Több száz ember életét vesztette, és több mint 4200 még mindig eltűntként van nyilván tartva, miután pusztító villámárvíz söpört végig a Nepál és Tibet közötti határvidéken. A katasztrófát a Langtang–Lirung hegy egyik gleccserének összeomlása indította el, amelynek ereje a szeizmográfokon egy 5,2-es magnitúdójú földrengéshez volt mérhető. Bár a pontos okok feltárása még hónapokig eltarthat, a szakértők már most figyelmeztetnek: ez nem egyszeri eset volt, hanem egy tágabb, világszerte erősödő jelenség előjele.

A DailyMail beszámolójából kiderül, hogy a Leedsi Egyetem kutatója, Dr. Jonathan Carrivick szerint a hegyvidékek felmelegedése miatt olvad a permafroszt (örökfagy) és a gleccserjég, ami az ehhez hasonló, akár még nagyobb események gyakoriságát is növelheti. A jelenlegi elemzések alapján egy sziklaomlás indította el a gleccser jelentős részének leszakadását: a lezúduló jég és kőzettörmelék a korábbi áradások üledékével keveredve rohant le a hegyoldalon, és átmenetileg elzárta a Lhende Khola folyó medrét.

Az így kialakult gát mögött egy tó gyűlt össze, amely aztán áttörte a torlaszt, és pusztító árhullámot indított útjára. A kutatók szerint ezt a konkrét eseményt nem egy Glacial Lake Outburst Flood (GLOF), úgynevezett gleccser kiömlési árvíz okozta, mivel a műholdfelvételek nem mutattak jelentős tavat a területen a földcsuszamlás előtt.

Mi az a GLOF és mikor következik be? 

A GLOF akkor következik be, amikor egy gleccser olvadékvize a gleccser lábánál nagy tavat hoz létre, amelyet egy vékony, instabil természetes gát tart vissza. Ha a gleccser összeomlik, vagy a víz szintje túl magasra emelkedik, a gát átszakadhat, és hatalmas víztömeg zúdulhat a lejjebb fekvő településekre. A Nature Communications szaklapban közzétett friss kutatás szerzői a legújabb modellezési eljárásokkal térképezték fel, hol a legnagyobb ez a kockázat. Eredményeik szerint világszerte mintegy 15 millió ember él olyan területen, amelyet a gleccsertavak kitörése okozta árvizek veszélyeztetnek, és ennek több mint fele négy országban él: Indiában, Pakisztánban, Peruban és Kínában. A legveszélyeztetettebb tíz ország sorrendben a következő: 

1. Kína,
2. Pakisztán,
3. Peru,
4. Kanada,
5. India,
6. az Amerikai Egyesült Államok,
7. Chile,
8. Olaszország,
9. Nepál,
10. és Kolumbia.

A kutatás szerint a legnagyobb veszélynek a Himalája, a Karakorum, a Hindukus és a szomszédos hegyláncok által lefedett, úgynevezett magas-ázsiai régió van kitéve, ahol a GLOF-fenyegetettek 62 százaléka él, közülük hárommillióan Indiában és kétmillióan Pakisztánban. A Plymouth-i Egyetem docense, Dr. Matt Westoby szerint ez a térség a világ egyik leggyorsabban melegedő régiója: a rohamosan olvadó gleccserek, a növekvő olvadékvíz-tavak és a meredek hegyoldalak együttesen teremtenek kockázatos helyzetet. A felmelegedés destabilizálja a hegyoldalakat, ami sziklaomlásokhoz, földcsuszamlásokhoz és lavinákhoz vezethet, ezek pedig veszélykaszkádokat indíthatnak el, amelyek a nepáli tragédiához hasonlóan hatalmas mennyiségű jeget és vizet zúdítanak a lakott területekre.

Észak-Amerikában is történhet hasonló 

A kutatók ugyanakkor felhívják a figyelmet arra, hogy az Andok térségének kockázatát eddig alábecsülhették: itt 1990 óta 93 százalékkal nőtt a gleccsertavak száma, szemben a magas-ázsiai régió 37 százalékos növekedésével. Peru a harmadik legveszélyeztetettebb ország a listán, és a világ három legkockázatosabb folyóvölgye közül kettő is az Andokban található: a perui Santa- és a bolíviai Beni-medence.

A Newcastle-i Egyetem glaciológusa, Rachel Carr professzor szerint nemcsak a vidéki lakosság van veszélyben, hiszen több nagyváros ivóvízellátása is andoki gleccserekre támaszkodik. A kutatás szerint emellett Észak-Amerika, különösen a csendes-óceáni északnyugati partvidék és Kanada, valamint az Alpok térsége is fokozott GLOF-kockázatnak van kitéve. Dr. Carrivick úgy véli, egy hasonló esemény Észak-Amerikában is bekövetkezhet, mint amilyet most Nepálban láttunk.

Bár a szakértők között vita van arról, hogy az villámárvizek gyakorisága valóban növekszik-e, abban egyetértenek, hogy egyre veszélyesebbé válnak, elsősorban azért, mert az érintett folyóvölgyekben folyamatosan nő a lakosság és a kiépített infrastruktúra mennyisége. Rachel Carr professzor szerint a nagyobb, pusztítóbb események jellemzően ritkábban fordulnak elő, mint a kisebbek, ám különösen a földcsuszamlások által kiváltott esetekben nagy szerepet játszik a véletlen is. Éppen ezért valószínű, hogy a jövőben ismét bekövetkezik egy, a nepáli katasztrófához hasonló méretű esemény, azt azonban, hogy pontosan mikor és hol, még nem tudják megmondani.

(Borítókép: A villámárvíz és földcsuszamlások utáni állapotok a Trishuli folyó mentén, a nepáli Nuwakotban, 2026. augusztus 27-én. Fotó:  Sanjit Pariyar / NurPhoto / Getty Images)