SportSzerző: index 2026. 07. 20. 8 percnyi olvasás
Szpasszkijt és Kaszparovot is térdre kényszerítette, és Magnus Carlsen sem fogott ki rajta.
Polgár Judit huszonhat éven át vezette megszakítás nélkül a női világranglistát, bekerült az abszolút világranglista első tíz helyezettje közé, és sorra győzte le azokat, akikről a sakktörténelem fejezeteit elnevezték. Az alábbi öt játszma nem feltétlenül az öt leghibátlanabb partija volt – hanem az az öt, amelyből a legtöbbet lehetett megérteni arról, ki az a nő, akit hétfőn az ország első közjogi méltóságának kértek fel.
A budapesti Intercontinentalban 1993 telén kétszázezer dolláros díjalapért ült le egymással szemben a sakktörténelem tizedik világbajnoka és egy tizenhat éves magyar lány. Vagyis az 53 éves Borisz Vasziljevics Szpasszkij és kihívója Polgár Judit.
A tízjátszmás mérkőzést a korabeli sajtó az „ifjúság a tapasztalat ellen” szalagcímekkel harangozták be, pedig ekkorra a 16 éves Polgár hivatalos értékelése (2595 ÉLŐ-pont) magasabb volt, mint az egykori világbajnoké (2565 ÉLŐ-pont), aki már profi karrierje végén volt. Igaz, ettől függetlenül nem lehetett egyértelmű esélyesebbnek kikiáltani a magyar csodagyereket.
Polgár azonban már a második játszmában megmutatta, hogy nem véletlenül ülhet egy asztalnál a sakklegendával. Az ebben a játszmában világossal játszó Polgár lezárta az állást, és lassan manőverezni kezdett. Szpasszkij tudta, hogy egy kivárásos csatában előbb-utóbb alulmarad a fiatalabb, így élesebb elme ellen, ezért mindent egy lapra tett fel, és a vezérével közvetlenül a tizenéves lány királya mellé férkőzött.
A vezér rablóhadjárata közben három gyalogot is begyűjtött, csakhogy amíg a fehér tábor mélyén portyázott, a többi fekete tiszt alig jutott szóhoz.
Polgár nem ijedt meg, a gyalogokat odaadta, majd a 32. lépésben ellentámadásba ment át, kikényszerítette a vezérek cseréjét, és Szpasszkij rohama ezzel összeomlott. Mire elült a por, Polgár egy teljes tiszttel állt jobban, és az exvilágbajnok feladta.
A mérkőzést végül összesítésben Polgár 5,5–4,5-re nyerte (a sakkban 1 pontot kap a győztes a játszmáért, míg 0 pontot a vesztes és döntetlen esetén pedig 0,5 – 0,5 pontot kap mind a két fél). Az öreg oroszlán a fiatal lány torkának ugrott, de ő nem hátrált egy lépést sem.
Az 1994-es Buenos Aires-i tornát Lev Polugajevszkij tiszteletére rendezték, aki a pályafutását a szicíliai védelemre építette. Ennek szellemében a versenyen volt egy szabály, miszerint minden partinak szicíliai védelemmel, vagyis a sakk egyik legélesebb, legtámadóbb megnyitásával kellett indulnia. A nyolcadik fordulóban a mezőny két legveszélyesebb támadójátékosa került össze, és a világossal játszó Alekszej Sirov, a világranglista akkori második helyezettje azonnal rohamot indított Polgár királya ellen. A válasz meghökkentette a szakértőket. Polgár nem hátrált, hanem maga is gyalogot áldozott a királyszárnyon, egyenesen belelépve Sirov rohamozó gyalogjai közé – a csere nyomán megtört a támadás lendülete, a tábla közepén pedig felszabadult egy mező, ahová azonnal beugrott a huszárja.
Sirov még mindig támadni próbált, de addigra a vezérek lekerültek a tábláról, Polgár huszárja pedig betört a fehér állás mélyére, és mindent felfalt, amit ért.
A harmincadik lépés környékén Sirov feladta. A parti azóta a sakkantológiák visszatérő darabja, mert Polgár a támadósakk nagymesterét a saját műfajában múlta felül. A nyolc résztvevős, oda-visszavágós körmérkőzést végül az orosz Valerij Szalov nyerte, de a torna legemlékezetesebb partija ez maradt.
Wijk aan Zee egy szélfútta holland tengerparti falu, ahol minden januárban a sakkvilág legrangosabb meghívásos versenyét rendezik – 1998-ban a teljes világelit ott ült a mezőnyben Kramniktól Karpovig. Polgár a hatodik fordulóban az indiai Visuvanátan Ananddal került szembe, aki akkor a világ egyik legjobbja volt, később pedig világbajnok lett.
Ez a játszma egyetlen mezőről szólt, és arról, hogy Polgár nemcsak rombolni tudott, hanem építkezni is. Anand ellen nem rohamozott, hanem már a megnyitásban kinézte magának a tábla közepén a d5-ös mezőt, és onnantól minden lépése azt az egy célt szolgálta, hogy uralhassa azt. Sorra cserélte le vagy szorította félre azokat a fekete tiszteket, amelyek a mezőre ügyelhettek volna, majd betelepített oda egy huszárt, amely a parti végéig el sem mozdult onnan.
Anand mindkét szárnyon megpróbált levegőhöz jutni, de a megnyíló vonalakon mindenhol Polgár bábui értek oda előbb. Az 56 lépésen át tartó szorítást egy pontosan kiszámolt kombináció zárta le.
Anand abban az évben megnyerte a versenyt, Polgártól viszont kikapott és ezt a győzelmét később maga Polgár is a pályafutása legjobbjai között emlegette.
Polgár Judit leghíresebb játszmáját Garri Kaszparov ellen játszotta – kettejük tizenhárom éven át tartó rivalizálásából a Netflix idén dokumentumfilmet is készített Queen of Chess címmel. A 2002-es partinak a megértéséhez, azonban vissza kell menni 1994-be, Linaresbe, ahol Kaszparov a Polgár elleni játszmájában visszavont egy már elengedett lépést, a versenybírók pedig nem mertek közbelépni a világbajnokkal szemben, aki így legyőzte Polgárt. Kaszparov ráadásul éveken át lekezelően nyilatkozott a női sakkozásról általában és Polgárról konkrétan. A számla 2002. szeptember 9-én rendeződött Moszkvában, ahol Oroszország válogatottja a világ többi részének legjobbjaival mérkőzött meg – a szovjet idők legendás szovjet–világválogatott presztízsmeccseinek felújított kiadásában, gyorsított időbeosztású partikkal.
Kaszparov meglepetésre a berlini védelmet választotta, a sakk egyik legszárazabb rendszerét, amelyben a vezérek már a nyolcadik lépésben lekerülnek a tábláról.
A támadójátékos Polgárt egy eseménytelennek ígérkező végjátékba invitálta, ahol elvileg nem történhet semmi. Polgár nem sietett. Apránként szerzett teret, szűkítette az ellenfele mozgását, és a 42. lépésnél a világranglista éllovasa feladta.
Először fordult elő a sakktörténelemben, hogy női játékos versenypartiban győzte le a világelsőt. Polgár utóbb elmondta, hogy meglepte Kaszparov megnyitásválasztása – a mérkőzést egyébként a világválogatott nyerte 52–48-ra, és ez a győzelem volt az összecsapás csúcspontja.
2003 tavaszán Budapesten rendeztek meghívásos nemzetközi elitversenyt, és a hetedik fordulóban a 17 éves Berkes Ferenc ült Polgárral szemben – az előző év ifjúsági világbajnoka, később nyolcszoros felnőtt magyar bajnok.
Polgár huszárja a 11. lépésben beugrott az ellenfél állása elé, Berkes pedig rátámadt egy gyaloggal, abban a hitben, hogy a huszárnak vissza kell vonulnia.
Nem vonult vissza. Polgár ütésben hagyta a tisztet (amit Berkes le is ütött), majd három lépéssel később egy ránézésre ártalmatlan gyaloglépéssel elzárta a fekete király összes menekülőútját.
A befejezésben a bástyáját is feláldozta, hogy a vezére mattal fenyegethessen, és a 24. lépésnél Berkes feladta.
A szakma az év legszebb játszmájának választotta a Sakkinformátor 87. kötetében. Ha valaki egyetlen partiból akarta megérteni, mit tudott Polgár a támadásról, ezt kellett megnéznie.
Madridban 2022 nyarán a világbajnokjelöltek versenyét rendezték, amelyen arról döntöttek, ki hívhatja ki a regnáló világbajnok Magnus Carlsent a címéért. A verseny pihenőnapján, július 2-án a világ egyik, ha nem a valaha volt legjobb sakkozója a Retiro park sakkasztalainál ült le hárompercs villámpartira a hét éve visszavonult Polgár Judittal.
„A pályafutásomat egy parkban kezdtem” – mondta a parti előtt Polgár Judit, aztán játék közben hangosan el is csodálkozott a norvég egyik lépésén, mielőtt lecsapott.
A tizenhatodik lépésben a futója rávetette magát Carlsen vezérére, és kiderült, hogy a világbajnok csapdába sétált.
Carlsen a tizenkilencedik lépés után feladta, a nézelődő Anish Giri holland nagymester pedig tapsolt, és lefotózta az állást. A felvétel napok alatt bejárta az internetet.
A visszavonult Polgár egy parkban, kötetlenül is megverte a világ legjobbját.
Öt játszma meg egy ráadás, négy évtizednyi történet, amely bizonyítja, hogy Polgár Judit pontosan tudja, hogyan kell bánni a királyokkal és azokkal, akik királynak hiszik magukat.
(Borítókép: Polgár Judit nemzetközi sakknagymester 2025. szeptember 16-án. Fotó: Bodnár Boglárka / MTI)
Napi