Az Európai Unió nagyszabású mesterségesintelligencia-infrastruktúra-fejlesztésbe kezd, de a tagállamok között már most komoly különbségek látszanak abban, ki mennyit hajlandó áldozni rá – írja a Politico.

Az Európai Bizottság hét nagy AI-számítási központ, úgynevezett gigafactory létrehozását tervezi, amelyek kutatók és startupok számára biztosítanának elegendő számítási kapacitást nagy nyelvi modellek és más fejlett AI-rendszerek betanításához. A 27 tagállamból 18 – köztük Magyarország – vállalt valamilyen pénzügyi hozzájárulást, összesen mintegy 3 milliárd euró értékben, kilenc ország azonban egyelőre nem kötelezte el magát. A háttérben elsősorban a feszes nemzeti költségvetések állnak:

Hollandia például jelezte, hogy jelenleg nincs mozgástere több tíz- vagy százmillió eurós, hosszú távú kötelezettségvállalásra.

A program lényege, hogy az uniós és tagállami közpénz csak részben finanszírozza a beruházásokat, a teljes költség legfeljebb 35 százalékát állná a közszféra, a fennmaradó részt magánbefektetőktől várják. A tagállamoknak ráadásul előre vállalniuk kell, hogy később számítási kapacitást vásárolnak a náluk megvalósuló központoktól, vagyis garantált ügyfélként csökkentik a magánbefektetők kockázatát. Erre azért van szükség, mert az európai projektek eleve versenyhátrányból indulnak az Egyesült Államokkal szemben, ahol az OpenAI, az Anthropic vagy Elon Musk xAI-ja hatalmas magánberuházásokkal épít adatközpontokat. Európában ezzel szemben a magasabb energiaárak és a hosszabb engedélyezési eljárások is rontják a beruházások megtérülését.

A tagállami vállalások nagysága jelentősen eltér, míg Magyarország 500 millió eurónyi hozzájárulást vállalt az RRF-en belül, addig Franciaország, Dánia, Lengyelország és Csehország egyenként 100 millió eurót szánna kisebb gigafactory-projektekre, míg Portugália, Spanyolország, Németország, Olaszország és Görögország 200 millió eurós hozzájárulással pályázna nagyobb központokra. A legambiciózusabb Németország:

Berlin további 800 millió eurót különített el, így teljes nemzeti hozzájárulása eléri az 1 milliárd eurót.

Más országok jóval kisebb összegekkel kapcsolódnának be regionális alprojektekbe: Svédország 50 millió, Litvánia mindössze 1 millió eurót vállalt.

Az Európai Bizottság várhatóan 2027 elején választja ki a hét nyertes projektet, amelyek első körben 100–200 millió eurós uniós támogatást kaphatnak, később pedig további 400–800 millió eurót. A tényleges tagállami kifizetések csak a központok működésének elindulásakor kezdődnének, várhatóan 2028 körül, és több évre elosztva jelennének meg a költségvetésekben. A vita ezért nemcsak arról szól, hogy mely országok nyerik el a beruházásokat, hanem arról is, hogy Európa képes-e elég gyorsan és elég nagy léptékben mozgósítani köz- és magántőkét ahhoz, hogy csökkentse lemaradását az amerikai AI-infrastruktúrához képest.

A Politico szerint a gigafactory-program így egyre inkább az uniós iparpolitika tesztjévé válik: azok az országok, amelyek most nem hajlandók finanszírozást vállalni, később könnyen még távolabb kerülhetnek az AI-fejlesztések központjától.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images