Náray elmondása szerint a siker árát akkor érezte meg igazán, amikor a divatháza már több országba exportált, és Budapesten saját szalont működtetett. Ekkor – állítása szerint –kormánypárti körök próbálták megkörnyékezni egy visszautasíthatatlannak szánt lehetőséggel.

A divattervező így idézte fel a történteket: „Az ajánlat arról szólt, hogy belőlem legyen az első, nemzetközileg komolyan elismert olyan magyar divattervező, aki világkarriert tud csinálni”.

A beszélgetésben megerősítette, hogy fideszes körökről volt szó, akik a cégén keresztül jelentős összegeket szerettek volna „átfolyatni”. Mivel a függetlenségét nem kívánta feladni, és a rá nehezedő nyomás egyre nőtt, végül megvált a budapesti szalonjától. Mint mondta, ez az eset vált a Spanyolországba való kiköltözésének egyik fő okává.

Pótolhatatlanság és a magyarországi közviszonyok

A Spanyolországban élő alkotó kifejtette, hogy a mai kor elvárásaival szemben őt a fegyelem és a keménység nevelte. Bár a szakmai pályafutása során akadtak százmilliós nagyságrendű veszteséget okozó tévedései is, a hazai divatszakmában betöltött szerepét a mai napig egyedülállónak tartja.

Hangsúlyozta, hogy ha a mai tudásával indulhatna újra, Párizsban maradt volna, és nem tért volna vissza Magyarországra a folyamatos és méltatlan küzdelmek miatt. Meglátása szerint a hazai közéletben a tehetség és a teljesítmény helyett továbbra is a származás, a politikai hovatartozás és a magánéleti pletykák dominálnak.