BulvárSzerző: blikk 2026. 09. 01. 10 percnyi olvasás
Magukra hagyatva érzik magukat azok a nyugat-magyarországi önkormányzatok, amelyek utcáit korábban – tudtukon kívül – rákkeltő azbeszttel szennyezett osztrák kőzúzalékkal szórták le. A mérgező anyagot annak idején ártalmatlan útalapként sózták rájuk a szomszédból. Bár a kormány létrehozott egy 3 milliárd forintos alapot a kármentesítésre, a pénzhez hónapok óta lehetetlen hozzáférni, a feltételek egy része pedig teljesíthetetlen a legkisebb települések számára.
Kőszegen több utca is érintett. Básthy Béla, a város polgármestere azt mondka, hogy bár a mentesítési alap létezik, egyelőre senki nem fér hozzá, és ugyanott tartanak, mint tavasszal. Tudomása szerint egyetlen érintett önkormányzat sem látta még a konkrét pályázati felhívást, így azt sem tudják, hogyan lehetne egyáltalán lehívni a beígért kártalanítási összeget a gyilkos azbesztport tartalmazó utak leburkolására.
A pályázati feltételek szerint az önkormányzatoknak háromhavonta méréseket kell végeztetniük, hogy ellenőrizzék a levegő azbesztkoncentrációját. Egy ilyen vizsgálat azonban több millió forintba kerül, amit a kisebb, de szintén szennyezett falvak képtelenek kigazdálkodni.
– Ha a teherbíró képességtől függ, melyik település kaphat kártalanítási alapból, az olyan, mintha árvíz idején anyagi helyzetétől tennék függővé, épül-e nyúlgát, és amelyik település szegény, azt hagyják, hogy elöntse a víz – érzékeltette a helyzet abszurditását Básthy Béla.
Ez is érdekelheti
Az osztrák bányákból származó, azbeszttel szennyezett kőzet magyarországi felhasználása komoly botrányt kavart, egy friss elemzés pedig arra világít rá, hogy a szennyezés következményei Ausztriában már évtizedek óta érzékelhetők. Egyes burgenlandi járásokban a mellhártyadaganatos megbetegedések előfordulása többszörösen meghaladja az országos átlagot.
Egy másik előírás szerint az utakat folyamatosan pormentesíteni, azaz locsolni kell. Ezt még tavasszal írták elő, de a nyári hőségben és vízhiányban szélmalomharcot vívtak a települések: amit reggel kilocsoltak, abból délutánra semmi nem maradt. A kétségbeesett lakók közül nyáron többen saját maguk próbálták locsolni az utcát a házaik előtt. Az elején még a tűzoltók is besegítettek, a nyár végén pedig Kőszegen már a kormányhivatal által küldött jármű járta naponta egyszer az utcákat.
A kárvallott lakók mindennapjait megkeseríti a bizonytalanság. Kőszegen 10 km/h-s sebességkorlátozást vezettek be az érintett szakaszokon, hogy a járművek ne verjék fel a port.
– A helyiek próbálnak lassan menni és vigyázni, de az átmenő forgalom sokszor 30-cal, 40-nel hajt át ezeken az utcákon – jegyezte meg Básthy.
A városvezető szerint a probléma oka, hogy az ügyet nem nyilvánították országos vészhelyzetté. Akkor a kormánynak kellene intézkednie, így viszont a felelősséget ráhagyták az önkormányzatokra. Elméletileg még májusban felállt ugyan egy tárcaközi munkacsoport, de a települések azóta semmilyen hivatalos tájékoztatást nem kaptak tőlük.
Lukácsházán például nem magát az utat, hanem az útpadkát szórták le a mérgező anyaggal, de a helyzet ott is tarthatatlan: amikor egy autó beparkol, a kerekek felverik a port.
– Minden kő porlik, csakhogy a normál kőzúzalék nem okoz halálos megbetegedést – fogalmazott Virág János, az 1100 fős község polgármestere. Ő már kért árajánlatot a mentesítésre: náluk a mintegy 8 kilométernyi padka eltávolítása és leburkolása 40 millió forintba kerülne.
– A 3 milliárdos kártalanítási alap olyan, hogy van is, meg nincs is. Hónapok óta várjuk a végrehajtási utasítást, addig viszont esélyünk sincs pályázni, hiszen azt sem tudjuk, hogyan kellene – tette hozzá a faluvezető, aki egy megdöbbentő adattal is érzékeltette a baj kiterjedtségét: tudomása szerint Vas vármegye 216 településéből 134-be jutott a mérgező osztrák kőből.
A Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége (TÖOSZ) Vas Vármegyei Tagozatának júliusi állásfoglalása arra figyelmeztetett, hogy a mérési jegyzőkönyvek szerint a még le nem burkolt utcákban Bozsokon, Szombathelyen, Sében és Kőszegen is egészségi határérték feletti eredményeket mutattak ki a levegőmérések során.
Ráadásul a gyilkos por nemcsak a helyiek egészségét veszélyezteti, hanem a térség gazdaságát is: a botrány kirobbanása óta a turisták sorra mondják le a foglalásokat, a helyi vállalkozások bevételtől esnek el. A TÖOSZ gyorsított kifizetést kért a kormánytól, mivel a települések már eddig is rengeteg, eredetileg nem is tervezett pénzt költöttek a por elleni harcra.
A végleges és biztonságos megoldás mindenhol az utak leburkolása lenne. Csak Szombathelyen több száz ilyen utca van. Míg a kisebb önkormányzatok tehetetlenül várnak a forrásokra, a vasi megyeszékhely megelégelte a bizonytalanságot.
Szombathelyen az azbesztes Síp utcán korábban megcsinálták, most a többit meg fogják, 1 milliárd forintból, hitelből / Fotó: Pozsonyi Zita
– Nem várunk tovább a beígért, de elérhetetlen kormányzati alapra. A tegnapi rendkívüli közgyűlésen úgy döntöttünk, saját hatáskörben bitumennel fedjük le az azbesztes utakat, a kivitelezővel hétfő délután megkötöttük a szerződést – mondta a Blikknek Nemény András polgármester. A beruházás mintegy 1 milliárd forintba kerül, amit a város folyószámlahitelből fizet, remélve, hogy utólag meg tudják kapni az összeget a kormánytól.
Ez is érdekelheti
A városvezetés azzal indokolta a sietséget, hogy a közeledő őszi, csapadékos időjárásban nem lehetne tartósan és megfelelően leburkolni az utcákat. A munkagépek ma már el is kezdték a terep előkészítését. Egyébként korábban a Síp utcát is ezzel a módszerrel fedték le.
A szombathelyi kényszermegoldásból látszik igazán, mekkora a baj: az azbesztszennyezés felszámolása akkora feladat, hogy még egy megyeszékhely is csak bankhitelből tudja megvédeni a saját lakosait. A kisebb, szegényebb falvaknak viszont esélyük sincs arra, hogy egy ekkora beruházást saját zsebből megelőlegezzenek.
Kerestük a Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztériumot, de nem kaptunk válaszokat.
A mostani botrány kísértetiesen emlékeztet a hazai történelem legsúlyosabb környezeti katasztrófájára, a selypi azbesztügyre. A lőrinci gyárban évtizedekig dolgoztak fel azbesztet, a szél pedig a rákkeltő port a környező utcákra, kertekre fújta. Az azbesztrostok rendkívül alattomosak és veszélyesek: a tüdőbe jutva betokozódnak, majd hosszú, akár 20-30 éves lappangási idő után okoznak gyógyíthatatlan, halálos kimenetelű mellhártyadaganatot (mezoteliómát).
A halálos kórral diagnosztizált környékbeliek 2014-ben perelték be az államot, az évekig húzódó, per során az eredeti felperesek sorra meghaltak, mire ítélet születhetett volna. A kártérítési harcot végül a gyászoló özvegyek és a szüleiket elveszítő, a saját egészségükért is aggódó gyermekek folytatták tovább.
Napi