Az atomenergia továbbra is meghatározó tényező az európai villamosenergia-rendszerben: az EU-ban 2024-ben a vilamosenergia-termelés 23,3 százalékát adta. Külön kategóriába sorolható Franciaország, ahol az áramtermelés 67,3 százaléka származott atomerőművekből – ott 18 atomerőműben összesen 57 blokk működik. Szlovákiában 60,6, Magyarországon 47,1, Belgiumban 42,2 százalék volt a nukleáris energia részaránya a teljes villamosenergia-termelésből.

A 2026-os nyár rendkívüli hőhullámai és a szárazság megmutatták ennek a rendszernek az egyik sérülékenységét. Nem csak Magyarországon kapcsoltak le blokkokat, Franciaországban is több reaktor esetében korlátozták a termelést, vagy ideiglenesen ott is leállítottak blokkokat, mert a folyóvizek szintje alacsony, hőmérsékletük pedig túl magas volt a megfelelő hűtéshez. Többek között a Garonne menti Golfech, a Rhône-ra támaszkodó Bugey és Saint-Alban, a Szajna-parti Nogent-sur-Seine, valamint a Meuse vizét használó Chooz erőművi kapacitását kellett korlátozni. Július közepén a Golfech 2-es és a Bugey 3-as blokk teljesen leállt, miközben további blokkok csökkentett teljesítménnyel működtek, mivel a francia áramtermelő vállalat, az EDF nem engedhetett vissza olyan hőmérsékletű vizet a folyókba, amely már veszélyeztette volna a vízi élővilágot. Svájcban a Beznau erőmű blokkjainak teljesítményét kellett visszafogni az Aare folyó felmelegedése miatt.

Románia rendkívüli, közvetlen folyószabályozási intézkedésekkel próbálta hűtővízzel ellátni a cernavodăi atomerőmű még működő 2-es blokkját, miután az 1-est a rekordalacsony dunai vízszint miatt akkor már le kellett állítani. A hatóságok felrobbantottak egy víz alatti sziklaakadályt, kotorták a folyómedret, majd négy, kővel megrakott uszály elsüllyesztésével ideiglenes terelőművet alakítottak ki, hogy több vizet vezessenek az erőmű vízkivételéhez. Ezekkel átmenetileg 4 centiméterrel emelték a helyi vízszintet, ami körülbelül kilenc nappal hosszabbította meg az üzemeltetést. Amikor már ez sem bizonyult elégnek, további vészintézkedéseket hagytak jóvá, folytatták volna a kotrást, sarkantyút építettek volna az úgynevezett Ó-Duna-ágban, az Olt folyó víztározóiból pedig öt napon át vizet engedtek volna le a Duna hozamának növelésére. Szükség esetére nagy teljesítményű szivattyúk telepítését is tervezték. A beavatkozások végül nem tudták tartósan fenntartani a hűtővízellátást, a Nuclearelectrica augusztus 13-án megkezdte a 2-es blokk leválasztását is.

A bulgáriai Kozloduy Atomerőmű 5-ös blokkjának teljesítményét augusztus 21-től elővigyázatosságból mintegy 120 MW-tal, körülbelül 12 százalékkal csökkentették a Duna példátlanul alacsony vízállása miatt. Ez az erőmű 52 éves történetében az első időjárási, hidrológiai okból elrendelt termeléskorlátozás volt; a 6-os blokk tovább üzemel.

Magyarországon a Paksi Atomerőmű hűtővízellátását is a rekordalacsony dunai vízállás veszélyeztette, ezért a kormány egyszerre próbálta emelni a helyi vízszintet és mérsékelni az ország villamosenergia-igényét. Tartós megoldásként fenékküszöböt terveznek, amely lassítja az áramlás, és az erőmű vízkivételénél akár egy méterrel növelheti a vízszintet. Amíg ez elkészül, két 80 méteres uszály részleges elsüllyesztésével 10–20 centiméterrel emelték a vízszintet. Emellett az állam fokozta az áramimportot, tartalék erőművi kapacitásokat készített elő, és önkéntes fogyasztáscsökkentést kért a nagyfogyasztóktól. Tegnap óta Paks minden blokkja újra maximális teljesítményen üzemel. (Az atomerőművek reaktorainak leállításáról és újraindításáról ebben a cikkben írtunk.)

A szlovák Mochovce és Jaslovské Bohunice, illetve a cseh Dukovany és Temelín erőművek hűtőtornyos, zárt vagy részben zárt hűtési rendszert használnak, ezért sokkal kevésbé függenek a folyók pillanatnyi vízhozamától és hőmérsékletétől, mint a dunai átfolyóvizes hűtést alkalmazó paksi és cernavodăi erőművek.