2025 és 2026 azonos augusztusi hetét összevetve olyan természetes kísérlet áll elő, amelyből pontosan lemérhető, mekkora terhet jelent a magyar villamosenergia-rendszernek, ha a paksi atomerőmű termelése a Duna alacsony vízállása miatt visszaesik. A 2026 augusztus 7-i héten a hazai erőművek átlagosan 2844,2 MW-ot termeltek a tavalyi, hasonló hőmérsékletű időszak 3789,7 MW-jával szemben, vagyis 945,5 MW-tal kevesebbet – és ebből egyértelműen kiderül, hogy a rendszer a kiesés túlnyomó részét nem hazai forrásból, hanem importból pótolta – mutatott rá Sebestyén Géza egyetemi docens, az MCC gazdaságpolitikai műhelyének vezetője.

A hiányzó ezer megawatt

Az atomerőmű átlagos teljesítménye 1411,5 MW-ról 279,3 MW-ra zuhant a vizsgált héten, ami 1132,2 MW-os, 80 százalékos visszaesést jelent.

A paksi atomerőmű teljesítménycsökkenésének oka a Duna alacsony vízállása volt. A hűtővízkivétel korlátai nyáron, tartós hőség és csapadékhiány idején rendszeresen szűkítik az erőmű mozgásterét, és idén ez a hatás rendkívül erősen jelentkezett. Sebestyén Géza ezt az összefüggést vetette össze két, hőmérséklet szempontjából hasonló augusztusi héttel, hogy megmutassa, mekkora nagyságrendű változást okozhat a jelenség a termelési mixben.

Mivel pótolta a rendszer a hiányt?

A legnagyobb belföldi növekedést nem egyetlen technológia adta. A lignit átlagos termelése 127,1 MW-ról 214,0 MW-ra nőtt, 86,8 MW-os, 68 százalékos emelkedéssel, részaránya 3 százalékról 8 százalékra bővült.

A napenergia 1371,0 MW-ról 1452,1 MW-ra, azaz 81,1 MW-tal nőtt, az „egyéb” kategória pedig 40,8 MW-ról 116,8 MW-ra ugrott, 76 MW-os többlettel. Nem minden forrás mozdult azonban felfelé: a biomassza termelése 152,9 MW-ról 115,7 MW-ra, 37,2 MW-tal esett vissza, a feketeszén pedig 33,9 MW-ról nullára zuhant – ez a két tétel együtt több mint 70 MW-tal mélyítette tovább a belföldi termelés visszaesését.

A napenergia csalóka aránynövekedése

A napenergia részaránya a hazai termelési mixen belül 36 százalékról 51 százalékra emelkedett, vagyis a vizsgált héten már a hazai termelés több mint felét adta. Ez a szám önmagában félrevezető lehet: a napenergia abszolút termelése csak 6 százalékkal nőtt, és 81,1 MW-os többlete a kieső 1132,2 MW-nyi atomerőművi termelésnek alig 7 százalékát ellensúlyozta.

Hasonló nevezőhatás látszik a földgáznál is: a gázerőművek átlagos termelése 584,5 MW-ról 575,5 MW-ra, tehát mindössze 9 MW-tal csökkent, miközben részarányuk a mixen belül 15-ről 20 százalékra nőtt.

Mi lesz télen?

Hozzátehetjük: nyáron a magyarázat kézenfekvő, hiszen a hosszan tartó hőség és a csapadékhiány nyomta le a Duna vízszintjét, ami közvetlenül korlátozza az erőmű hűtővízkivételét. Télen a hőség mint tényező nyilvánvalóan kiesik, a Duna vízhozama azonban ekkor is visszaeshet – tartós fagyok idején, amikor a vízgyűjtő területen befagy a csapadék, és nem folyik le rendszeresen víz a folyóba. Kérdés, hogy egy ilyen téli vízhiány mekkora eséllyel érné el azt a mértéket, amely idén nyáron a paksi teljesítménycsökkenéshez vezetett – ez a nyári adatsorból önmagában nem válaszolható meg.

Az új blokkok tétje

A most mért 1132,2 MW-os kiesés jól mutatja, mekkora rendszerszintű kockázatot hordoz, ha a teljes hazai atomkapacitás egyetlen telephelyre, és részben egyetlen folyó vízhozamára koncentrálódik. A Paks II keretében épülő új blokkok pontosan ezt a kitettséget hivatottak csökkenteni: nagyobb összkapacitás mellett egy hasonló nagyságú teljesítménykiesés a rendszer egészéhez képest arányaiban kisebb terhet jelentene, és a rendszer kevésbé válna kiszolgáltatottá egyetlen erőmű pillanatnyi állapotának. A mostani adatsor éppen ezért nem csupán egy száraz nyár lenyomata, hanem érv amellett, hogy az atomkapacitás bővítése rendszerszintű biztonsági kérdés is, nem csupán termelési.