Török Máté nagy király, de az apja még nagyobb volt! Mert különleges élmény lehet sikoltozó, éneklő, táncoló rajongók előtt színpadra lépni, és ezt Török Máté a Magna Cum Laude dobosaként pontosan tudja. De ez mind semmi ahhoz képest, hogy az édesapja, Török József egykoron a világsztárokkal teletűzdelt Bayern München ellen léphetett pályára a bajnokságban. Ő volt az első magyar futballista, aki a Kádár-rendszerben hivatalos engedéllyel Németországba szerződhetett, és a világ egyik legerősebb bajnokságában, a Bundesligában szerepelhetett.

Mesebeli történet ez. Még ennyi év távlatából is úgy beszél róla a főhős, az immár 72 esztendős Török József, mintha ő sem hinné el, hogy ez vele történt meg. Mert remek játékos volt: technikás, nagy munkabírású, igazi csibész a pályán és azon kívül is. Ám hiába a tehetség, egyszer már abbahagyta a futballt, mert összeveszett az akkori edzőjével, az MTK-t irányító Mezey Györggyel. Fél évig a pestlőrinci Aranykalász étteremben dolgozott pincérként, és visszafogott lelkesedéssel tálalta a gulyáslevest és a rántott csirkét. Aztán hívták Zalaegerszegre, újrakezdte a futballt, és a városban akkora király lett, hogy a megyei tanácselnöktől ingyen kapott vadonatúj, vajszínű Ladát. S egy szép napon német menedzserek azt kérdezték tőle, lenne-e kedve a Bundesligában futballozni. 32 esztendősen ez felért egy lottóötössel.

– Emlékszem arra a napra, hiszen életem egyik meghatározó élménye volt. Zalaegerszegen futballoztam, a csapat erősségei közé tartoztam, de 32 évesen már a visszavonulást terveztem – idézte fel a Blikknek Török József. – Aztán jött egy nemzetközi kupameccs valamelyik dán csapat ellen. Egész jól ment a játék, s a találkozót követően német menedzserek kerestek. Ők az egyik dán játékos miatt jöttek a városba, s végül engem találtak meg. Mosolyogva mondtam nekik: persze, szívesen mennék! De nem hittem az egészben. Két hét múlva jött a telefon, hogy repülőjegyet küldtek, és szeretettel várnak. Lehet, hogy hihetetlen, amit mondok, de azt hittem, valamilyen kis csapat a célállomás. Aztán ott, a repülőtéren, ahol újságírók, fotósok vártak, kiderült, hogy az első osztályú, válogatott játékosokkal büszkélkedő Waldhof Mannheim hív. Harminckét esztendősen egyszer csak ott álltam az álmok kapujában.

Török József mesélte ezt lapunknak. Jelenleg egy VIII. kerületi villamossági szaküzletet vezet, és a vevőknek fogalmuk sem lehet róla, hogy akitől vezetéket, konnektort, izzókat kérnek, az kilenc Bundesliga-meccsel büszkélkedhet, és világsztárok ellen futballozhatott. Ő volt az első, akinek nem kellett disszidálnia, árkon-bokron át elszöknie az országból, hogy hivatalosan is pályára léphessen a világ akkor talán legerősebb bajnokságában a nyolcvanas évek közepén. Keveseknek adatott meg, hogy eljussanak oda és világsztárok ellen játszanak.

– Valóban olyan volt az egész, mintha álmodnám. Én, aki már a civil életet terveztem, a visszavonuláson gondolkodtam, egyszer csak együtt edzhettem világszerte ismert játékosokkal. Frissnek éreztem magam az edzéseken és az edzőmeccseken. Aztán jött a bajnoki rajt előtti utolsó hivatalos tesztmeccs, de akkor még nem volt meg az OTSH-engedélyem. Ültem a lelátón, és félidőben szóltak, hogy gyere, Józsi, itt a fax, játszhatsz! Beszálltam... és három gólt rúgtam. Azonnal kétéves szerződést írattak alá velem. Mannheim külvárosában kaptam egy impozáns lakást, egy gyönyörű, matt fekete BMW-t. Az első pénz, amit átutaltak, 14 500 márka volt. Valóságos vagyon a Zalaegerszegen keresett 5500 forinthoz képest.

Bár a mannheimi karrier rövid volt, akadt emlékezetes mérkőzés, hiszen az együttes találkozott a Bayern Münchennel, és a 3-3-ra végződő meccsen a hajrára beállt Török József is, ami a mai napig szép emlék.

– Nem lettem állandó csapattag, mert szembejött a valóság, a magyar és német bajnokság közötti különbség. Aztán szép lassan el is felejtettek. Később még játszottam egy Bundesliga II-es csapatban, majd hazajöttem, és civil életet kezdtem. Volt egy népszerű régiségkereskedésem a belvárosban, egy ismert farmermárkaboltom, most pedig a VIII. kerületben villamossági üzletet vezetek. A fiam, Máté a Magna Cum Laude dobosa. Olykor ott vagyok a koncertjein, és megint fiatalnak érzem magam. A lányom már két unokával is megajándékozott. Egyszer talán majd büszkék lesznek a nagyapjukra, aki öreg fejjel pályán volt a legendás Bayern München ellen – zárta a gondolatait Török József.