BulvárSzerző: blikk 2026. 09. 01. 8 percnyi olvasás
Újabb különleges régészeti felfedezés gazdagítja a Szakkaráról ismert ókori emlékek sorát. A kutatók egy olyan temetkezési kápolna maradványaira bukkantak, amely Sekhentyu-Ptah, az egyiptomi Óbirodalom egyik magas rangú tisztviselője számára készülhetett. A kutatók azt feltételezik, hogy a kápolna egyik ajtaja a szellemekkel való kapcsolattartásra szolgált.
A felfedezés egyik legfontosabb része egy olyan bejárati elem, amelyet az ásatás során eredeti helyén találtak meg. Előtte egy különleges, feliratokkal ellátott alabástrom tárgyegyüttes maradt fenn. A leletek együttese azért különösen értékes, mert ritka betekintést nyújthat abba, milyen rituálékat végeztek az ókori Egyiptomban a halottak tiszteletére.
A sír tulajdonosának személyéről nem csupán a neve maradt fenn. A kápolnában található hieroglif feliratok több részletet is elárulnak Sekhentyu-Ptah életéről és hivatalairól.
A feliratok szerint a férfi a királyi udvar közelében dolgozott. Kamarásként többek között a királyhoz kapcsolódó munkálatok és hivatalos iratok felügyeletében vett részt. Feladatai közé tartozott a királyi rendelkezések bizalmas ügyeinek kezelése, valamint az írnokok munkájának irányítása is. Emellett Maat papjaként vallási szerepet is betöltött.
A régészek egyelőre nem tudták megállapítani, pontosan melyik uralkodó szolgálatában állt. A viselt címek azonban arra engednek következtetni, hogy Sekhentyu-Ptah nem egyszerű hivatalnok volt: munkája révén közvetlen kapcsolatban állhatott a királyi hatalommal.
A temetkezési kápolna egyik legérdekesebb eleme az úgynevezett álajtó. Ez nem valódi bejáratként szolgált, hanem vallási és szimbolikus jelentőséggel bírt.
Az ókori egyiptomi vallási elképzelések szerint a halott szelleme kapcsolatot tarthatott fenn az élők világával. Az álajtó ezt a kapcsolatot jelképezte, és a hozzá kapcsolódó áldozati szertartások révén az elhunyt továbbra is részesülhetett a neki felajánlott élelemben és egyéb adományokban.
A kápolnában több olyan tárgyat is találtak, amelyek ezekhez a szertartásokhoz kapcsolódhattak. Előkerült például egy áldozati asztal, egy korong, egy tisztítómedence, valamint különböző edények és mosdóeszközök.
A régészek számára azonban nemcsak az egyes tárgyak érdekesek, hanem az is, hogy milyen helyzetben és milyen sorrendben kerültek elő. Az eredeti elrendezés ugyanis fontos információkat adhat arról, hogyan zajlottak az egykori szertartások.
A felfedezés egy Szakkara nyugati részén végzett ásatás során került napvilágra, a Bubasteionként ismert ősi temetkezési területtől nyugatra.
Szakkara az ókori Memphis egyik legfontosabb temetője volt. A hatalmas nekropoliszban az egyiptomi történelem számos korszakának emlékei megtalálhatók. A terület legismertebb építménye Dzsószer fáraó lépcsős piramisa, de több, az ötödik és hatodik dinasztia uralkodóihoz köthető piramis is itt található.
A mostani ásatás során azonban nem csupán az Óbirodalom időszakából származó leletek kerültek elő. A környék temetkezési aknái azt bizonyítják, hogy a helyszínt későbbi korszakokban is újra felhasználták.
A régészek többek között festett kartonázsdarabokra, kerámiákra, egy fából készült sólyomszoborra, valamint három kőből készült szarkofágra bukkantak.
Különösen figyelemre méltó, hogy a három szarkofágot még lezárt állapotban találták meg. Ez annak ellenére történt így, hogy az ókori sírrablók a komplexum más részeit már megközelítették, és nyílásokat vágtak a kamrák között, hogy hozzáférjenek a temetkezésekhez.
A részben érintetlenül fennmaradt leletek ezért komoly segítséget jelenthetnek a kutatóknak. Segítségükkel rekonstruálható lehet a temetkezési komplexum eredeti szerkezete, és az is vizsgálható, hogy a különböző korszakokban miként alakították át vagy használták újra a területet.
A feltárás során több mint száz, fajanszból készült úgynevezett usébti figura is előkerült.
Ezek a kis szobrocskák az ókori egyiptomi temetkezések jellegzetes kellékei voltak. A hozzájuk kapcsolódó vallási elképzelés szerint a túlvilágon az elhunyt helyett vagy annak szolgálatában dolgozhattak.
A figurák jelenléte újabb bizonyítéka annak, hogy a temetkezési helyet hosszú időn keresztül és különböző korszakokban is használták.
A leletek egy része a kutatók szerint akár az egyiptomi történelem jóval későbbi időszakához is kapcsolódhat. A Metropolitan Museum of Art kronológiája alapján Egyiptom késői korszaka több mint 1400 évvel az Óbirodalom lezárulta után kezdődött. Ez jól érzékelteti, milyen hosszú időn át lehetett fontos a szakkarai temetkezési terület.
Az ásatás első eredményei már most értékes információkkal szolgálnak, de a kutatás korántsem ért véget. A régészek minden egyes feltárt réteget külön dokumentálnak annak érdekében, hogy elkülöníthessék az egyes történelmi korszakokhoz tartozó használati nyomokat.
A lelőhely állapotát építészeti rajzokkal, fényképekkel és digitális technológiák segítségével rögzítik. Emellett a hieroglif feliratok nyelvészeti elemzése is fontos része a munkának.
A megtalált tárgyakat más egyiptomi lelőhelyek hasonló leleteivel is összevetik. Ez segíthet annak megértésében, hogy Sekhentyu-Ptah sírjának rituális rendszere mennyire volt tipikus az Óbirodalomban, illetve milyen sajátosságok különböztették meg más korabeli temetkezésektől.
Szakkara azonban továbbra is számos titkot rejthet. A most feltárt sír és a körülötte előkerült későbbi temetkezések egyaránt azt mutatják, hogy a nekropolisz története több ezer éven keresztül folytatódott. Minden új ásatási réteg egy újabb darabbal egészítheti ki azt a képet, amelyet az ókori egyiptomiak életéről, halálról alkotott elképzeléseiről és a halottaikhoz fűződő kapcsolatáról alkotunk.