„A vállalásunknak megfelelően, a mai határidőre minden feltételt teljesítettünk az uniós ezermilliárdok hazahozatalához. Jöhetnek a brüsszeli pénzek” – jelentette be Magyar Péter miniszterelnök augusztus 31-én a közösségi médiában, köszönetet mondva a sikeres fejlesztéspolitikai manőverben résztvevőknek. Való igaz, a nyár utolsó napjával végrehajtási határidejéhez érkezett a koronavírus-járvány okozta válság utáni helyreállítást segítő NextGenerationEU uniós alap központi elemét képező helyreállítási és ellenállóképességi alap (RRF).

A folyó árakon akár 807 milliárd eurós költségvetéssel rendelkező NextGenerationEU eszköz központi elemét képező RRF-források lehívásához a tagállamoknak reformokat és beruházásokat kell teljesíteniük, amelynek hat szakpolitikai területhez kell hozzájárulniuk: a zöld átálláshoz, a digitális átálláshoz, a fenntartható növekedéshez és munkahelyteremtéshez, a társadalmi és területi kohézióhoz, az egészségügyhöz és az ellenállóképeség építéshez, valamint a következő generációra vonatkozó politikákhoz, beleértve az oktatást és a készségeket.

Az Európai Unió Gazdasági és Pénzügyi Tanácsa (Ecofin) július közepén fogadta el Magyarország módosított helyreállítási tervét, ami mintegy 10 milliárd euró kifizetését teszi lehetővé hazánk számára. Az uniós támogatás hozzávetőleg 6,5 milliárd euró vissza nem térítendő támogatásból és 3,5 milliárd euró hitelből áll. Az uniós tanács szerint Magyarország új nemzeti helyreállítási tervében vázolt intézkedései biztosítják az unió pénzügyi érdekeinek védelmét, megerősítik Magyarország korrupcióellenes keretét, fokozzák a közforrások és a közbeszerzések átláthatóságát, valamint javítják az érdekelt felek és a szociális partnerek bevonását a jogalkotási folyamatba. Az új magyar terv emellett intézkedéseket tartalmaz a bírói függetlenség és a jogállamiság megerősítésére is.

A kormánytagok közül Kapitány István a saját szaktárcájához tartozó portfólió vonatkozásában jelezte: több mint 3 milliárd eurónyi forrás nyílt meg az energetika és a gazdaságfejlesztés területén. Vitézy Dávid közlekedési és beruházási miniszter pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy

1. a Baross Gábor Tervvel megállítják a vasúti közlekedés leszakadását, a korábbi évek „vasútrombolása" helyett a vasútfejlesztésre állnak át.
2. Felveszik a kesztyűt a lakhatási válság ellen, új megfizethető lakásokat, bérlakásokat és kollégiumokat építhetnek, így több, megfizethetőbb és jobb életminőséget kínáló otthon lesz elérhető.
3. Vízügyi fejlesztéseket is indítanak, mert „végre lesz akarat, odafigyelés és pénz is" arra, hogy az évről évre érkező aszály ne sújtsa ilyen mértékben az országot.
4. Gondoskodnak továbbá az energiabiztonságról: a megújuló fejlesztésekkel és az energiahálózat fejlesztésével megerősítik az energiahatékonyságot - sorolta.

RRF-zseton a zsákban, de mi a helyzet a kohéziós forrásokkal?

Az uniós forrásoknál az RRF azonban csak az érem egyik oldala, a másik a 2021-2027-es EU-s költségvetési időszakban Magyarország számára elérhető kohéziós és strukturális keret. Az Európai Bizottság adatbázisa szerint a most futó hétéves ciklusban úgy jár hazánknak 25,12 milliárd euró, hogy ebből 20,99 milliárd a tényleges támogatás, a fennmaradó 4,13 milliárd euró nemzeti önrész. Az összeg felhasználásnak célja – ahogy a korábbi, 2007–2013-as, illetve 2014–2020-as ciklusokban is – a gazdasági, társadalmi és területi egyenlőtlenségek csökkentése.

A legfrissebb brüsszeli statisztika szerint a tetemes – csaknem 21 milliárd eurós – összegnek egyelőre mindössze a 20,7 százalékát hívta le Magyarország, amiből 4,9 százalékos „szelet” előleg volt, 15,8 százalék pedig időszaki, teljesítés alapú számla, az időközben megvalósított EU-s társfinanszírozású beruházások, fejlesztések után brüsszeli ellentételezésre kiküldött számlák után. Na de sok vagy kevés a 20,7 százalékos részeredmény?

Ráadásul az olló idén nyílt ki, mert 2025 végén még 15,8 százalékos hazai mutató állt szemben a 16 százalékos uniós középértékkel szemben. Innen szép nyerni, úgy pedig még inkább, hogy a 27 tagállam sorában Magyarország a maga 20,7 százalékos eredményével (vagyis minden 5 euróból 4 még a brüsszeli páncélteremben van...) mindössze Spanyolországot (19,8) előzi meg, miközben a sor elején Észtországot (50,9 százalék), Finnországot (48,9) és Luxemburgot találjuk (47,4).

A visegrádi térségre szűkítve a kört azt látjuk, hogy lendületben vannak a csehek (35,7), de jóval előttünk járnak a szlovákok (31,3) és a lengyelek (29) is. A további régiós versenytársakat figyelve egyelőre hatékonyabb fejlesztéspolitikát mutat fel Románia (36,1) és Horvátország (28,4), de még Bulgária (22,8) is. A felsorolásból is látszik, mekkora a tét a következő egy-másfél évben: van mit ledolgoznia a Magyar-kormánynak. A teljes kohéziós EU-s büdzsé a hétéves időszakra egyébként 512,4 milliárd euró, ami már a világ leggazdagabb emberének, Elon Musknak a 839 milliárd dolláros (722 milliárd eurónak megfelelő) vagyonával is összevethető

Csurran-cseppen – vagy Brüsszelből mégsem?

De miért akadozott eddig a pénzcsap? A rövid válasz a 2026. április 12. előtti és utáni gyakorlat is lehetne. A hosszabb valamivel árnyaltabb: a magyarázat elsősorban nem abban keresendő, hogy Magyarország ne rendelkezne megfelelő fejlesztési tervekkel, hanem az uniós forrásokhoz kapcsolt jogállamisági és korrupcióellenes feltételekben.

Az Orbán-korszakban az Európai Bizottság több ponton kifogásolta

• a magyar közbeszerzési rendszert,
• az összeférhetetlenségi szabályokat,
• az ügyészségi fellépés hatékonyságát
• és az uniós pénzek ellenőrzésének garanciáit,

ezért a kohéziós keret egy részét is felfüggesztette.

A helyzetet tovább bonyolította, hogy a Brüsszel a jogállamisági mechanizmus, illetve az úgynevezett horizontális feljogosító feltételek teljesítéséhez kötötte a kifizetéseket. Vagyis hiába állt rendelkezésre papíron több mint 20 milliárd euró, annak jelentős része addig nem volt ténylegesen hozzáférhető, amíg a magyar (most már Magyar-) kormány nem teljesítette a brüsszeli feltételeket.

Ugyanakkor az elmúlt időszakban a kormány számos jogszabályi és intézményi változtatást hajtott végre annak érdekében, hogy ezeknek az akadályoknak egy részét elhárítsa, ám a kohéziós pénzek felszabadítása nem egyszerre és nem teljes egészében történt meg. Ez magyarázza azt is, hogy a 2021–2027-es ciklus első éveiben Magyarország a korábbi uniós időszakokhoz képest is lassabban tudott érdemi összegeket lehívni. Az RRF mostani fordulata tehát valóban fontos mérföldkő, de önmagában még nem jelenti azt, hogy az összes uniós pénzhez hozzáférhet az ország: a következő időszak egyik legfontosabb kérdése éppen az lesz, hogy a kohéziós alapoknál fennmaradt akadályokat mikor és milyen ütemben sikerül lebontani.