A kilencvenes évek Spanyolországában az önfeledt életet beárnyékolta az ETA terrorszervezet sajnos mindennaposnak számító terrorakciói, robbantásai. A szervezet többször is pokolgépes merényletet hajtott végre, nem számítván, mennyi halálos áldozattal járnak, csak azért, hogy nyomást helyezzenek a spanyol kormányra, hogy a börtönökből szállítsák át a több száz ETA-terroristát.

Miguel Ángel Blanco az észak-spanyolországi Ermua nevű kisvárosban élt Baszkföldön. Közgazdászként dolgozott egy tanácsadó cégnél, szabadidejében pedig a Póker nevű zenekarban dobolt. A politikába nem világmegváltó ideológiák miatt szállt be: a konzervatív Néppártnak egyszerűen annyira nem volt bázisa a baszk nacionalizmus fellegvárában, hogy mindenkit beszerveztek, aki hajlandó volt a nevét adni hozzá. 1997. július 10-én, egy átlagos csütörtök délután Blanco épp a vonatról szállt le, amikor az ETA terrorszervezet tagjai elkapták, és betuszkolták egy sötét színű autóba. 

Pár órával később az ETA bejelentette a rablás tényét, és egy olyan ultimátumot intézett José María Aznar spanyol miniszterelnök kormányához, amelyről már a kimondásakor tudni lehetett, hogy teljesíthetetlen. A követelés úgy szólt: a kormánynak 48 órája van arra, hogy a spanyol börtönökben fogva tartott összes (több száz) ETA-terroristát átszállítsa baszkföldi fegyházakba. Ha ez július 12-én délután 4 óráig nem történik meg, Blancót kivégzik.

A Netflix narratívája is tökéletesen érzékelteti azt a sarokba szorított helyzetet, amibe a spanyol állam került. Ha engednek, azzal precedenst teremtenek, és az ETA onnantól kezdve bárkit elrabolhat, hogy zsarolja a madridi vezetést. Ha nem engednek, egy ártatlan fiatalember meghal. A kormány nem tárgyalt, mindenki, még Miguel családja is tisztában volt azzal, a szervezet olyan kíméletlen katonái rabolhatták el a férfit, akik akkor is végezni fognak vele, ha megkapják, amit akarnak.

A ketyegő óra és az Ermua-szellem

Ahogy teltek az órák, valami példátlan dolog történt Spanyolországban. Az emberek nem a tévéképernyők előtt bénultan várták a híreket, hanem az utcára vonultak. A baszkföldi Ermuában, majd egész Spanyolországban milliók mozdultak meg. Kék szalagokat tűztek a ruhájukra, és némán, felemelt, fehérre festett kezekkel tüntettek a terrorizmus ellen.

Ez volt az úgynevezett Espíritu de Ermua, azaz az Ermua-szellem. A megmozdulások legmegdöbbentőbb része az volt, hogy még a radikálisabb baszk nacionalisták is elítélték az ETA lépését. Egy dolog volt fegyveres harcot vívni a rendőrség vagy a katonaság ellen (ahogy az ETA korábban tette), és egészen más egy civilként, fegyvertelenül sétáló huszonévest elrabolni és maffiamódszerekkel zsarolni vele egy országot. A dokumentumfilmes keretrendszer kíméletlenül mutatja be a 48 óra leteltét. 1997. július 12-én, délután 4 órakor lejárt a határidő. Pár perccel később a spanyol rádiók megszakították az adásukat, a bemondók hangja elcsuklott.

Miguel Ángel Blancót egy San Sebastián melletti erdőben találták meg, megbilincselt kézzel. Kétszer lőtték fejbe, de még lélegzett, amikor rábukkantak. A családját kezdetekben arról értesítették, hogy csak felületi sérülései vannak, így mosolyogva érkeztek a kórházba. Csak ott szembesültek azzal, hogy Miguel valószínűleg nem fogja túlélni. Az egész ország lélegzetvisszafojtva imádkozott, de az orvosok nem tudták megmenteni, agyhalált állapítottak meg nála másnap hajnalban. 

Blanco halála után Spanyolország többé nem félt az ETA-tól. A terrorszervezet elvesztette a maradék társadalmi támogatottságát is Baszkföldön. Lincshangulat alakult ki és a baszk politikusokra támadtak az emberek. Az ETA még évekig gyilkolt Miguel halála után, 67 emberrel végeztek, ám azon a júliusi hétvégén minden megváltozott, ami egyenes úton vezetett a 2011-es végső fegyverletételhez, majd a csoport 2018-as feloszlásához. A filmben megszólaló rokonok és barátok állítják, hogy nem haragszanak a spanyol kormányra, amiért nem teljesítették a terroristák követeléseit. 

Kegyetlen gyilkosok végezték ki

A 29 éves önkormányzati képviselő elrablását és meggyilkolását egy háromtagú fegyveres sejt hajtotta végre, akiket a háttérből egy helyi informátor is segített. A spanyol igazságszolgáltatás az évek során kíméletlenül leszámolt velük. Francisco Javier García Gaztelu, terroristanevén „Txapote”, az ETA katonai szárnyának egyik legkegyetlenebb vezetője volt. Ő volt az, aki a San Sebastián melletti erdőben közvetlen közelről kétszer fejbe lőtte a térdre kényszerített, megkötözött kezű Blancót. Txapote a bíróság előtt sem mutatott semmiféle megbánást: a pereken gúnyos mosollyal, flegmán ülte végig az áldozatok hozzátartozóinak szívszorító vallomásait az üvegkalitkában. Blanco meggyilkolásáért 50 év börtönbüntetést kapott, de emellett még másik 13 gyilkosságot (köztük neves baszk és spanyol politikusok likvidálását) is rábizonyítottak. Jelenleg is fegyházban ül, szabadulása 2031 körül várható.

Irantzu Gallastegui Sodupe, vagyis „Amaia” nemcsak a kommandó tagja és Blanco elrablásának egyik főszervezője volt, hanem Txapote élettársa is. Aktívan részt vett a logisztikában és a túsz 48 órás rejtegetésében. Őt szintén 50 év fegyházra ítélték. A sors morbid fintora, hogy miközben Blancótól elvették az életet és a családalapítás esélyét, Amaia és Txapote a börtönévek alatt, a rácsok mögött – a spanyol törvények által biztosított családi látogatások során – két közös gyereket is nemzett. Amaia várhatóan 2032 májusában szabadulhat.

José Luis Geresta Mujika, fedőnevén „Oker” (vagy „Toto”) szintén ott volt az erdőben a kivégzés pillanatában. Az ő feladata az volt, hogy fizikailag lefogja és megkötözze a fiatal politikust, miközben Txapote célzott. Ő azonban nem jutott el a bírósági ítéletig. Két évvel a gyilkosság után, 1999-ben holtan találták egy Rentería melletti kietlen területen, egy golyóval a halántékában. A hivatalos rendőrségi és orvosszakértői vizsgálatok szerint öngyilkosságot követett el, bár a radikális baszk szakadár csoportok azóta is összeesküvés-elméleteket gyártanak a haláláról.

Ami még durvább: Muñoa egy autóalkatrész-üzletet vezetett, amely üzleti kapcsolatban állt azzal a tanácsadó céggel, ahol maga Miguel Ángel Blanco is dolgozott. Muñoa gyakorlatilag mindennap látta a fiút, pontosan ismerte a napirendjét, a szokásait, és ezeket a kulcsfontosságú információkat adta le a kommandónak. Emellett ő biztosította a gyilkosoknak a búvóhelyet és az autót is az emberrabláshoz. Miután fény derült a szerepére, őt is hosszú évekre rács mögé dugták.

(Borítókép: Részlet a The 48 Hours That Changed Spain c. filmjéből. Fotó: Netflix)