Ding és szerzőtársainak tanulmánya globális léptékben vizsgálja a nyugdíjalapok eszközallokációjának átalakulását, és az Egyesült Államoktól a fejlett európai gazdaságokon át a feltörekvő piacokig azonos tendenciát tár fel. Az Egyesült Államokban a fix kamatozású értékpapírok az 1980-as évek elején még a nyugdíjvagyon mintegy 40 százalékát adták,

2023-ra azonban ez az arány 10-15 százalékra zsugorodott.

Ezzel párhuzamosan a befektetési alapokban tartott eszközök részaránya a nullához közeli szintről a teljes portfólió negyedére emelkedett.

Hasonló mintázat rajzolódik ki a fejlett európai gazdaságokban is, ahol a kötvények aránya a 2000-es évek eleji mintegy 35 százalékról 2023-ra 20 százalék körülire esett vissza, miközben a befektetési alapok részesedése 20 százalék alattról 50 százalék fölé ugrott. A feltörekvő piacok nyugdíjalapjai magasabb kötvényarányról indultak, de a fix kamatozású eszközök súlyának mérséklődése náluk is egyértelműen megfigyelhető.

A befektetési alapok arányának növekedése felveti a kérdést, hogy a kötvénykitettség csökkenése nem csupán statisztikai torzítás-e, hiszen ha egy nyugdíjalap a közvetlen kötvényeit eladva kötvényalapokat vásárol, a mögöttes kitettsége valójában változatlan maradhat. A szerzők ezt úgynevezett áttekintő (look-through) elemzéssel vizsgálták, amelynek során több fejlett európai ország esetében összeadták a közvetlenül és a befektetési alapokon keresztül közvetve tartott kötvényállományokat. Az eredmények alapján az átrendeződés valódi: Svájcban például a közvetlen kötvényállomány 2008 és 2023 között a nyugdíjvagyon bő 25 százalékáról alig 5 százalékra esett vissza. Bár a befektetési alapokon keresztüli közvetett kötvénykitettség emelkedett, a teljes fix kamatozású kitettség így is mintegy 40 százalékról 30 százalék alá mérséklődött.

A jelenség azért különösen jelentős, mert

a nyugdíjalapok hagyományosan a kötvénypiacok leginkább kiszámítható, hosszú távú szereplőinek számítottak, amelyek az államok és a vállalatok stabil finanszírozóiként működtek.

Korábbi kutatások már rámutattak arra, hogy a nyugdíjalapok portfólióváltásai érzékelhetően mozgatják az eszközárakat. Aldunate és szerzőtársai (2025) szerint például a chilei nyugdíjpénztárak tőkeáramlásai a devizaárfolyamra és a fedezett kamatparitás eltéréseire is hatással vannak. A kötvényektől való ilyen mértékű, rendszerszintű elmozdulás így a hitelfelvételi költségekre és a pénzügyi stabilitásra egyaránt kihathat.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images

A jelen írás nem minősül befektetési tanácsadásnak vagy befektetési ajánlásnak. Részletes jogi információ

Ennek a cikknek az előkészítésében AI-asszisztens működött közre, a végleges tartalmat újságírónk szerkesztette és ellenőrizte.