Nagy Natália úgy összegezte az előzményt, mint ami alapvetően arról szólt, hogy miért nem könyvesboltokban árusítja a könyveit. „Lényegi mondandója az volt, hogy a könyvpiacon – más egyéb területhez hasonlóan – a kiadók egy részének és a terjesztők nagy részének állami dotálása miatt nem alakulhatott ki tisztességes verseny, hiszen a közpénzből támogatottak hatalmas előnyre tesznek szert a kizárólag önerőből működő kiadókkal szemben” – kezdte szerdai bejegyzését.

A bejegyzés szerint eddig minden közpénzes ajánlatot elutasítottak. Például tíz éve Nagy Natália nemet mondott Ókovács Szilveszter felkérésére, aki A Nap születésnapját a Magyar Állami Operaházban mutatta volna be. „Arra is kértük a férjemmel, hogy mivel elég közel van a tűzhöz, csapjon már a mohó haverjai kezére, aztán ha sikerült, nekifuthatunk újra” – a színésznő.

Ókovács Szilveszter erre reagálva azt írta: a felidézett részletek több helyen pontatlanok, a dátumtól az összegekig. Azt is határozottan cáfolta, hogy „mohó haverjai” lennének.

Indokolt-e államilag támogatni a kultúrát?

Az erre adott viszontválaszt már Nagy Natália férje, mert ő is jelen volt a több mint tíz éve lezajlott beszélgetésen.

Vincze Attila szerint Ókovács Szilveszter félreértelmezte korábbi találkozójukat: felesége személyesen akarta közölni, miért utasítja el az Operaház felkérését. A döntés szerinte nem Ókovács személyének szólt, hanem annak, hogy „Nati” elvi okokból nem vállal munkát politikai kinevezett által vezetett, jelentős közpénzből működő intézményben. A férj szerint a beszélgetésen arról is beszéltek, hogy az állami pénzek felhasználásának vannak fontosabb prioritásai – például az egészségügy, az oktatás és a közbiztonság, illetve hogy a kultúrát és a sportot nem feltétlenül közvetlenül kellene közpénzből finanszírozni.

A bejegyzés szerint a beszélgetés hosszúra nyúlt, Ókovács pedig érdeklődően hallgatta a kritikát és érvelt az álláspontja mellett. Vincze ugyanakkor azt állítja, hogy az Operaház működésének és a közpénzek felhasználásának kérdésében alapvető nézetkülönbség maradt közöttük.

Az újságíró és könyvkiadó különösen vitatja Ókovács Szilveszter érvelését az opera közpénzből történő támogatásának szükségességéről, valamint azt, hogy a művészeti intézményeknek mindenképpen „mindenkihez” el kell jutniuk állami pénzből. Szerinte az államnak elsősorban olyan kulturális programokat kellene támogatnia, amelyek széles tömegekhez jutnak el.

„Azt írod, hogy nem szégyellted el magad, amikor mi a közpénz elherdálásáról beszéltünk neked, merthogy egy opera, de még egy mesekönyv sem juthatna el “mindenkihez” közpénzes támogatás nélkül. Úgy tűnik, tizenhárom év sem volt elég, hogy megértsd: nem biztos, hogy egy operának vagy egy mesekönyvnek „mindenkihez” el kell jutnia. A közpénz felhasználásának megvannak a prioritásai, és nincs kőbe vésve, hogy egy opera vagy éppen egy mesekönyv eljuttatása az adóforintjainkból ezen a listán elöl foglal helyet. Magántőkéből természetesen minden előadás és mesekönyv előtt szabad a pálya” – emlékeztetett Nagy Natália férje.

Vincze Attila végül azt írta, számukra azért különösen nehezen érthető Ókovács politikai lojalitása, mert személyes találkozásuk alapján pozitív kép alakult ki róla. Szerinte Nagy Natália azt is kérte tőle, hogy lépjen fel a közpénzekkel visszaélő, általa támogatott politikai körrel szemben. A szerző úgy látja, Ókovács kitartása az Orbán-rendszer mellett összeegyeztethetetlen azzal a nyitottsággal és értékrenddel, amelyet a személyes beszélgetésük során tapasztalt.

(Borítókép: Ókovács Szilveszter 2026. április 21-én. Fotó: Szollár Zsófi / Index)