GazdaságSzerző: magyarnemzet 2026. 09. 01. 3 percnyi olvasás
Nem biztos, hogy elfér, nem biztos, hogy megéri.
Péntektől, szeptember 4-étől október 30-áig lehet benyújtani a széletőmű-pályázatokat, miután a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) kihirdette a lehetőséget. A Tisza-kormány több tagja által rendszeresen és lelkesen beharangozott, grandiózus terv a megvalósítási szakasz előszobájába lépve azonban korántsem tűnik olyan csillogónak még a szélerőműveket egyébként pártoló csoport számára sem.
A hálózathoz 2030. szeptember 30-ától két évig lehet csatlakoztatni az új szélerőműveket a jelenlegi kiírás szerint, összesen 702 megavoltamper (MVA) teljesítmény ösztható ki. A hivatalosan kiírt kapacitás és mértékegysége a névleges teljesítményt jelöli, de praktikusan ez a korábban beharangozott 700 MW teljesítménynek felel meg.
Csakhogy a Portfoliónak nyilatkozó neve elhallgatását kérő iparági szereplő úgy látja, hogy a végleges pályázati feltételek aggályosak. A nyáron szakmai egyeztetésre bocsátott tervezet úgy módosult, hogy mostanra növekedtek a beruhzázók tervei, és csökkehetnek a felkészültebb fejlesztők előnyei.
Ráadásul a hálózati csatlakozási csomópontokat és a kapacitás-mennyiségeket nem az alapján jelölték ki, hol éri meg és hol lehet szélerőművet építeni, hanem pusztán az alapján, hol van szabad hálózati kapacitás. Így a teljes mennyiségnek csaknem kétharmadát két fejlesztés fedi le: az Ócsa (225 MVA) és a Szombathely OVIT (200 MVA). Ezeken kívül szerepel még pályázható fejlesztési pontként
Tehát a most felkínált kapacitás a Dunántúlra és a főváros déli agglomerációjára koncentrálódik, míg az ország keleti fele teljesen kimaradt.
Ráadásul hiába van papíron nagy szélerőműves beépítési lehetősés Ócsa mellett, a gyakorlatban nem valószínű, hogy megvalósulhat a terv. Ugyanis a hatályos szabályozás alapján a beépítésre szánt terület határától számított 700 méteres védőzónán belül nem helyezhető el szélerőmű. Ez azért lényeges, mert a terület sűrűn lakott, és az Ócsai Tájvédelmi Körzet közvetlen környezetében van a szóban fordó terület, ami szintén akadályozó tényező. A nyilatkozó szerint nem látni, hogyan is férne el ennyi szélerőmű – a számítások szerint nagyjából 36–51 darab – a térségben.
Meglepetésként kettő, teljesen új értékelési szempont is került a pályázati elbírálásba. Az egyik egy egyszeri, teljesítményarányos helyi pénzügyi hozzájárulás a szélerőmű elhelyezésével érintett önkormányzatoknak. Csal az a terv kap pontot, amelyik megawattonként 10 ezer euró feletti befizetést vállal, és a maximális pontszámhoz MW-onként 50 ezer eurós befizetés szükséges.
A másik az éves, a betáplált energiával arányos hozzájárulás. Ennél a pontnál megawattóránként 2 euró felett kap pontot a pályázó, a meximumhoz 3 euró szükséges.
Mint arra a nyilatkozó rámutatott, a két vállalás a pontozásnál 36 százalékot jelent, és egy 50 MW-os projektnél ez akár egyszeri 2,5 millió eurós befizetést, és évente több százezer eurót is jelenthet a termelés függvényében. Erre jön az iparűzési adó, a Robin Hood adó és az önkormányzatok 25 százalékos beszállási joga a projektbe. Összességében pedig olyan magas terhek hárulnak a beruházókra, hogy elállhatnak a tervektől.
Az említett 25 százalékos vételi jog arról szól, hogy a pályázónak ezt kell biztosítania a kormány egyedi határozatával kijelölt megújulóenergia-közösség vagy -közösségek részére. Szó esett korábban arról, hogy a pályázók önkéntesen felajánlhatják a projekt 30 százalékát megvásárlásra az államnak vagy az érintett önkormányzatnak. Most ez jelent meg kötelező elemként és más potenciális vevőkkel. Viszont a hazai megújulóenergia-közösségek egyelőre jellemzően korai fázisú, pilot jellegű kezdeményezések, és nem világos, honnan lenne tőkéjük akár a vételár, akár a további tőkeigény negyedének finanszírozására. A kezdeményezés tehát politikailag jól hangzik, a gyakorlati haszna erősen kérdéses.
Szintén új szempont, hogy pontot ér, ha a pályázó az erőmű létesítéséhez szükséges termékek és berendezések 80 százalékát az Európai Unió területén gyártó ajánlattevőktől szerzi be. Ez a kritérium azonban könnyen megkerülhető, mivel a kínai gyártók a végösszeszerelést mindinkább az unióba telepítik, hogy teljesülhessen a termékeikkel kapcsolatban az „uniós gyártó” feltétel.
Lényeges változás az is, hogy az értékelési szempontok közül kikerült az előkészítettség feltétele. A tervezet még adott volna pontot arra, ha a pályázó rendelkezik szakértő által jóváhagyott megvalósíthatósági tanulmánnyal, szélmérési adatokkal, vagy éppen madár- és denevérmonitoringgal, de a végleges kiírásból mindez eltűnt. Pedig egy szélmérési adatsor elkészítése legalább egy, de inkább két év, egy madár- és denevértanulmány szintén évekbe telik – a beruházások megvalósítására pedig szűk 6 év áll rendelkezésre.
A nyilatkozó azt is nehezményezte, hogy néhány nappal a tender kiírása előtt az egyik legnagyobb hazai szélerőművi fejlesztő nyilvánosságra hozta a méréseit, így megnyílt a lehetőség arra, hogy olyan „kapacitásfoglalók” pályázzanak, akiknek nem áll szándékukban felépíteni az erőművet, hanem a megszerzett csatlakozási jogot később értékesítenék.
Napi