BulvárSzerző: blikk 2026. 09. 01. 7 percnyi olvasás
Heves vitát váltott ki a közösségi médiában egy magyar édesanya beszámolója. A fiát és annak három barátját egy Krk szigeti, zsúfolt étteremben vacsoraidőben állította fel és küldte el a pincér, amikor kiderült, hogy főétel helyett csupán négy adag palacsintát rendelnének. Az ügyben megkérdeztük a Horvát Idegenforgalmi Közösség magyarországi képviseletét is, s kiderült, létezik-e egyáltalán jogilag „minimális fogyasztás” a mediterrán vendéglátásban.
A sziget egyik népszerű, nagy forgalmú éttermében a négy magyar fiatal mintegy 10–15 perc várakozás után kapott asztalt. A felszolgáló érkezésekor fejenként egy-egy adag, darabonként 7 eurós (mintegy 2800 forintos) palacsintát rendeltek. A pincér ekkor váratlanul kikelt magából, számonkérve őket, mit képzelnek, hogy vacsoraidőben csupán desszertet kérnek. Arra hivatkozva, hogy odakint sorban állnak a vacsorázni vágyó vendégek, felállította és elküldte a fiatalokat a helyszínről.
A poszt megjelenése után valósággal felrobbant a kommentszekció. A hozzászólók egy része mélységesen felháborodott a felszolgáló arroganciáján, mondván, a vendég az vendég, a palacsinta ára pedig nem csekély összeg.
„Mióta szabja meg a pincér egy étteremben, milyen értékű fogyasztás az, amiért le lehet ülni egy asztalhoz? Ez teljesen elfogadhatatlan és sértő magatartás, a fogyasztóvédelemnél kellene feljelenteni az ilyen helyet!” – méltatlankodott az egyik hozzászóló.
Ez is érdekelheti
Észak-Macedóniában már áldozatokat is követelt a nyugat-nílusi láz, és Horvátországban is megjelent. De kell-e aggódniuk az Adriára induló magyaroknak, és egyáltalán hazahozhatjuk-e magunkkal a fertőzést?
„A horvátoknál – sajnos – egyre gyakrabban látni, hogy csak a pénztárcát látják a vendégben. Nem egyedi esetről van szó, Velencétől Zadarig sok helyen elszálltak a vendéglátósok” – vélekedett egy másik kommentelő.
Ugyanakkor szép számmal akadtak olyanok is, akik a vendéglátók szemszögéből vizsgálták a problémát, és az úgynevezett „íratlan éttermi szabályokra” hivatkoztak.
„Íratlan szabály: este, csúcsidőben egy elegáns, teli étteremben vacsorázni szoktak az emberek. Egy négyfős asztal a vacsorázókkal 120–150 eurót hoz a konyhára, míg a 28 eurós palacsintázás csak foglalja a helyet a kint várakozók elől. Nem a felháborodáson kell gondolkodni, hanem meg kell tanulni a vendéglátós illemet” – írta egy tapasztalt utazó.
„Nálunk, Olaszországban vagy Spanyolországban is előfordult már, hogy kávéra vagy csak italfogyasztásra nem engedtek leülni vacsoraidőben. A stílus lehetett volna kulturáltabb a pincér részéről, de maga az elv teljesen érthető” – tette hozzá egy másik hozzászóló.
Több kommentelő rámutatott: hazánkban is előfordul hasonló jelenség a kiemelt turisztikai övezetekben. A Balaton-parton vagy a frekventáltabb budapesti éttermekben szintén csúnyán néznek a pincérek, ha valaki a csúcsidőben csupán egy üdítőre vagy egyetlen desszertre szeretne lefoglalni egy többszemélyes asztalt.
Az elutasító magatartás mellett az utazási fórumokon és értékelőoldalakon is – például a TripAdvisoron – egyre több a panasz a horvát tengerparti vendéglátás általános ár-érték arányára. Sok utazó sérelmezi, hogy a főszezonban az árak teljesen elszakadtak a realitástól: Splitben, Dubrovnikban vagy Hvaron nem ritkán 4–5 euróba (1600–2000 forintba) kerül egyetlen gombóc fagylalt, a méregdrága főételek minősége pedig sokszor elmarad az elvárttól. A leggyakoribb parti fogásként kínált rostlapon sült húsok vagy a pljeskavica mellé szinte kivétel nélkül fagyasztott sült krumpli, nyers hagyma és bolti ajvár érkezik. Bár a nyaralók alapvetően friss adriai fogásra számítanak, a főszezoni túlterheltség miatt a tengeri herkentyűk jelentős része mélyhűtőkből kerül a serpenyőbe, így a végeredmény gyakran rágós, gumiszerű polip vagy tintahal. Ezt a minőségi ingadozást a turisták beszámolói szerint sok esetben a figyelmetlen, elnagyolt kiszolgálás is tetézi, miközben a kínálatban a friss zöldségek és gyümölcsök aránya alacsony, a felszolgált kenyér pedig nem mindig friss.
Az ügy kapcsán megkerestük a Horvát Idegenforgalmi Közösség Magyarországi Képviseletét. Horváth Mira főmunkatárs lapunknak küldött hivatalos válaszában tisztázta a jogi hátteret és a fogyasztói jogokat.
„A Horvát Idegenforgalmi Közösség egy nemzeti szervezet, amely elsősorban a horvát turizmus népszerűsítéséért és fejlesztéséért felelős. Ennek megfelelően visszajelzést kaphat ugyan a ’terepről’, de a hivatalos panaszt, amelynek vizsgálati eljárást kell eredményeznie, más, a vendéglátó- és egyéb létesítmények felügyeletéért felelős intézményekhez kell benyújtani, elsősorban a horvát Állami Felügyelőbizottsághoz (State Inspectorate)” – tájékoztatott a képviselet.
„Ami a minimális fogyasztást illeti, nincs általános szabály vagy kódex, amely előírná a vendéglőnek, hogy minden vendégnek egy bizonyos minimális összeget kell elköltenie, ellenben az értékesítési feltételeket és árakat világosan fel kell tüntetni, és a vendéglátóknak be kell tartaniuk azokat” - mutatott rá a szakember.
„Sajnáljuk, hogy a magyar vendégek ilyen helyzetbe kerültek, hisszük, hogy ez egy elszigetelt eset, de hangsúlyozzuk, hogy minden vendégnek a törvénynek megfelelően, a hatósági ellenőrzésekre történő bejelentés mellett, jogában állt panaszt tenni magánál a szolgáltatónál is, amelynek kötelessége a törvényben meghatározott határidőn belül válaszolni” – tette hozzá a Horvát Idegenforgalmi Közösség munkatársa.
Zárásként hozzátették: a horvát turisztikai szakemberek évek óta céltudatosan dolgoznak a szolgáltatások minőségének emelésén, amelynek egyik legfőbb bizonyítéka a Michelin-minősítésű vendéglátóhelyek növekvő száma az országban.
Napi