A Collaborative Combat Aircraft (CCA) program első üteme olyan pilóta nélküli harci repülőgép kifejlesztését célozza meg, amely a Ford- és Nimitz-osztályú repülőgép-hordozókról is képes üzemelni. A gépnek egyaránt alkalmasnak kell lennie a katapultos felszállásra és a fékezőköteles leszállásra, miközben kis helyigényűnek kell maradnia, ami alapvető követelmény a hadihajók szűkös repülőfedélzetén.

Az autonóm harci repülőgépeket arra tervezik, hogy kiterjesszák a pilóták által vezetett vadászgépek hatósugarát és tűzerejét.

A CCA-k különféle érzékelőket és fegyverzetet hordozva mélyebben hatolhatnak be a fenyegetett légtérbe, miközben érdemben csökkentik az emberi személyzetet fenyegető kockázatokat. A koncepció lényege, hogy a repülőgép-hordozó gépparkja a fegyverzetet, a szenzorokat és a hadműveleti kockázatot egy nagyobb kötelékben ossza el, ezzel növelve a kötelék túlélőképességét és csapásmérő erejét az egyre fejlettebb légvédelmi és rakétavédelmi rendszerekkel szemben.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images

Ennek a cikknek az előkészítésében AI-asszisztens működött közre, a végleges tartalmat újságírónk szerkesztette és ellenőrizte.