozás egyik legfontosabb része, hogy a fogászati alapellátás finanszírozását jelentősen meg kellene emelni. A MedicalOnline által ismertetett szakmai számítás szerint legalább 60 százalékos emelésre lenne szükség ahhoz, hogy a rendszer hosszabb távon működőképes maradjon. Ez a jelenlegi, körülbelül 86 milliárd forintos éves keretet legalább 140 milliárd forintra emelné.
A mostani helyzetnek van előzménye. A magyar fogorvosok már 2017-ben és 2019-ben is tiltakoztak a finanszírozási rendszer miatt. 2019-ben különösen kiéleződött a helyzet: a fogorvosok munkabeszüntetést is kilátásba helyeztek, végül azonban a kormány még a sztrájk előtt ajánlatot tett nekik.
Ennek eredményeként jelentősen emelkedett a közfinanszírozott fogászati praxisok támogatása. A havi rezsitámogatás például 130 ezerről 380 ezer forintra nőtt.
A szakma most azt mondja: az akkori intézkedések fontosak voltak, de azóta a gazdasági környezet alapvetően megváltozott. Az infláció, az energiaárak, az anyagköltségek és a bérek emelkedése miatt a korábban elegendőnek tűnő támogatás ma már kevésbé képes fedezni a rendelők működését.
Ez lehet a következő nagy fordulópont. A petíció szervezői 1000 ellenőrzött fogorvos támogatásához kötötték az országos munkabeszüntetés előkészítését.
Azonban egy sztrájk megszervezése az egészségügyben jogilag és szakmailag is összetett folyamat. Biztosítani kell például a szükséges sürgősségi ellátást, és rendezni kell a még elégséges szolgáltatás kérdését.
Ha a konfliktus elhúzódik, annak közvetlen következménye lehet a várakozási idők növekedése, különösen azokban a körzetekben, ahol már most is kevés a fogorvos. Egy esetleges munkabeszüntetés pedig rövid távon tovább növelheti a terhelést a működő rendelőkön.
A kérdés tehát nem csupán az, hogy mennyivel emelkedjen a fogorvosok finanszírozása, hanem az is, hogy marad-e Magyarországon elegendő közfinanszírozott praxis ahhoz, hogy a betegeknek legyen hová menniük.
A Világgazdaság kérdésére Dr. Linninger Mercedes, a Magyar Orvosi Kamara Fogorvosok Területi Szervezetének elnöke az alábbi választ adta a fogorvosok helyzetével és a petícióval kapcsolatban:
A Magyar Orvosi Kamara Fogorvosok Területi Szervezetének álláspontja szerint a közfinanszírozott fogászati alapellátás finanszírozási és működési problémái nem új keletűek, és mára nem pusztán a fogorvosok egzisztenciális vagy szakmai kérdését jelentik. Évek óta jól dokumentálhatóan jelen vagyunk, és jelezzük a Döntéshozóknak az egyre sürgetőbb problémákat.
A rendszer tartós alulfinanszírozottsága, a működési költségek és a finanszírozás közötti egyre nagyobb eltérés, valamint az alapellátás egyes szereplői között kialakult indokolatlan különbségek együttesen már az ellátás fenntarthatóságát, ezen keresztül pedig a betegek biztonságos és megfelelő időben történő ellátását is érinthetik.
A tartós alulfinanszírozás ugyanis fenntarthatósági problémához vezet, amely növeli a betöltetlen, és ellátatlan körzetek számát, ezáltal egyértelműen azonosítható a hozzáférés romlása, ezzel együtt az ellátás késedelme, vagy elmaradása – fogalmazott.
Dr. Linninger Mercedes kiemelte, a fogászati alapellátás sajátossága, hogy rendkívül eszköz-, anyag- és technológiaigényes. Egy fogászati praxis működtetése jelentős állandó költséggel jár akkor is, ha az adott időszakban kevesebb beteg jelenik meg. A rendelő fenntartása, a szakdolgozói bérek, az energia, az infekciókontroll, a sterilizálás, a műszerek és berendezések karbantartása, valamint a folyamatosan dráguló fogászati anyagok költsége nem igazodik automatikusan a finanszírozási rendszer teljesítményelemeihez.
Éppen ezért hosszú ideje jelezzük: nem lehet egy közfeladat ellátását úgy finanszírozni, hogy annak térítése tartósan elszakadjon a feladat valós költségétől.
Ha a közfinanszírozás nem fedezi a biztonságos és szakmailag megfelelő betegellátás reális ráfordításait, akkor annak következménye előbb-utóbb megjelenik a praxisok fenntarthatóságában, a humánerőforrás megtartásában, a betöltetlen körzetek számában, az alkalmazható technológiákban és végső soron a betegellátás hozzáférhetőségében.
Különösen nehezen indokolható, hogy az egészségügyi alapellátáson belül a háziorvosi és a fogorvosi alapellátás finanszírozási helyzete között jelentős különbségek alakultak ki.
A Kamara következetes álláspontja, hogy a fogorvosi alapellátás nem másodrendű alapellátás. Ugyanúgy közfeladatot lát el, ugyanúgy folyamatos rendelkezésre állást biztosít, és ugyanúgy nélkülözhetetlen része a lakosság egészségügyi ellátásának. A magyar lakosság kedvezőtlen szájüregi egészségi mutatói mellett pedig különösen veszélyes lenne a közfinanszírozott fogászati ellátás további gyengülése.
A Kamara a petíció azon követeléseivel, amelyek a közfinanszírozott fogászati alapellátás finanszírozásának rendezését, a praxisok fenntarthatóságának biztosítását, a működési költségek reális elismerését és a háziorvosi alapellátáshoz képest fennálló indokolatlan finanszírozási különbségek megszüntetését célozzák, elvi és szakmai szempontból egyetért.
Fontos ugyanakkor hangsúlyozni, hogy a Kamara feladata nem egy-egy finanszírozási összeg mechanikus támogatása, hanem egy hosszú távon is fenntartható finanszírozási modell szakmai képviselete. Nem egyszeri kompenzációra, hanem kiszámítható rendszerre van szükség.
Álláspontunk szerint ennek olyan vegyes finanszírozási modellnek kell lennie, amely megfelelő egyensúlyt teremt a praxis működőképességét biztosító fix finanszírozási elem és a tényleges betegellátást elismerő teljesítményfinanszírozás között. Jelenleg a fogorvosi alapellátásban a teljesítményelem, vagyis a „kiszámíthatatlanabb” bevételi forrás aránya indokolatlanul magas. A teljesítmény ösztönzése önmagában indokolt lehet, de csak akkor, ha a beavatkozások finanszírozási értéke közelít azok valós költségéhez, és a rendszer nem kényszeríti arra a szolgáltatót, hogy a közfeladat ellátásának egy részét saját forrásból finanszírozza.
Ugyanezért tartjuk szükségesnek az indikátorrendszer újragondolását is. Az indikátorfinanszírozásnak a minőségi betegellátást kell ösztönöznie, nem pedig olyan strukturális problémákat vagy népegészségügyi hátrányokat szankcionálnia, amelyekre az adott praxisnak nincs tényleges ráhatása.
A Kamara évek óta képviseli ezeket a szakmai szempontokat. A problémák feltárása, a javaslatok kidolgozása és azok döntéshozók elé tárása megtörtént és jelenleg is folyamatos. A szakmai érdekképviselet azonban önmagában nem képes finanszírozási reformot végrehajtani: ehhez a kormányzati oldal befogadókészsége, döntése és megfelelő többletforrás biztosítása is szükséges.
Arra a kérdésre, hogy mi lenne a legfontosabb rövid távú intézkedés, Dr. Linninger Mercedes úgy fogalmazott:
Rövid távon a legsürgetőbb feladatnak a fogászati alapellátás működőképességének azonnali stabilizálását tartjuk.
Ennek első lépéseként olyan, érdemi és kiszámítható fix finanszírozási elemre van szükség, amely elismeri a praxisok betegszámtól független állandó működési költségeit, és megszünteti azt az indokolatlan különbséget, amely jelenleg az alapellátás különböző szereplőinek támogatása között fennáll.
Vagyis visszakérjük az alapdíjat, és a rezsitámogatás fogorvosoknak folyósított 380 000 forintos havi összegének a háziorvosi, gyermekorvosi praxisok 520 000 forintos összegére való emelését. A fogorvosi praxisnak ugyanúgy ki kell nyitnia a rendelőt, biztosítania kell a személyzetet, az eszközparkot, az infekciókontrollt és a rendelkezésre állást akkor is, ha az adott napon kevesebb finanszírozható beavatkozás történik.
Ezzel párhuzamosan elkerülhetetlen a teljesítménydíjak valós költségekhez történő közelítése. Nem tekinthető fenntartható finanszírozásnak az a rendszer, amelyben a szolgáltató annál nagyobb pénzügyi terhet vállalhat magára, minél több közfinanszírozott beteget lát el.
De csak az előbbiek után! Felül kell vizsgálni a fix és teljesítményalapú finanszírozás arányát, az indikátorrendszert, a praxisok működési támogatását, működő ügyeleti rendszert kell szervezni, biztosítva annak finanszírozását, valamint a tartósan betöltetlen körzetek problémáját. Emellett nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy az alapellátás csak egy működő progresszív fogászati ellátórendszer részeként képes betölteni feladatát: ezért a fogászati szakellátás és az egyetemi szakellátás megerősítése sem halasztható korlátlan ideig.
A kérdés tehát már régen nem az, hogy szükség van-e a közfinanszírozott fogászati ellátás finanszírozásának rendezésére. A kérdés az, hogy ez megtörténik-e még akkor, amikor a rendszer stabilizálható, vagy csak akkor kezdünk hozzá, amikor egyes térségekben már a betegek számára is érzékelhetően megszűnik a hozzáférés.
A Kamara álláspontja egyértelmű:
a közfinanszírozott fogászati alapellátás megerősítése nem a fogorvosoknak nyújtott kedvezmény, hanem betegbiztonsági, népegészségügyi és egészségpolitikai érdek
– közölte Dr. Linninger Mercedes.
Napi