KülföldSzerző: index 2026. 09. 02. 8 percnyi olvasás
António Costa a magyar fővárosba utazott, hogy a miniszterelnökkel egyeztessen.
Szeptember 2-án, szerda délután érkezik Budapestre António Costa, az Európai Tanács elnöke, hogy az Európai Unió előtt álló legfontosabb kérdésekről, elsősorban a 2028-tól esedékes uniós költségvetés, az ún. többéves pénzügyi keretről (MFF) tárgyaljon Magyar Péter magyar miniszterelnökkel.
Az Európai Tanács elnöke ugyanis azt szeretné, ha a tagállamok még idén évvégén meg tudnának állapodni az MFF-ről, amivel a legtöbb főváros egyet is ért: 2027-ben ugyanis több fontos országos választást is tartanak (Franciaországban elnök, valamint lehetséges előrehozott parlamenti választást, ezenkívül Lengyelországban, Olaszországban és Spanyolországban pedig parlamenti választásokat tartanak), és a kampányidőszak, valamint az esetleges kormányváltások megnehezíthetik az uniós büdzséről való megállapodást.
Ugyanakkor ezt könnyebb mondani, mint teljesíteni:
a tagállamok álláspontjai ugyanis rendkívül távol állnak egymástól, ezért Costa a tagállamokba tett látogatásaival szeretné egy irányba terelni a nemzeti kormányokat.
Costa a kéthetes turnéja, az ún. Tour des capitales során mind a 27 tagállamba ellátogat
még augusztus 25-én kezdődött Pozsonyban, annak második hetében, szeptember másodikán látogat Budapestre. Aznap Costának a budapesti tárgyalása lesz már harmadik találkozója, mivel a reggelt Luxemburgban kezdi, ahol Luc Frieden luxemburgi kormányfővel tárgyal, azt követően pedig Zágrábban Andrej Plenkovic horvát miniszterelnökkel.
Annak ellenére, hogy a költségvetésről szóló viták általában nem érdekli a választókat,
ez az egyik legélesebb politikai harc, hiszen a végül elfogadott költségvetésben derül ki, hogy a következő hétéves pénzügyi ciklusban milyen prioritásokra és programokra lesz pénz, és mikre nem.
Emiatt nem véletlen, hogy a tagállamok, valamint az Európai Parlament is aktív a tárgyalásokat illetően és a Bizottság javaslata után azonnal fel is álltak a frontvonalak a büdzsét illetően, és míg a nettó befizetők az ún. fukar államok vezetésével alapvetően annak csökkentésében érdekeltek, addig a nettó haszonélvezők azt nem csökkenteni, hanem növelni szeretnék – ezeken az alapvető ellentéteteken kell Costának navigálnia és a végén valahogy egy kompromisszumos megoldásban megállapodni a tagállamoknak.

Az Európai Bizottság még tavaly júniusban mutatta be a javaslatát, amiben növelnék az eddigi 1,2 billió eurós költségvetést 2 billióra, amit az EU új kihívásaival és emiatt megjelent új prioritásokkal magyarázott – például a fegyverkezés, vagy a versenyképesség javítása.
A javaslatban lefektetett nagyobb költségvetést pedig alapvetően a tagállami hozzájárulásokkal, illetve az EU saját bevételeinek a kiszélesítésével érnék el: az Európai Bizottság azt javasolta, hogy a tagállamok a GNI-jük 1,1 százaléka helyett 1,26 százalékát fizessék be (hogy ez miként hatna Magyarországra, azt az alábbi cikkünkben elemeztük ki).
Ezt ugyanakkor a fukar országok ellenzik: számukra a 2 billiós büdzsé elfogadhatatlan, és még az előző, 2021–2027 közötti ciklusban megállapodott 1,2 billiós büdzsét is csökkentenék. Továbbá a javaslat összetételével sem teljesen elégedettek: ugyanis elsősorban az új prioritásokra szeretnének több pénzt kiharcolni a költségvetés klasszikus elemeivel, így a lemaradt régiók felzárkózását segítő kohéziós alappal, valamint az agrártámogatásokkal szemben.
De a magukat kohézió barátainak nevező, összesen 16 országot számláló – köztük Magyarországot is – tagállamok sem elégedettek az Európai Bizottság javaslatával, annak ellenére, hogy a költségvetés mértéke nőné, ezáltal az országoknak járó források is.
Ők elsősorban a Bizottság által prezentált javaslat elemeit kritizálják, hiszen abban százalékos arányban csökkenne mind a kohéziós alap, mind az agrártámogatásokra szánt pénzek – a jelenlegi ciklus 60 százalékáról 44 százalékra.
Ezt a két ellentétes álláspontot próbálta közelíteni az előző félévben az EU soros elnökségét ellátó Ciprus, ugyanakkor az általuk prezentált tárgyalási keret, az ún. nego-box senkinek sem nyerte el a tetszését: a fukar államok szerint az nem csökkenti eléggé a büdzsé mértékét, valamint a számukra fontos prioritásokra kevesebb pénzt fordítanának, ahogy a kohézió barátainak sem nyerte el a tetszését, mivel az szerintük drasztikusan csökkentené a költségvetés mértékét, és a számukra prioritást élvező kohéziós alap, illetve agrártámogatások mértékét – nem véletlen, hogy a tisztséget júliusban átvevő Írország egy teljesen új nego-boxot dolgoz ki, amit még szeptemberben tervez bemutatni a tagállamoknak.
Costa pedig emiatt is indult útnak még a szeptemberi ülésszak előtt, hogy a tagállamok álláspontjainak meghallgatása mellett próbálja egy irányba terelni őket,
és hogy reményei szerint egy intenzív őszt követően a decemberi EU-csúcson a tagállamok vezetői politikailag meg is állapodjanak a következő költségvetésről, még ha ez egy túlzóan optimista – vagy más szemszögből nézve egy kicsit naiv – elképzelés: az MFF-ről szóló viták mindig rendkívül élesek, és általában csak az utolsó utáni pillanatban sikerül a tagállamoknak megállapodnia róla.

Magyar Péter miniszterelnök ezt nevezte MFF-táncnak, amit ő személy szerint kihagyna, de hangsúlyozta, a megállapodás gyorsasága helyett őt elsősorban annak a tartalma érdeki. Ugyan Magyar még nem részletezte kormánya hozzáállását, de már többször említette, hogy a kohéziós alapok, valamint az agrártámogatások csökkentése elfogadhatatlan – emiatt is csatlakozott a kohézió barátai kezdeményezéshez.
A legmagasabb politikai szinten, tehát állam- és kormányfői szinten eddig két ízben tárgyaltak az MFF-ről: még az áprilisi informális EU-csúcson, valamint az Európai Tanács rendes júniusi ülésén.
Ráadásul a következő költségvetésről szóló tárgyalásokban ezúttal az Európai Parlament is aktív szerepet szán magának, mivel a büdzsét a tagállamokon kívül az EP-nek is meg kell majd szavaznia.
Az elmúlt ciklusokban általában csak az oldalvonalról követték az eseményeket, viszont a mostani MFF kapcsán már viszonylag korán megállapodtak a saját álláspontjukról, és sikerült is a Bizottság javaslatához képest kisebb engedményeket kiharcolniuk, bár az MFF egyik legnagyobb újítását, a büdzsé nemzetiesítését ellenző véleményüket már időközben fel kellett adniuk.
Az EP egyébként a kohézió barátaihoz közelítő álláspontot képviselnek: ők még a Bizottság javaslatához képest közel tíz százalékkal növelnék, és szintén a kohéziós alapok és az agrártámogatások eddigi százalékos arányának megmaradása mellett érvelnek.
Az EP célja egyébként az, hogy mint kvázi egy 28. tagállamként vehessen részt a tárgyalásokon, és a tagállamok helyett az egyetlen közvetlenül az emberek által választott uniós intézmény álláspontját is figyelembe vegyék – a tárgyalásokon az EP két képviselője, Siegfried Muresan és Carla Tavares is részt vesz szeptember 3-án a tagállamok uniós minisztereinek informális ülésén, ahol az MFF lesz a fő téma.
António Costa a tagállamok fővárosaiba tett látogatásai során elsősorban emiatt az MFF-ről tárgyal az állam- és kormányfőkkel, azonban az egyeztetések során más uniós prioritások és megoldandó feladatok is szóba kerülnek.
Costa még turnéja kezdete előtt úgy fogalmazott,
A tagállami fővárosokban hamarosan teendő látogatásaim alatt a megbeszéléseink fókuszában a védelem, a versenyképesség, a bővítés és Ukrajna támogatása áll majd. Ugyanakkor a kiemelkedő téma minden bizonnyal az EU következő hosszú távú költségvetése lesz.
A védelem és a versenyképesség a következő MFF egyik kiemelt célja is. Az Európai Unió tagállamai az Oroszország Ukrajna elleni agressziója, valamint az Egyesült Államok Európával szemben tanúsított magatartása miatt kezdett fegyverkezésbe, valamint a hadseregeik fejlesztésébe, amit a következő pénzügyi ciklusban immáron uniós forrásokkal is segíthetnek.
A koronavírus-járvány óta, de legfőbbképp az orosz agresszió óta olykor döcögő európai gazdaságok fejlesztése és ellenállóbbá tétele pedig már 2022 óta fontos célja az Európai Uniónak – a Bizottság kérésére emiatt is készített a versenyképesség javítására egy többszáz oldalas elemzést Mario Draghi korábbi Európai Központi Bank-elnök, míg az egységes piac megerősítéséről pedig a szintén olasz Enrico Letta még 2023-ban, ugyanakkor Brüsszelben a malmok lassan őrölnek, és az ezen célokat kitűző politikákban csak lassan tudnak megegyezni a tagállamok, a Parlament, valamint a Bizottság.
Emellett Costa a tagállamokkal Ukrajna további támogatásáról is egyeztetéseket folytat, ami azután vált ismét fontos kérdéssé, hogy
az ukrán költségvetésben az EU által biztosított 90 milliárd eurós hitel ellenére 27 milliárd dolláros lyuk van, jövőre pedig az ukránoknak további 45 milliárd euróra lenne szüksége.
Emiatt Kijev azt szeretné, hogy az előzetes tervek szerint az ukrán igények kétharmadát 2027 végéig fedező 90 milliárd eurós hitelből 27 milliárdot idénre átcsoportosítanának, miközben arra szeretné kérni a szövetségeseket, hogy fegyvertámogatások mértékét is csökkentsék – ugyanis az, hogy az ukrán hadsereg immáron képes naponta akár ezer drónt is kilőni Oroszországra, az nemcsak katonailag számít nagy eredménynek, hanem a költségeket is megnövelte.
Costa erre is szeretne megoldást találni, és tárgyal a tagállamokkal, hogy ők mennyit hajlandóak erre szánni. Továbbá Európában ismét felmerült az EU-ban immobilizált orosz vagyon felhasználásának a lehetősége is, ami 2025 évvégén az annak leginkább kitett Belgium ellenzése miatt lekerült az asztalról – Costa most ezzel kapcsolatosan is felméri a tagállamok álláspontjait.
Magyarral egyébként valószínűleg viszonylag hamar letudják az egyeztetés ezen részét, mivel a magyar miniszterelnök elődjéhez hasonlóan ellenzi az Ukrajnának nyújtott támogatásokat, és abban érdekelt, hogy Magyarország mentességet kapjon azalól – csak míg Orbán Viktor azt alapvetően politikai, Magyar gazdasági okokra vezeti vissza.
(Borítókép: Magyar Péter 2026. augusztus 13-án. Fotó: Tövissi Bence / Index)