GazdaságSzerző: vg 2026. 09. 01. 3 percnyi olvasás
A pedagógusoknak azt kell megtanulniuk, hogyan lehet az AI-t módszerként és eszközként beépíteni az oktatásba, nem pedig külön órákon beszélni róla.
A mesterséges intelligencia megjelenése az oktatásban nem egyszerűen technológiai kérdés. Nem arról van szó, hogy az iskolákba kerül-e még egy digitális eszköz, vagy lesz-e külön tantárgy a ChatGPT-ről. A valódi kérdés sokkal mélyebb: mit nevezünk tanulásnak egy olyan világban, ahol a gyerek egyetlen kérdéssel kész választ kaphat? A nagy AI-sztori új adásában Szőke-Milinte Enikő neveléstudományi szakember arról beszélt, hogy az iskola világa fordulóponthoz érkezett. A podcast állandó szakmai vendége Aczél Petra kommunikációkutató, a Széchenyi István Egyetem professzora.
A teljes adást itt tekinthetik meg:
Az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Pedagógia Tanszékének vezetője és a Neveléstudományi Doktori Iskola programigazgatója arról beszélt, hogy a mesterséges intelligencia már nem külső jelenség, amelyről majd egyszer beszélni kell, hanem olyan valóság, amelyet a diákok, a pedagógusok, az intézményvezetők és a családok is egyre inkább megtapasztalnak. Az AI Magyarországon már megjelent az oktatás formális kereteiben is. A digitális kultúra tantárgy részeként már van olyan fejezet, amely az AI-val foglalkozik, és a téma elvileg már tízéves kortól megjelenhet a tantervi keretekben. Emellett a szakképzésben is volt kísérlet arra, hogy kurzus formájában vezessék be a mesterséges intelligenciát: először hatvan intézményben, majd elvileg szélesebb körben.
Szőke-Milinte Enikő szerint ugyanakkor nem biztos, hogy a megoldás egy újabb tantárgy. Sőt, ő úgy látja, hogy a digitális technológiát és az AI-t nem különálló iskolai dobozként kell kezelni, hanem horizontális, kulturális váltásként.
A mesterséges intelligencia pedagógiai értelemben eszköz, jobb esetben módszer.
Ezért a pedagógusképzésben nem pusztán az AI-ról kellene beszélni, hanem azt kellene megmutatni, hogyan használható az egyes tantárgyak tanításában.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a hagyományos tanulási formákat félre lehet söpörni. Az adás egyik fontos állítása az volt, hogy az emberi tanulásnak évezredes, kialakult gyakorlatai vannak. A világ több országában előfordult, hogy nagy lelkesedéssel vitték be a digitális technológiát az iskolába, később pedig visszahozták a füzetet és a könyvet. Ennek oka, hogy az emberi agy, a kogníció és a megismerés nem áll át egyik napról a másikra teljesen digitális működésre.
Az AI egyik nagy ígérete a személyre szabott tanulás. Egy jól felépített rendszer képes lehet arra, hogy figyelje a gyerek reakcióit, kérdezzen, ösztönözze, visszajelzést adjon, és személyre szabott módon segítse a tanulást. A beszélgetésben szóba került egy olyan kísérlet is, amelyben egy egyszerűbb chatbot és egy szocioemocionális szempontból fejlettebb, aktívabb rendszer tanulástámogató hatását hasonlították össze. Nem meglepő módon az utóbbi volt sikeresebb.
A kérdés azonban az, hogy ez a lehetőség mennyire hozzáférhető a tömegoktatásban. Szőke-Milinte Enikő szerint a személyre szabott, adaptív AI-megoldásoknak komoly korlátai vannak, különösen Magyarországon. Az elérhetőség pénzkérdés is, és fennáll a veszély, hogy az oktatási olló tovább nyílik: aki eddig is hozzáfért jó eszközökhöz, még inkább hozzáfér majd, aki viszont eddig sem fért hozzá érdemben, az most is lemaradhat.
A mesterséges intelligencia akkor válhat valóban tanulástámogató eszközzé, ha nem kész válaszokat ad a diák helyett, hanem megismerési folyamatba kapcsolódik be.
Ha a gyerek csak beírja a kérdést, az AI pedig kidobja a választ, abban Szőke-Milinte Enikő szerint nincs tanulás. Tanulás akkor történik, ha a diák kérdez, érveket ütköztet, bizonyítékokat mérlegel, kételkedik, és végül ő maga vagy a csoport vonja le a következtetést.
Ez a tanári szerepet sem szünteti meg, hanem átalakítja. Az AI-korszakban a tanárnak nemcsak a tartalmat kell átadnia, hanem meg kell tanítania a diákot jól kérdezni. Mit érdemes megkérdezni a mesterséges intelligenciától? Melyik kérdés visz előre, és melyik nem? Mit kezdünk a válasszal? Miért fogadjuk el, vagy miért kételkedünk benne? Szőke-Milinte Enikő szerint ez a mesterségesintelligencia-kompetencia egyik legmagasabb szintje.
A számonkérés kérdése különösen érzékeny. El lehet egyszer jutni oda, hogy az AI-t ugyanúgy be lehessen vinni egy vizsgára, mint a számológépet? Szőke-Milinte Enikő ezt nem tartja kizártnak, de szerinte minden azon múlik, hogyan adjuk a feladatot. Egy lehetséges megoldás az lenne, ha a diák nemcsak a végső választ adná be, hanem a teljes AI-val folytatott párbeszédet is: milyen kérdést miért tett fel, melyik válasszal mit kezdett, és hogyan jutott el a következtetésig.
A mesterséges intelligencia nem teszi fölöslegessé a tudást, hanem még fontosabbá teszi. Csak az tudja jól használni, aki képes kérdezni, ellenőrizni, kételkedni, kontextusba helyezni és értelmezni. Az AI lehet tanársegéd, módszer, eszköz és partner a gondolkodásban, de nem veheti át azt a belső munkát, amelytől a tanulás valóban tanulás lesz.
Részletek a beszélgetés tartalmából
A korábbi podcastjeinket itt hallgathatják meg.
Napi