GazdaságSzerző: dw 2026. 06. 23. 6 percnyi olvasás
Az európai országok megpróbálták bővíteni katonai képességeiket, de jelenlegi védelmi termelési és beszerzési modelljük nem felel meg a célnak – állítják szakértők.
A hidegháború 1989-es befejezése után évtizedekig a védelem nem volt kiemelt prioritás az európai vezetők számára.
Lefaragták a katonai kiadásokat, leépítették a fegyveres erőket, és kimerültek a felszerelési készletek, ami csökkent harckészültséget eredményezett.
Ukrajna 2022 februári orosz inváziója azonban ébresztőként szolgált, és arra késztette az európai kormányokat, hogy megfordítsák az irányt, és a védelemre összpontosítsanak.
A trendet felgyorsította a Donald Trump elnök alatti amerikai biztonsági kötelezettségvállalásokkal kapcsolatos növekvő bizonytalanság.
Németország még az alkotmányát is módosította, hogy eltörölje a védelmi hitelfelvételi korlátokat, szabad kezet adva Berlinnek a katonai kiadások felett.
A Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet (SIPRI) agytröszt szerint tavaly az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének (NATO) 29 európai tagja összesen 559 milliárd dollárt (487 milliárd eurót) költött védelemre.
Németország egyedül 114 milliárd dollárt költött hadseregére, ami 24%-os növekedés az előző évhez képest.
Európa védelmi iparának megerősítésére is törekedettaz önellátás és az ellátási lánc biztonságának biztosítása a kritikus fegyverrendszerekben.
Ennek érdekében számos ország egyesítette erőit olyan fejlett katonai projektek végrehajtása érdekében, mint például a következő generációs vadászrepülőgépek fejlesztése.
Per Erik Solli, a Norvég Nemzetközi Ügyek Intézetének (NUPI) vezető védelmi elemzője több kulcsfontosságú európai légierő-kezdeményezést emelt ki, mint például az Egyesült Királyság, Olaszország és Japán által közösen működtetett GCAP program, vagy Svédország fejlődő ökoszisztémája a Gripen vadászrepülőgép és drónok körül.
Az olyan európai fegyvergyártók, mint a Rheinmetall, a Thales és a Leonardo, profitáltak a költekezési boomból, rendelési könyveik megteltek.
De továbbra is jelentős szakadék tátong az ambíciók és az eredmények között, mivel sok fegyvergyártó küszködik a gyártás felgyorsításával.
A 2026 első negyedévében elért elsöprő árbevétel- és nyereségadataik a befektetők aggodalmát és kétségeit ébresztik a cégek azon képességével kapcsolatban, hogy a megrendeléseket bevételre tudják váltani.
Az európai védelmi ágazat olyan strukturális kihívásokkal is szembesül, mint az amerikai vállalatokkal szembeni mérethátrány és a nemzeti széttagoltság, ami párhuzamossághoz és koordinációs problémákhoz vezet.
A közös kezdeményezések gyakran súlyos késésekbe ütköznek az eltérő nemzeti prioritások miatt.
A francia-német Future Combat Air System (FCAS) vadászrepülőgép-kezdeményezés jó példa erre.
A projektet a közelmúltban leállították a francia Dassault Aviation és a német Airbus Defense and Space közötti nézeteltérések miatt, ami súlyos csapást mért a védelmi együttműködésre irányuló európai erőfeszítésekre.
Az FCAS-program célja egy változatos, új generációs légierőrendszer kifejlesztése volt, pilóta nélküli repülőgépekkel, pilóta nélküli drónokkal és egy harci felhővel az információs összeköttetés érdekében – mondta Solli. Annak ellenére, hogy a társaságok a továbbiakban nem fejlesztik együtt a pilóta repülőgépeket, a drónok és a harci felhő sorsa továbbra is bizonytalan.
Bizonytalanság övezi a régóta halogatott francia és német közös kezdeményezés jövőjét is, amely egy új generációs tank kifejlesztésére irányul.
Az európai államok közötti multinacionális projektek akkor működnek, amikor a kormányok összehangolják a prioritásokat és koordinálják egymást – mondta Emil Archambault, a Német Külkapcsolatok Tanácsának biztonság- és védelempolitikai szakértője a DW-nek.
A sikeres együttműködésen alapuló európai védelmi program példájaként az Airbus A400M Atlas katonai szállító repülőgépet említette.
De ha a kormányok nem koordinálnak jól, az széttöredezettséghez vezet – jegyezte meg, rámutatva arra, hogy Németország, Franciaország és Lengyelország külön utat választanak az amerikai HIMARS-hoz hasonló szárazföldi rakéta tüzérségi rendszerek megszerzéséhez.
"Ez nem a [védelmi] ipar problémája, hanem az állami koordináció problémája" - mondta.
A védelmi beszerzések továbbra is jelentős szűk keresztmetszetet jelentenek, akadályozva az innovációt és az együttműködést, valamint a gyors beszerzést, állítják a szakértők.
„Európa Achilles-sarka már nem pénzügyi, hanem intézményi” – zárult a NUPI nemrég közzétett jelentése.
A szerzők azzal érvelnek, hogy az európai országokban a védelmi beszerzéseket "nemzeti protekcionizmus, kockázatkerülés és lassú, konszenzushoz kötött döntéshozatal vezérli - pontosan az ellenkezője annak, ami most szükséges".
Az együttműködés, a gyorsaság és a rugalmasság biztosítása érdekében hasonló gondolkodású partnerek koalícióinak kialakítását szorgalmazták.
Archambault is hasonló nézetet vall. Az EU-nak erős szerepe van a szabványok meghatározásában, de a beszerzés koordinálása sok tagállamban továbbra is kihívást jelent – mondta.
A továbblépés a „minilaterális rendszerek” kialakítása – három vagy négy hasonló gondolkodású ország egyesíti erőit fegyverrendszerek fejlesztése és beszerzése érdekében, és megnyitja azokat mások előtt. Ez egyszerre kínálná a rugalmasságot, valamint a méretarány és a szabványosítás előnyeit – húzta alá a szakértő.
A nagy, hazai gyártók felé is erős az elfogultság a beszerzéseknél – állítják a szakértők.
A védelmi beszerzések sok európai országban „elsősorban a tíz legjobb vállalatra irányulnak” – áll a Bruegel brüsszeli gazdasági elemzőintézet 2026 márciusában közzétett jelentésében.
„A 10 legjobb vállalkozó a katonai beszerzések 67–90%-át adja Németországban, Lengyelországban és az Egyesült Királyságban” – áll a közleményben.
A tanulmány hangsúlyozta, hogy a hatóságoknak fel kell ölelniük az induló vállalkozásokat és a kis cégeket az innováció fellendítése és a modern katonai igények kielégítése érdekében.
Egyre nagyobb aggodalomra ad okot az is, hogy az európai kormányok meddig tudják fenntartani a magas védelmi kiadásokat, mivel az államháztartásra a tartós gazdasági gyengeség közepette egyre nagyobb nyomás nehezedik.
Már elérte a nagy európai védelmi cégek részvényeinek értékét, a Stoxx Europe Targeted Defense index január óta 15% fölé esett.Financial Times.
Míg egyesek attól tartanak, hogy a kormányok valószínűleg más területeket, például az egészségügyet és a szociális jólétet helyeznek előtérbe a védekezéssel szemben, Archambault szerint "nem könnyű, vagy-vagy választás".
Sok európai kormány a védelmi kiadásokat nem csupán biztonságpolitikának tekinti, hanem a gazdasági tevékenység fellendítésének és a munkahelyteremtés eszközének is – hangsúlyozta.
Az olyan országok, mint Németország és az Egyesült Királyság, „a védelmi kiadások, majd végül az export révén remélik nehézipart létrehozni és fenntartani” – mondta.
De vannak regionális eltérések a katonai kiadások és a fenyegetettség megítélésében – tette hozzá Archambault, kifejtve, hogy a védelem továbbra is a legfontosabb prioritás az Oroszországhoz közelebb álló országok számára, miközben számos más helyen úgy tekintenek, mint más prioritásokkal, például a szociális jóléttel.
Ennek ellenére több kiadást kell fordítani a védelemre "a kritikus infrastruktúra biztosítására, a társadalmi javak védelmére olyan fenyegetésekkel szemben, mint a drónok behatolása, szabotázs és hibrid támadások" – hangsúlyozta a szakértő. "Ez minden európai ország számára szükséges."
Szerkesztette: Andreas Becker
Napi