TechtudSzerző: origo 2026. 09. 01. 2 percnyi olvasás
Meglepő eredményeket hozott egy új kutatás.
Az édesítőszerek hosszú távú hatásait vizsgáló kutatás szerint a szukralóz és a sztívia egerekben megváltoztatta a bélmikrobiom összetételét, valamint az anyagcserével és a gyulladásos folyamatokkal összefüggő egyes gének aktivitását. A változások egy része olyan későbbi generációkban is megjelent, amelyek maguk már nem kaptak ezekből az édesítőszerekből – írja a Science Daily.

A Frontiers in Nutrition című tudományos folyóiratban megjelent tanulmány készítői 47 hím és nőstény egeret osztottak három csoportra. Az egyik csoport tiszta vizet kapott, míg a másik kettő ivóvizéhez szukralózt, illetve sztíviát adtak. A kutatók az édesítőszereket olyan mennyiségben adagolták, amely megfelelhet az emberek mindennapi fogyasztásának.
Az állatokat ezt követően két további generáción keresztül vizsgálták. Az utódok már kizárólag tiszta vizet kaptak, vagyis közvetlenül nem fogyasztottak a vizsgált édesítőszerekből.
A kutatók minden generációnál megvizsgálták a glükóztoleranciát, amely azt mutatja meg, hogy a szervezet mennyire hatékonyan kezeli a vérbe kerülő glükózt. Emellett székletminták segítségével elemezték a bélmikrobiomot, valamint a bélbaktériumok által termelt rövid szénláncú zsírsavak mennyiségét.
Az első generációs utódoknál a romló glükóztolerancia jeleit kizárólag a szukralózt fogyasztó egerek hím leszármazottainál figyelték meg. A második generációban a szukralózcsoport hím, illetve a sztíviacsoport nőstény utódainál emelkedett éhomi vércukorszintet mértek.
Mindkét édesítőszer mellett változások történtek a bélmikrobiomban is. Az érintett állatoknál csökkent a rövid szénláncú zsírsavak szintje, és ezt a következő két generációban is kimutatták. Ezeket a vegyületeket a bélbaktériumok állítják elő, és többek között az anyagcsere és a génszabályozás folyamataiban is szerepet játszanak.
A két vizsgált édesítőszer közül a szukralózhoz kapcsolódó változások voltak erősebbek és tartósabbak. A kutatók ennél az anyagnál nagyobb változásokat észleltek a bélmikrobiom összetételében: nőtt egyes potenciálisan kórokozó baktériumok, és csökkent bizonyos kedvező hatású baktériumok aránya.
A sztívia szintén összefüggött a génaktivitás változásaival, ezek azonban gyengébbnek bizonyultak, és egy generáción túl már nem maradtak fenn.
A szukralóz emellett fokozta egyes, gyulladásos folyamatokhoz kapcsolódó gének aktivitását, miközben csökkentette bizonyos, anyagcserével összefüggő génekét. Egyes eltérések még két generációval az eredeti kitettség után is kimutathatók voltak.