GazdaságSzerző: vg 2026. 09. 02. 3 percnyi olvasás
Az egyes termékpályák között ezért jelentős különbségek alakulhatnak ki, általános és gyors élelmiszer-inflációra azonban jelenleg kevés jel utal.
A nyári hőhullám és az aszály ismét felerősítette az élelmiszerek drágulásától való félelmeket, a nemzetközi és a magyar piaci adatok azonban egyelőre nem támasztják alá egy újabb általános árrobbanás veszélyét. Számos alapvető agrártermékből továbbra is jelentős a kínálat, ami leszorítja a termelői és feldolgozói árakat, végül pedig a boltokban is érezteti hatását az élelmiszerárak alakulásában.
A Központi Statisztikai Hivatal júliusi adatai szerint az élelmiszerek fogyasztói ára 1,1 százalékkal maradt el az egy évvel korábbitól. A vendéglátási szolgáltatások nélkül számított élelmiszerárak ennél is nagyobb mértékben, 4,4 százalékkal csökkentek.
A mérséklődés több alapvető termék árán is látható. A vaj és a vajkrém 14,1 százalékkal, a sertéshús 13,1 százalékkal, a sajt 9,5 százalékkal, a friss zöldség 9,2 százalékkal, a tej pedig 7 százalékkal került kevesebbe, mint 2025 júliusában. Kivételt jelentett egyebek mellett az étolaj, amelynek ára 3,8 százalékkal emelkedett.
A fogyasztói árak mögött már korábban megjelent a mezőgazdasági termékek jelentős áresése. Az első fél évben az agrárárak 10,6 százalékkal, az élelmiszeripar belföldi értékesítési árai pedig 0,3 százalékkal mérséklődtek éves alapon. Az élelmiszerek fogyasztói árindexe ugyanekkor még 0,6 százalékos emelkedést mutatott, vagyis a termelői áresés csak részben és késleltetve jutott el a vásárlókhoz.
Fórián Zoltán, az Erste vezető agrárszakértője szerint a folyamatot elsősorban az magyarázza, hogy a világpiacon többek között
túlkínálat alakult ki. Ez nyomás alatt tartja a nemzetközi árakat, és a külkereskedelmen keresztül a magyar piacra is begyűrűzik.
A globális élelmiszerár-index lényegében stagnál: a gabonafélék, a cukor és a növényi olajok drágulását ellensúlyozza a hús- és tejtermékek árcsökkenése. Az egyes termékpályák között ezért jelentős különbségek alakulhatnak ki, általános és gyors élelmiszer-inflációra azonban jelenleg kevés jel utal.
Ezt támasztja alá a gabonapiac is. Bár a fekete-tengeri háborús kockázatok augusztus végén gyors áremelkedést idéztek elő, a Világgazdaság korábbi elemzése szerint a hazai árakat továbbra is elsősorban a nemzetközi kínálat, a párizsi és a chicagói jegyzések, valamint az orosz és ukrán exportlehetőségek mozgatják.
A kalászosok éves magyarországi átlagára az év közbeni emelkedés ellenére sem feltétlenül haladja meg a tavalyit. Ez a növénytermesztők számára kifejezetten kedvezőtlen helyzet: a kisebb termésmennyiséghez alacsony vagy csak mérsékelten emelkedő felvásárlási ár társul, miközben a termelési költségek magasak maradtak.
A második fél évben elsősorban a kukoricánál várható érzékelhető drágulás. A termés történelmi mélypontra süllyedhet, és a mennyiség mellett a minőséggel, mindenekelőtt a toxinfertőzöttséggel is problémák lehetnek. Emiatt a kukorica éves átlagára valamivel meghaladhatja a 2025-ös szintet.
Ez azonban nem jelenti automatikusan azt, hogy ugyanilyen arányú drágulás jelenik meg az élelmiszerüzletekben. A takarmányárak hatása fokozatosan, a hús-, tej- és tojástermelés költségein keresztül épül be a fogyasztói árakba. Ráadásul az import és a más takarmány-alapanyagokra való átállás tompíthatja a hazai kukoricakiesés hatását.
A sertéspiacon az elmúlt hetekben ugyan megindult némi korrekció, de az árak még mindig messze vannak attól a szinttől, amely tartósan nyereségessé tehetné a termelést. Érdemi javulásra Fórián Zoltán szerint legkorábban 2027 elején lehet számítani. A sertéshús bolti ára ezért a következő hónapokban is visszafogott maradhat.
Hasonló a helyzet a tejágazatban. A termelői tejárak továbbra is mélyponton vannak, miközben a világ más meghatározó térségeiben már látszanak az emelkedés jelei. Európában szeptembertől indulhat meg a fordulat, ám ennek mértéke várhatóan nem lesz elegendő ahhoz, hogy az idei agrárárak egészét emelkedő pályára állítsa.
A magyar élelmiszerpiac importaránya megközelíti a 30 százalékot. Számos terméknél ezért nem a hazai termés önmagában, hanem az európai és a világpiaci kínálat határozza meg a bolti árakat. A gabonaféléknél a párizsi és chicagói tőzsde, a sertéshúsnál pedig elsősorban a németországi árjegyzés számít irányadónak.
Ez magyarázza, hogy az idei súlyos aszály miért nem okoz azonnal élelmiszerár-robbanást. Ha a nemzetközi piacon rendelkezésre áll megfelelő mennyiségű áru, a magyar terméskiesés egy része behozatallal pótolható. Ennek ára ugyanakkor az importfüggőség erősödése és a hazai termelők piaci pozíciójának romlása lehet.
A rövid távú, viszonylag kedvező fogyasztói kilátások azonban nem jelentik azt, hogy megszűnt volna az időjárási kockázat. Egy friss kutatás szerint a több meghatározó termőrégiót egyszerre sújtó vízhiány hosszabb távon akár a búza világpiaci árának többszöröződését is okozhatja. A Világgazdaság által ismertetett elemzés arra figyelmeztetett, hogy a nemzetközi kereskedelem sem tudja teljesen ellensúlyozni a kiesést, ha egyszerre több nagy exportőr termése kerül veszélybe.
Fórián Zoltán szerint ezért rövid távon a globális túlkínálat és az alacsonyabb világpiaci árak maradhatnak meghatározók, közép- és hosszabb távon azonban a klímaváltozás, az ismétlődő aszályok és az emelkedő termelési költségek már komolyabb inflációs kockázatot jelentenek. Meglátása szerint, a magyar élelmiszerárak tartós stabilitása egyre inkább azon múlik, hogy az agrárium képes-e fejleszteni a vízgazdálkodást, alkalmazkodóbb növényfajtákat használni és korszerűsíteni a termelési technológiákat.
Napi