– Martin, találkoztunk Katarban a vb-döntő előtt és után. Emlékszem arra a katarzisra, amit rajtad láttam. Most, amikor megpillantottad Messi üzenetét, hogyan érintett?
– Az első reakcióm a szomorúság és a döbbenet volt. Amikor az ember azt látja, hogy Messi ezekben a napokban is milyen aktív, mennyi gólt szerez az MLS-ben, őszintén azt gondoltam, hogy még egyszer megpróbálja. Nem úgy, hogy lenne előtte valamilyen konkrét út vagy egy nagy, 2030-as cél, hanem egyszerűen csak úgy, hogy továbbra is menedéket talál abban a közegben, ahol boldog. Tudod, hogy elkerülhetetlen, tudod, hogy egyszer el fog jönni ez a pillanat, de ettől még nem lehet mosollyal fogadni.

– És közben mi történik ma Argentínában? Ha most kinézel Buenos Airesben az ablakon, vagy bekapcsolod a rádiót, a televíziót, megnézed a közösségi médiát, mi köszön vissza?
– Ma ez az egyetlen hír. Azon a napon, amikor Messi visszavonul az argentin válogatottságtól, minden más háttérbe szorul. Nincs gazdaság, nincs politika, nincs válság, nincs nagyvilág, nincs semmi más. Annyi különböző nézőpontból lehet ezt feldolgozni, annyi mindent lehet felidézni, újra átélni és megérteni. Ez az elmúlt húsz évünk története – és vannak, akiknek ez a húsz év jelenti az egész életüket.