Az, hogy a híres séf megszállottan műveli a szakmáját, nem újdonság: süt, főz, szervez. Arról azonban kevesen tudnak, hogy van Budán egy mesebeli kert, amit a saját pénzből épít-szépít, hogy a kerületi iskolásoknak, az ismerősöknek és ismeretleneknek biztosítson kikapcsolódási lehetőséget. A legtöbbjüknek ingyen.

• A kert nem a séf tulajdona, mégis rengeteg munkát és erőforrást fektet bele önként
• Lázár hitvallása, hogy a személyes együttlét fontosabb a kütyüzésnél, különösen a gyerekek számára
• Kovács Lázár, a sztárséf, saját pénzéből egy budai mesebeli kertet hozott létre

Kovács Lázár nevét a legtöbben a konyhából ismerik. A sztárséf számára a sütés-főzés nem csupán munka, hanem életforma. Ám amikor éppen nem a tűzhely mellett sürög-forog, egészen másfajta szenvedélynek hódol: egy budai kertet gondoz, fejleszt és szépít folyamatosan.

A történetben az a legkülönlegesebb, hogy a kert papíron nem is Lázár tulajdona. Ennek ellenére saját pénzt és rengeteg munkát fektet bele. Nem azért, hogy egyszer majd busás hasznot húzzon belőle, hanem azért, hogy egy olyan hely jöjjön létre, ahol az emberek végre kiszakadhatnak a mindennapokból.

– A vendégeimnek kávét főzök, pizzát sütök, vagy épp bográcsban készülnek finom falatok, természetesen ehhez minden fűszer itt helyben nő – meséli a Blikknek, Kovács Lázár. – Itt, az ős fák árnyékában nevelek babérlevelet, lestyánt, kakukkfüvet, curryt, metélőhagymát… mindent, amit csak tudok – teszi hozzá..

A séf szerint manapság talán minden korábbinál nagyobb szükség van arra, hogy az emberek újra megtanuljanak egymással lenni. Úgy igaziból, fizikailag. A telefonok, tabletek és egyéb kütyük ugyanis könnyen elrabolják azt az időt, amit egymásra fordíthatnánk.

– Ez nekem egy szerelem projekt. Minden szabad energiámat ebbe fektetem, mert hiszek abban, hogy a személyesen együtt töltött idő sokkal többet ér, mint amikor mindenki a telefonját nyomkodja. Főleg a gyerekeknek van erre szükségük. Nekik élmények, közös játékok, beszélgetések és valódi kapcsolatok kellenek, nem az, hogy egész nap egy képernyőt nézzenek. Ha ehhez én egy kerttel, munkával és a saját pénzemmel hozzá tudok tenni, azt örömmel teszem. Nekem az a legnagyobb visszajelzés, amikor látom, hogy itt tényleg együtt vannak az emberek... nem egymás mellett, hanem egymással – mondta Lázár.

A kert így lassan több lett egyszerű hobbinál. Lázár folyamatosan alakítja, fejleszti, új ötleteket valósít meg, és úgy tűnik, mindig akad valami, amin lehet még javítani.

– Tulajdonképpen még csak most tanulom, milyen növénynek mi az ideális lét. A fűszerek kivételével nem sok zöldhöz értek, de kezdek belejönni. Most már metszeni is tudok, és kezdek tisztában lenni a fafajtákkal is. Ez egy örök tanulás, ami nagyon jól esik a lelkemnek – mondja Lázár, aki számára tehát ez nem egy egyszerű kertépítés, sokkal inkább egy küldetés: létrehozni egy olyan helyet, ahol egy időre félre lehet tenni a mobiltelefont, és végre egymásra lehet figyelni a zöldben.

Természetesen végül azt is megkérdeztük Lázár séftől, hogy hozzávetőleg mennyi pénzt költ erre a mesebeli helyre, ám egyértelmű választ nem kaptunk...

– Maradjunk annyiban, hogy ez a hely csak viszi a pénzt, nem hoz semmit. De ennek ellenére is csinálom, mert örömömet lelem benne. A jóérzést pedig nem pénzben mérik.