GazdaságSzerző: vg 2026. 09. 01. 4 percnyi olvasás
Az egységes uniós külpolitika a tét, "áthidaló záradék" az új brüsszelizmus, amit most Magyar Péternek is meg kell tanulnia.
Vége a vakációknak, beindult az új uniós politikai szezon, és mindjárt egy olyan látványos akcióval, amelynek során a legtöbbet emlegetett személy magyar. Orbán Viktor politikai taktikájával számolna le végleg 11 tagállam, új lendületet adna egy régi brüsszelita sürgetésnek, ami nem vezetett sikerre a volt magyar kormányfővel szemben. Mivel már nem ül az uniós tárgyalóasztalnál, az ellenkezésével nem kell számolniuk, de így nem őt fogja érni a neki szánt csapás sem.
Hatalmas, történelminek is mondható fordulat készülődik az Európai Unió döntéshozatalában, a hír erről szól. A külpolitikában szorgalmazza az egyhangúságról a minősített többségi döntéshozásra való áttérést 11 tagállam, köztük a két legnagyobb, és a keleti szárnyról is egy ország:
Szerintük az unió külső fellépését az elmúlt években nem a tehetetlenség, hanem az obstruktív „akadályozó” vétók bénították meg – jelenti a Euronews cikkében, amely alig említ politikusokat, Orbán Viktort azonban háromszor is, mint kerékkötőt.
Rajta kívül egyedül Kaja Kallas, az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője neve szerepel. Neki írtak a felsorolt államok közös levelet, amelyet megszerzett a hírportál. Ebben az szerepel, hogy megőriznék az unió konszenzuselvét, azonban mégsem.
"Az Unió konszenzuskultúrája legitimitásának fontos forrása. Ezért továbbra is konszenzusra törekszünk mindenütt, ahol ez lehetséges" – áll a levélben, majd következik a lényeg:
Ugyanakkor azt is biztosítanunk kell, hogy ez a konszenzuskultúra elősegítse a közös fellépést, ne pedig megakadályozza azt – különben lesz legitimitásunk, de nem lesz erőnk.
A portál háttérként hozzáteszi: Németország, az EU legnagyobb tagállama, élen jár az unió külpolitikai döntéshozatalának reformját sürgető kezdeményezésekben.
„Az Unió külső fellépése alapvetően megváltozott környezettel néz szembe, amelyet stratégiai verseny, növekvő instabilitás és a szabályokon alapuló nemzetközi rend aláásására irányuló kísérletek alakítanak” – írják a dokumentumban, amelyet azoknak a tagállamoknak is megküldtek, amelyek nem írták alá.
Ezek szerint Budapestre is, és elég sokan nem írták alá: az EU volt kommunista keleti szárnyáról egyedül a legkésőbb az EU-hoz csatlakozott Románia van az aláírók között. A Euronews külön meg is jegyzi, hogy a balti államok közül egyik sem csatlakozott a kezdeményezéshez.
Mi jegyezzük meg: a visegrádi négyek "gerincét" jelentő Lengyelország, és a hozzá hasonlóan a nagy tagállamok közé tartozó Olaszország sem. Azt is, hogy a kezdeményezés csak a külpolitikára vonatkozik, de ha ezen a fontos területen szakít az egységes döntés elvével az Európai Unió, már csak egy lépés kiterjeszteni a változást más fontos területekre is, hasonló indoklással. De lássuk, miot is akarnak a tizenegyek, és milyen elvi indoklás mellett.
Az indoklás természetesen nem "elvtelen": a konszenzusteremtési szándék, mint elv elé más elveket helyez, a kihívásokra hivatkozva.
Ebben a környezetben az, hogy az Unió képes-e megvédeni értékeit és érdekeit, attól függ, hogy gyorsan és hatékonyan képes-e mozgósítani együttes politikai, gazdasági és diplomáciai súlyát.
A jelenleg érvényes uniós szabályok szerint a külpolitikai döntéshozatal szigorúan az egyhangúság elvén alapul, ami azt jelenti, hogy egyetlen ország bármikor megkötheti a másik 26 tagállam kezét – magyarázza a Euronews.
Ez a minta ismételten megmutatkozott Orbán Viktor magyar miniszterelnök 16 éves hivatali ideje alatt. Mielőtt áprilisban elvesztette a hatalmat, Orbán rendszeresen "felháborította uniós partnereit azzal, hogy vétójogát engedmények kicsikarására és saját érdekeinek érvényesítésére használta". (Nem mi fogalmazunk így, hanem az uniós hírportál. Ugyanaz a szituáció más szemszögből: a kis és gyengébb tagállamok számára nincs egyéb mód érdekeik megvédésére a nagyokkal és erősekkel szemben, mint az alkudozás.)
Az év elején példátlan válságot idézett elő, amikor váratlanul blokkolta az Ukrajnának szánt, az uniós vezetők által személyesen jóváhagyott 90 milliárd eurós hitelt egy Kijevvel fennálló, ettől független, a Barátság kőolajvezetékkel kapcsolatos vita miatt – ezt megint a Euronews mondja, és megint van más szemszöge is a kérdésnek.
A magyarok ugyanis nem feltétlenül akarnak hatalmas összegeket fizetni egy követelőző, korrupt és veszélyes szomszédnak, és nem feltétlenül örülnek, ha brüsszeli szemhúnyás mellett elvágják őket az energiaellátásuktól – és ez volt a hivatalos álláspont, amikor Orbán Viktor védelmezte a magyar érdekeket az uniós tárgyalóasztaloknál.
Ez a két homlokegyenest ellentétes szemszög már önmagában rávilágít, milyen problémákat hordoz a tizenegyek kezdeményezése a jövőt, és a szorongató bajokkal szembekerülő kisállami kormányokat illetően.
Az Orbán-korszak tapasztalatai alapján – folytatja a Euronews – az aláírók öt olyan alapelvet fogalmaznak meg, amelyek szerintük irányadóak lehetnek és javíthatják az EU közös külpolitikáját:
Mind az öt elv jogi kerete már rendelkezésre áll. Kizárólag rajtunk múlik, hogy alkalmazzuk őket, és ezáltal előmozdítsuk külpolitikánkat
– áll a levélben.
Az úgynevezett, a 31. cikk szerinti „áthidaló záradék” aktiválásának gondolata – amely lehetővé tenné az egyhangú döntéshozatalról a minősített többségi szavazásra való áttérést – régóta vita tárgya
Brüsszelben, és Oroszország Ukrajna elleni háborújának kitörése után került igazán előtérbe – emeli ki a portál.
Az áttérést nem feltétlenül egyszerre, minden külpolitikai kérdésre alkalmaznák, hanem eseti alapon is meg lehetne valósítani.
Németország például ellenzi az egyhangúság alkalmazását az izraeli telepekkel folytatott kereskedelem ügyében. Vagyis a maga számára eleve megőrizné a menekülőutat, amit mások más esetben nem kaphatnak meg – tehetjük hozzá. Orbán Viktor már biztosan nem, de adott esetben Magyar Péter miniszterelnök sem.
A felvázolt keretek alapján nem világos például, hogy Ukrajna EU-csatlakozása olyan külpolitikai kérdés-e, amihez nem kell egységes döntés. Ha pedig valaki majd még azt is eldöntheti, hogy kell, vagy nem kell, akkor dönthet úgy is, hogy nem kell. Ha pedig az olyan kérdések is az egyszerű többséget igénylő ügyek közé kerülnek, mint a 90 milliárd eurós hatalmas utalás Kijevnek, amit a cikk meg is említ –, akkor a tagállamok a költségvetésük és eladósodásuk feletti önrendelkezésüket is elveszíthetik.
Napi