Interjút adott a Nemzeti Sportnak Marco Rossi. A 61 éves edző ebben az olasz pizzaevés szokásairól is beszélt. Mint mondta, ha valaki ott egy étteremben ketchupot tesz a pizzájára, a tulajdonos valószínűleg azonnal rendőrt hív, ő pedig a hagyományosat szereti, paradicsomszósszal és sajttal. A magyar konyha is közel áll a szívéhez, a kedvence szintén egy klasszikus, amivel idén júniusban Dzsudzsák Balázs is meglepte.

– Szeretem a káposztás ételeket. Sosem felejtem el, a legjobb töltött káposztát Telkiben ettem, Dzsudzsák Balázs hozta otthonról. Már nem emlékszem pontosan, hogy az anyukája vagy a nagymamája főzte-e. Az fantasztikus volt! Azok a kis göngyölt falatok… – rengeteget meg tudnék enni belőlük! Balázs a töltött káposztából az egész válogatottnak hozott, sőt, mindenki kétszer szedhetett belőle, szóval jókora mennyiség volt. Ki voltak éhezve a játékosok valami hagyományos, igazi magyar ételre. Amíg tart a munka, a készülés a feladatra, meg lehet mondani a futballistáknak, hogy ezt vagy azt fogyasszanak. Viszont a meccs után, a szabadnapon már szívesen ennének olyasmit, amit igazán szeretnek. Szerveztünk ilyen vacsorát, amikor ott volt Balázs a keretben, de olyankor is, amikor nem. Például amikor az idén Debrecenben játszottunk Kazahsztán ellen, Balázs ismét meglepett minket egy nagy adag töltött káposztával, amelyet, ha nem csal az emlékezetem, az édesanyja készített – mondta Rossi.

A magyar bajnok szakember szerint a pizzához a sör illik a legjobban, ám ő csak baráti társaságban szokott alkoholt fogyasztani.

– Őszintén szólva én nem szoktam inni. Csak akkor teszek kivételt, ha barátokkal vagyunk együtt, ilyenkor persze, mindenki megeszik, megiszik valamit. Vacsorákon előfordul, hogy töltök vörös- vagy fehér bort, de csakis társaságban. Ha egyedül vagyok, a segítőmmel, Cosimóval vagy a fiammal, Simonéval beszélgetek, sohasem iszom. Pizzához természetesen nem illik a bor, ahhoz szerintem sört kell inni. Magyarországon számos jóféle sör kapható, a gond csak az, hogy ha az ember iszik, majd vezetnie kell, vége a dalnak. Ez a fő oka annak, hogy étteremben sosem kérek bort vagy sört. Általában vezetek. Nem szeretek taxit hívni az étteremhez, egyszerűen távol áll tőlem. Tudom, hogy itt zéró tolerancia van, így ha autóval megyek valahova, nem csinálok hülyeséget – árulta el.

Majdnem elfordult a focitól

A szövetségi kapitány története Magyarországon az Andrássy úti Millennium da Pippo nevű éteremben kezdődött. Rossi a barátja, Giuseppe Giambertone vendéglőjében mutatta be az önéletrajzi könyvét, de amikor először járt itt, egy fontos döntés is született.

– 2009. január 9. volt, életemben először jártam Budapesten. Metsző hidegben, a ránk fagyott kabátban siettünk ide a Hősök teréről a feleségemmel, Mariellával. Két évvel később újra felkerestük a helyet. Borzasztó időszakot éltem meg akkoriban az olaszországi futballban tapasztalt csalódások után, nem néztem meccset, beszélni sem akartam labdarúgásról. Aztán az asztaltársaim addig-addig győzködtek, míg felhívtam az általuk javasolt közvetítőt, aki összekötött a Honvéd sportigazgatójával. Megbeszéltünk egy találkozót, azon a vacsorán kezdődött minden, bemutattak utóbb a klubtulajdonosnak is. A következő nyáron álltam munkába Kispesten – osztotta meg a történetet az edző.

A Honvéd korábbi edzője a barátainak azt tanácsolja, egy budapesti látogatás során mindenképpen nézzék meg a Szent István-bazilikát és a Budai Várat, őt viszont máshol lehet megtalálni.

– Nagyon szeretek a Duna mentén sétálni, mindkét parton. Gyakran indulok el gyalog otthonról, a Petőfi hídtól keresztül a városközponton, végig a Margit hídig, aztán a folyón át Budára, és a túlparton vissza. Szeretem az ilyen sétákat. Néha végigmegyek a Váci utcán, aztán tovább, és az Oktogonnál fordulok vissza – fogalmazott.

Ez is érdekelheti

Bármilyen döntést elfogadott volna

Rossi amondó, nehéz meghatározni azt, miben más a magyar és az olasz emberek gondolkodása, hiszen mindenkinél első a család, és mindkét nép temperamentumos. Ez alól az edző sem kivétel, amikor a jövőjéről kérdezték, nem kertelt. Szerinte még nagyon friss az írek elleni kudarc, és a következő világbajnoki selejtező is messze van.

– Nem tudom, kitöltöm-e a szerződésemet, hiszen – ahogy mondani szoktam – rengeteg mérkőzés és számos elérni kívánt cél áll még előttünk. És ha nem érjük el ezeket… Nos, tudjuk, hogy a futballban bármi megtörténhet. Az írek elleni vereség után egy héttel találkoztam a szövetség vezetőségével. Közöltem velük, hogy zokszó nélkül elfogadok bármilyen döntést. Készen álltam a távozásra, mivel nem értük el a kitűzött célt. Ám a vezetőség végül egyhangúlag úgy döntött, maradjak, ismét bizalmat szavazott nekem. A futballban azonban bármi változhat. Most új kihívások állnak előttünk a Nemzetek Ligájában, kemény ellenfelek várnak ránk, mint például Ukrajna vagy Észak-Írország... utóbbi különösen a saját pályáján ígérkezik kemény diónak. Aztán ott van Grúzia is, amelynek soraiban két-három olyan játékost is látunk, akik ellen rendkívül nehéz játszani. Szóval nem lesz könnyű dolgunk. Sok mindent számításba kell vennünk, de miért is ne jöhetne össze a tervünk? Ha sikeresek leszünk, a következő Európa-bajnokság selejtezőinek sorsolása is valamivel könnyebb lehet számunkra. Számos tényező játszik szerepet, ezért is kulcsfontosságú, hogy eredményeket érjünk el. De, ismétlem, ha ez mégsem sikerül, bármi megtörténhet. Véleményem szerint az írek elleni kudarc volt az első eset, amikor valóban nem értük el a kitűzött célt. Korábban, az előző világbajnoki selejtező során például Angliával és Lengyelországgal szerepeltünk egy csoportban. Bár kikaptunk Albániától, Anglia és Lengyelország mellett nem volt valódi esélyünk az első két helyre odaérni, így a pótselejtezőt érő hely elérése is meglepő lett volna. Ezúttal viszont reális törekvés volt a továbbjutás. Nem sikerült, következésképpen elküldhettek volna engem. És én ezt el is tudtam volna fogadni, még ha ez volt is az első ilyen helyzet nyolcévnyi kapitányi időszakom során. De ilyen a futball. Szóval a következő cél elbukása következményekkel járhat. Elbocsáthatnak, ezt jól tudom. Éppen ezért túlságosan korai még a következő selejtezőkről beszélni – zárta gondolatait Rossi.

Kezdődik a Nemzetek Ligája

A magyar válogatott legközelebb szeptember 25-én lép pályára, akkor a Nemzetek Ligájában Ukrajnát fogadja a Puskás Arénában, majd három nappal később Észak-Írországban vendégeskedik Marco Rossi csapata.