GazdaságSzerző: vg 2026. 09. 01. 3 percnyi olvasás
Az aszály és a vízhiány önmagában a búza áringadozásának mintegy 74 százalékáért felelős.
Három Celsius-fokos globális felmelegedés esetén a 2010-es szint háromszorosára emelkedhet a búza inflációval korrigált világpiaci átlagára – ismertette egy nemzetközi kutatócsoport tanulmányát a World Grain. Ez nem konkrét árjóslat, hanem klímamodellekre és a korábbi piaci adatok összefüggéseire épülő forgatókönyv. Arra azonban figyelmeztet, hogy az egyidejűleg több nagy termőkörzetben jelentkező aszály a jelenleginél jóval nagyobb és tartósabb árlökéseket okozhat.
A kutatók az éghajlati adatokat, a növénytermesztési területek elhelyezkedését és a világpiaci árakat vetették össze. Az általuk kidolgozott súlyos vízhiányi mutató azt méri, hogy a globális termőterület mekkora részén alakul ki aszály a növény fejlődésének legérzékenyebb időszakában. Az Earth’s Future folyóiratban megjelent tanulmány szerint ez a tényező önmagában a búza 2000 és 2021 közötti éves világpiaci áringadozásának mintegy 74 százalékát magyarázhatja.
A világ búzaterületének átlagosan körülbelül 5 százalékát érintette súlyos vízhiány egy-egy évben, ám 2000-ben, 2010-ben, 2012-ben és 2020-ban ez az arány meghaladta a 15 százalékot. A probléma azért különösen veszélyes, mert nem egyetlen ország terméskiesése okozza a nagy árrobbanást, hanem az, ha több meghatározó exportőr térsége egyszerre kerül bajba.
A modell szerint az 1951–1980-as időszakhoz viszonyított két Celsius-fokos felmelegedésnél a búza átlagára tonnánként 273 dollár körül alakulhat. Három foknál már 364 dolláros ár következhet, ami a 2010-es, inflációval korrigált szint hozzávetőleg háromszorosa.
A kapcsolat a búzánál jóval erősebb, mint a kukoricánál: utóbbi esetében a súlyos vízhiány az áringadozás legfeljebb 40 százalékát magyarázta. Ennek egyik oka az IIASA összefoglalója szerint, hogy a globális búzaterületnek csupán mintegy 15 százalékát öntözik. A rizsnél ez az arány körülbelül 33 százalék, és annál a kutatók nem találtak hasonlóan erős összefüggést.
A búza jelentőségét növeli, hogy a világ egyik legfontosabb alapélelmiszere: önmagában az emberiség fehérjebevitelének mintegy 19 százalékát adja. Egy tartós áremelkedés ezért nem állna meg a gabonapiacon, hanem a liszt, a kenyér, a péksütemények és közvetetten az állati termékek árában is megjelenne.
A hosszú távú forgatókönyv kockázatai a magyar földeken már most felismerhetők. Korábbi beszámolónk szerint 2026-ban mindössze 4,1–4,2 millió tonna búzát takarítottak be Magyarországon, mintegy egymillió tonnával kevesebbet a korábban megszokottnál. Az Alföld több térségében csupán 2–3 tonnás hektáronkénti hozamokat értek el.
A kisebb termés azonban kezdetben nem járt magasabb árral. Az aratás elején tonnánként körülbelül 60 ezer forintot kínáltak a búzáért, az AKI augusztus eleji adatai szerint pedig az étkezési búza termelői ára 67,2 ezer forint volt, 13 százalékkal elmaradva az egy évvel korábbitól. A hazai gazdák így egyszerre szenvedték el a hozamkiesést, a magas termelési költségeket és a gyenge felvásárlási árakat – mutatott rá a lapunk a korábbi piaci elemzésében.
Augusztus végére ugyanakkor megfordult a nemzetközi piac. A fekete-tengeri kikötők és szállítási útvonalak elleni támadások hatására a párizsi tőzsdén a decemberi búza jegyzése tonnánként 251 euróra emelkedett, miközben a hónap első felében még 213–228 euró között mozgott. A hazai fizikai piacon eközben 70 ezer forint fölé kapaszkodott az ár.
A tanulmány szerzői is hangsúlyozzák, hogy a búza árát nem kizárólag az aszály határozza meg:
rövid távon akár felül is írhatják az időjárás hatását. Ezt mutatja a magyar piac is: júliusban még az olcsó orosz és ukrán kínálat szorította lefelé az árakat, augusztus végén viszont már a fekete-tengeri szállítások veszélye váltott ki gyors drágulást. Az USDA közben az Európai Unió 2026/27-es búzatermésére vonatkozó becslését 134,2 millió tonnára csökkentette, csaknem 11 millió tonnával a tavalyi szint alá – írta meg a Világgazdaság.
A kutatásból kiderült, hogy a globális kereskedelem önmagában egyre kevésbé jelent védelmet, ha ugyanabban az évben Észak-Amerikától Európán és a Fekete-tenger térségén át Ausztráliáig több nagy termőkörzetet is vízhiány sújt. Ebben az esetben nem marad elegendő többlettermés, amely az egyik régió kiesését egy másik exportőrtől pótolhatná. Ez pedig jelentős élelmiszerellátási kockázatot is jelenthet a jövőben.
Napi