BulvárSzerző: blikk 2026. 09. 02. 4 percnyi olvasás
Bodrogi Gyula az elmúlt kilenc évtized során átélt már mindent, amit az élet adhatott: háborús megpróbáltatásokat, betegségeket, gyerekkori csúfolásokat és a kultúra nagy politikai hullámveréseit. Ennek ellenére rendületlenül optimista marad, és saját bevallása szerint az idegrendszere a legnagyobb ajándéka. Bár a színházi világot rendszeresen felkavarják a közéleti csaták, a nemzet színésze mindig is távol tartotta magát a közvetlen politizálástól, szakmai és emberi kérdésekben azonban ma is egyenesen és őszintén fogalmaz.
A ma már bottal járó, de szellemileg teljesen friss művész kendőzetlen őszinteséggel mesélt a gyerekkoráról, a háborús emlékeiről, a színházi hivatásról, illetve arról, miként látja Vidnyánszky Attila Nemzeti Színházban végzett munkáját.
„Súlyos, akkoriban halálos tüdőgyulladásban szenvedtem, de sikerült meggyógyulnom. Aztán kövér gyerek voltam, a talpam is, olyannyira, hogy menni sem tudtam. És az eredeti nevem Buzik Gyula. Amikor gyerekkoromban a közértben megkérdezték tőlem, hogy hívnak, kisfiam, és megmondtam, mindenki mosolygott rajtam” – emlékezett vissza a gyermekkorára a Best Magazinnak.
A háború szörnyűségei mély nyomot hagytak benne, a szirénák és a bombázások emléke a mai napig kíséri:
„Amikor bombázták Budapestet... A hangja szörnyű volt, a mai napig, ha elmegy a fejem felett egy repülő, befogom a fülem. [...] Láttam anyámat félni, ez belém égett. Zsidó származású volt. Túlélte”.
A politikai és a kulturális élet csatáival kapcsolatban Bodrogi kifejtette, hogy inkább a sportot nézi a tévében, mint a híreket.
„A bokszmeccseket nagyon szeretem, a bokszolók ugyanis példaértékűen küzdenek egymással a ringben. Amikor a meccsnek vége, a bíró felemeli a győztes kezét, a versenyzők pedig ezt követően megölelik egymást. Ezt a részét szeretem legjobban a mérkőzésnek, ilyen jelenetet én még nem láttam a magyar parlamentben” – árulta el.
„Három irányelvem volt annak idején, amikor ez a pálya kiválasztott engem. Ismerjenek, szeressenek és elismerjenek. [...] A szeretettel soha semmilyen körülmények között nem szabad visszaélni, még 93 évesen a Nemzeti Színészeként sem. Ami a végső számvetésnél fontos lesz számomra, hogy tiszta lelkiismerettel távozzak. Én soha senkinek nem ártottam” – mondta, majd hozzátette: képtelen gyűlölni, amit a sors ajándékának tart.
Vidnyánszky Attila körül az utóbbi időben ismét felizzott a levegő, ugyanis a Kulturális és Innovációs Minisztérium törvényességi, szakszerűségi és hatékonysági átvilágítást indított a Nemzeti Színházban. A vizsgálat állásáról a kulturális tárca nemrégiben úgy tájékoztatott, hogy az eljárás a kezdeti szakaszban jár, az adatgyűjtés folyamatban van, így érdemi eredményekről még nem tudnak beszámolni.
Bodrogi sem hagyta szó nélkül a történéseket, így fogalmazott a jelenlegi igazgatóról:
„Amikor 2012-ben megérkezett a Nemzeti Színház élére, örültünk neki, tárt karokkal vártuk. Aztán túl sok mindent vállalt, neki is megmondtam, éppen elég lett volna, ha »csak« a Nemzeti Színházat igazgatja.”
Vidnyánszky Attila a helyzetre reagálva elmondta, hogy véleménye szerint politikai indíttatású ürügykeresés zajlik a leváltására, és bár behívták a minisztériumba tárgyalni a közös megegyezésről, ő kitöltendőnek tartja a 2028 nyaráig szóló megbízatását. Állítása szerint a törvényeknek megfelelően irányítja az intézményt, nincs mit rejtegetnie, de sérelmezi, hogy a vizsgálatok eddig kizárólag a jobboldali vezetésű teátrumokat érintették.
Napi