Tóth Ákos 1977 és 1984 között töltötte be a magyar válogatott szövetségi kapitányi posztját, ahol Széchy Tamás mellett fontos szakmai és kontrollszerepet látott el. Pályafutásának jelentős részét ugyanakkor az edzőképzésnek és a szakmai tudás átadásának szentelte. 1991-től csaknem két évtizeden át vezette a Testnevelési Egyetem úszótanszékét, ahol edzők generációit oktatta és készítette fel a hivatásra.

A szakember nemcsak Magyarországon, hanem nemzetközi szinten is jelentős eredményeket ért el. 1998 és 2001 között a görög úszóválogatott szövetségi kapitányaként dolgozott, és nagy szerepet vállalt a görög úszósport szakmai megújításában. A MÚSZ-ban 2001 után kapott egyre fontosabb feladatokat: 2004-től a LEN úszóbizottságának magyar tagja volt, majd a hazai rendezésű Európa-bajnokságokon, illetve a 2017-es budapesti világbajnokságon versenyigazgatóként felelt az úszóversenyek magas színvonalú lebonyolításáért. 2013 és 2016 között a MÚSZ alelnökeként is segítette a szövetség munkáját.

Elhunyt Tóth Ákos, az úszóválogatott korábbi szövetségi kapitánya

Tóth Ákos szakmai örökségének egyik legfontosabb része az edzőképzés és az úszásoktatás módszertani fejlesztése volt. Számos szakkönyvet, egyetemi jegyzetet és oktatóanyagot készített, amelyek hosszú időn át meghatározó segítséget jelentettek a magyar edzőképzésben. Munkásságát többek között Kemény Ferenc-díjjal, Bay Béla-díjjal, a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével és a LEN ezüstjelvényével ismerték el. A Magyar Úszó Hírességek Csarnokának is tagja lett.

Különösen fontos szerepet vállalt az Úszó Nemzet Program szakmai alapjainak kidolgozásában. A kezdeményezésben azt az elvet képviselte, hogy a gyermekek úszásoktatását megfelelően képzett, a MÚSZ és a Testnevelési Egyetem szakmai kritériumainak megfelelő oktatók végezzék. A program országos kiterjesztését pályafutása egyik legfontosabb eredményének tartotta.

Dr. Tóth Ákos életműve így egyszerre kapcsolódik a magyar úszósport versenysportjához, az edzőképzéshez, a nemzetközi szakmai munkához és a gyermekek úszásoktatásának ügyéhez. A MÚSZ számára olyan szakmai örökséget hagyott hátra, amelynek hatása az újabb edzőgenerációk munkájában is tovább él.