BulvárSzerző: blikk 2026. 09. 02. 9 percnyi olvasás
Volt idő, amikor egy dízelmotor esetében nem a lóerők száma vagy a gyorsulás volt a legfontosabb kérdés, mint inkább az, vajon hány kilométert tud megtenni komolyabb meghibásodás nélkül. Ebben a világban pedig a Mercedes-Benz egyik motorja különösen nagy hírnevet szerzett magának.
A Mercedes OM617 ma már legendának számít. Az öthengeres dízelmotort elsősorban a W123-as Mercedeshez kötik, amely világszerte népszerű választás volt a taxisok körében. Nem azért, mert különösebben gyors lett volna, hanem éppen azért, mert megfelelő karbantartás mellett elképesztő futásteljesítményre volt képes.
Az OM617 története jól mutatja, mennyire más szempontok alapján készültek egykor a dízelmotorok. A teljesítmény helyett a megbízhatóság, a hosszú élettartam és a javíthatóság került előtérbe.
A motor felépítése a mai szemmel szinte meghökkentően egyszerű. Nem kellett hozzá a modern dízelekre jellemző, összetett elektronikai rendszer, rengeteg érzékelő és bonyolult vezérlés. A konstrukció alapvetően mechanikus volt, így egy tapasztalt szerelő számára sokkal könnyebben javítható maradt.
Ez különösen nagy előnyt jelentett akkoriban, amikor még nem állt minden műhely rendelkezésére számítógépes diagnosztikai berendezés.
Ezt a legendás Mercedes-Benz W123 200D taxit Kubában kapták lencsevégre 2023-ban / Fotó: Getty Images
Az OM617-et a legendás Mercedes-Benz W123 több változatában is alkalmazták. A típus az 1970-es évek közepén jelent meg, és hamarosan a tartósságáról vált ismertté.
A W123-as dízelváltozatai különösen a taxizásban terjedtek el. Egy taxis számára ugyanis nem feltétlenül az volt a döntő, hogy az autó milyen gyorsan éri el a 100 km/órás sebességet. Sokkal fontosabb volt, hogy napi több száz kilométer megtétele után is megbízhatóan induljon, és ne kelljen állandóan szervizbe vinni.
Ebben a Mercedes konstrukciója komoly előnyt jelentett.
Az OM617 egyik titka éppen az volt, hogy a mérnökök nem próbáltak mindenáron nagy teljesítményt kipréselni belőle. A motor alkatrészei robusztusak voltak, a blokk, a hajtókarok és a főtengely pedig komoly tartalékokkal készültek.
Ez mai szemmel különösen érdekes. A modern motoroknál gyakran egy kisebb lökettérfogatból próbálnak egyre nagyobb teljesítményt kihozni, miközben turbófeltöltők, nagynyomású befecskendezés és összetett elektronikai rendszerek dolgoznak együtt.
Az OM617 egészen más filozófiát képviselt: inkább legyen nehéz, lassú és túlméretezett, de bírja a gyűrődést.
Ez is érdekelheti
Miközben egy átlagos jármű esetében kevesebb mint 5 százalék az esély arra, hogy valaha elérje a bűvös 400 ezer kilométeres futásteljesítményt, léteznek olyan modellek, amelyek szinte gond nélkül falják az utakat. Az amerikai iSeeCars legfrissebb jelentésében most összeszedték azokat a típusokat, amik a legjobban bírják a gyűrődést. A megbízhatósági rangsort egyetlen nemzet márkái tarolták le teljesen.
A későbbi 300 D modellekben alkalmazott háromliteres OM617 teljesítménye körülbelül 88 lóerő volt. Ez ma már szinte hihetetlenül kevésnek tűnik egy ekkora motorhoz.
A gyorsulása ennek megfelelően nem volt lenyűgöző, a W123 dízel inkább komótosan tette a dolgát. A motor járása ráadásul jellegzetesen dízeles, kissé nyers, traktoros karakterű volt.
A taxisofőrök azonban valószínűleg nem ezért szerették.
Az OM617-ről az évtizedek során számtalan olyan történet terjedt el, amely szerint egy-egy példány egymillió kilométer feletti futásteljesítményt is teljesített.
Fontos azonban, hogy ezt nem úgy kell érteni, hogy minden egyes OM617 automatikusan kibírt egymillió kilométert. A hosszú élettartamhoz megfelelő használat, rendszeres olajcsere, karbantartás és szükség esetén javítás is kellett.
A konstrukció azonban lehetővé tette, hogy a motor jelentős futásteljesítményt teljesítsen. Nem véletlenül alakult ki az a hírneve, hogy bizonyos példányok esetében már maga a karosszéria adta fel előbb, mint a motor.
Talán ez az OM617 egyik legérdekesebb tulajdonsága. A motor korszakában még teljesen természetes volt, hogy egy erőforrást nem feltétlenül cserélni kellett egy komolyabb meghibásodás után.
A szerelők sok esetben szétszedték, felújították, kicserélték a kopott alkatrészeket, majd az autó újra munkába állhatott.
Ma már egészen más világban élünk. Egy modern dízelmotorban rengeteg elektronika, érzékelő, összetett befecskendezési rendszer és emissziócsökkentő berendezés dolgozik. Ezek jelentősen javították a teljesítményt, a fogyasztást és a károsanyag-kibocsátást, ugyanakkor a javításuk is összetettebbé vált.
Az OM617 természetesen nem volt hibátlan, és a mai motorok teljesítményével, fogyasztásával vagy kulturáltságával sem érdemes összehasonlítani. Lassú volt, hangos volt, nehéz volt, és a teljesítménye is szerénynek számított.
Mégis olyan tulajdonságot kínált, amelyet ma egyre nehezebb megtalálni: egyszerű, túlméretezett és hosszú életű konstrukció volt.
Éppen ezért a Mercedes OM617 mára nem pusztán egy régi dízelmotor lett. A klasszikus Mercedesek rajongói számára egy korszak szimbóluma, amikor egy autó értékét még nem feltétlenül az határozta meg, hány lóerőt tudott, hanem az, hogy hány évig lehetett számítani rá.
Napi