Vége a szép világnak barátaim, ma este még mehet a barbecue a teraszon, de holnaptól már csak az maradhat középosztálybeli IT-s, aki nem dugja homokba a fejét és hajlandó alkalmazkodni. Indiában már fogy a létszám, eltűnnek a belépő szintű állások, és olyan szakemberek kénytelenek töredékfizetésért újrakezdeni, akik néhány éve még a munkaerőpiac nyerteseinek számítottak. Magyarország egyelőre csak nézi az AI-elefántot – pedig könnyen lehet, hogy hamarosan nálunk is elkezdődik a tánc.

Szerző: Csillag Péter, a Magyar Üzleti Angyal Egyesület (HunBAN) elnöke, a Starschema alapítója, a „Cápák között” befektetője.

Most már biztosak lehetünk benne, hogy a mesterséges intelligencia (AI) robbanásszerű terjedése nem egy újabb technológiai hullám a sok közül, hanem a gazdaságtörténet egyik legmélyebb és leggyorsabb munkaerőpiaci átalakulása a tűz, a kőbalta, a mosógép és a házhoz rendelhető pizza felfedezése óta. Bill Gates, a Microsoft társalapítója – pedig nem egy maradi srác, ha technológiai fejlődésről van szó – is rámutat a személyes blogján megjelent elemzésben, hogy az AI-korszakba való átmenet az emberiség történetének egyik legviharosabb, kihívásokkal teli időszaka lesz,

ami magyarul annyit tesz, hogy a fejlett világ utolsó évtizedeihez képest szokatlanul sokan fogunk mi is odaállni a szopóroller kormányához.

Bár sok elemző a korábbi nagy átalakulásokhoz – például az amerikai mezőgazdasági munkaerő irodai munkába való áramlásához – hasonlítja a mostani folyamatokat, Gates figyelmeztet, hogy ez az analógia f@szság (újságírók félrevezetőnek írnák…). A mezőgazdasági átmenet több generáción át zajlott le, és olyan új munkahelyeket teremtett, amelyek továbbra is az emberi kognícióra épültek.

Ezzel szemben a generatív AI már most közvetlenül képes helyettesíteni az emberi kognitív képességek jelentős részét, és nem csak fejlődik, hanem gyorsul is. A változás így nem generációk, hanem egyetlen évtized alatt söpör végig a fehér- és kékgalléros szektorokon egyaránt – nem generációs ellentéteket szül (ahogy a falusi nagypapák mondták: „Ezek a mai fiatalok már szántani sem hajlandóak és büdös nekik a lószar!”), hanem a legtöbb munkavállalónak folyamatosan kell majd tanulni, fejlődni, karriert váltani, akár teljesen új munkát, tevékenységet keresni – amire idáig nem volt példa a fejlett világban. És nem is nagyon vagyunk rá felkészülve.

Globális feszültségek és az európai piac kitettsége

A technológiai változás mértékét jól tükrözik a vezető elemző intézetek előrejelzései. Én mondjuk nem szoktam mindent simán elhinni, amit leírnak, de a nagyságrendet és az irányt el szokták találni. A McKinsey Global Institute kutatása szerint a jelenlegi generatív AI-eszközökkel a technológiai és szoftverfejlesztési feladatok 20–30%-a már most automatizálható, és ez az arány 2030-ra elérheti a 45–50%-ot. A Goldman Sachs szerint az IT-munkahelyek 25–30%-a közvetlenül kiváltható a következő öt évben, míg a fennmaradó 60–70% feladatait az AI jelentősen átalakítja.

A Gartner előrejelzése még drasztikusabb: 2028-ra az IT-fejlesztők 80%-ának kell teljesen újraképeznie magát (reskilling), miközben a belépő szintű (junior) pozíciók 30–40%-kal csökkennek.

Az Európai Unióban dolgozó mintegy 10,45 millió IT-munkavállaló (a teljes foglalkoztatottság 5,0%-a) közül a következő 3–5 évben minimum 15–20% – azaz másfél-kétmillió ember – állása kerül közvetlen veszélybe. Mondhatjuk, hogy úgy kell nekik, ezek csak túlfizetett, lusta, nagyképű IT-sok, és nem is tévednénk sokat (tudom miről beszélek, én is IT-s vagyok) – de a változások sebessége és mértéke elég ijesztő.

A szopóroller-verseny első indulója: India

A Financial Times az Indiáról szóló tényfeltáró elemzése rávilágít, hogy a magas IT-kitettségű piacokon már most látszanak a pusztító hatások. India IT-szektora 6 millió embert foglalkoztat és a GDP 7%-át adja. Ők alkotják az indiai középosztály jelentős részét, és fontos szerepük van a társadalmi mobilitásban – a jól tanuló szegénygyerek triviális választása, hogy IT-s lesz, ugrik hármat a társadalmi ranglétrán, és ezzel már pár év alatt jelentősen javít a családja életminőségén. Illetve így volt idáig.

Az olcsó, angolul beszélő mérnökök tömeges, napidíj alapú értékesítésére épülő modell összeomlani látszik. Az S&P Ratings júliusi adatai szerint az Infosys és a Wipro 5–6%-kal csökkentette a létszámát. Sandeep Kalra, a Persistent Systems vezérigazgatója kijelentette, hogy az AI hatására megszakadt a bevétel és a létszám lineáris kapcsolata: ma már jóval több munka végezhető el kevesebb emberrel. N. Chandrasekaran, a TCS elnöke szerint az AI-ágensek a fejlesztői szerepek felét vehetik át három éven belül, és a cég drasztikusan visszafogja a toborzást.

A cikkben idézett bangalore-i Oracle-től elbocsátott 45 éves Rakesh drámája – aki korábbi fizetésének negyedéért (ízlelgessük csak – a korábbi fizetésének ¼-éért) talált csak állást – jelzi: a hagyományos, megbízható, az iskolapadból a középosztályba vezető, kikövezett IT-karrier Indiában éppen haldoklik, vért köp, de lehet már el is hunyt.

A magyarországi helyzet és a képzési szakadék

Magyarországon a hazai ~110 000 fős IT és ~35 000 fős IT-orientált SSC munkaerő van kitéve a közvetlen, AI okozta technológiai sokknak. Az IT-ban dolgozók nagyrésze azonban még nem kap gyomorideget a közelgő veszélytől, vélhetően vagy nem is tud róla, vagy csak nem vesz tudomást, illetve lesz@rja, esetleg reméli, hogy valaki majdcsak megoldja helyette.

Az átlag IT-s szaki ma is boldogan pattintja fel a megérdemelt sörét egy kódfaragással eltöltött nap után a CSOK-os hitelből vett elővárosi házikója teraszán, a hitelből vett plugin-hibrid autója egy másik hitelből vett napelemes rendszerből töltődik a ház előtt. Pedig az AI-elefánt már elkezdte a bugit. És ha nem akarsz törékeny kis porcelánként vele táncolni, akkor tenned kéne valamit, mondjuk legfőképpen gondolkodni.

Aki elszánta és képezné, vagy már képzi is magát, az sincs biztonságban. Mérhető kockázat az ún. „Velocity Gap” (átképzési szakadék), vagyis az AI fejlődésének sebessége és az emberi átképzési kapacitás közötti mély aszimmetria. Az AI-modellek 6–12 havonta lépnek szintet, míg az egyetemi vagy bootcamp képzések upgrade átfutása minimum 18–24 hónap (nem is beszélve a középiskolai, vagy általános iskolai tananyagokról, amiket szintén hozzá kéne passzintani az AI használathoz szükséges skill igényekhez, és alig változnak évtizedek óta). Látszik, hogy a hagyományos „majd valaki megmondja mit kell tanulnom, készít rá tananyagot, épít hozzá iskolát, én meg bemegyek megtanulni” hozzáállás nem fog működni.

Hazai forgatókönyvek

Optimista szcenárió: Magyarország realizálja az EU-s kiszervezési (nearshore) előnyöket. A szigorú európai adatvédelmi (GDPR) és mesterséges intelligencia szabályozás (EU AI Act) felértékeli a hazai kódolást az indiai és egyéb távolkeleti offshore-ral szemben. Az automatizálható munkákat végző IT-sok (és más, valahogy mégis átképzett, az AI által sarokba állított alkalmazottak) tömegesen állnak át az AI-üzemeltetésre és adatkezelési (Data Governance) feladatokra, elkerülve a leépítéseket. Pár öreg IT-s sír az elveszett régi dicsőség miatt, IT-s búsongó kocsmák nyílnak, ahol csak depresszív Charlie dalokat és válogatott népi sirámokat játszanak bakelitről, néhány ember feszkózik és nyílt leveleket ír a minisztereknek, hogy tessék őket megmenteni. A társadalom nagy része (ha más nagy munkavállalói réteget nem vág gallyra az AI) elégedett és prosperál.

Realista szcenárió: A belépő szintű support és manuális tesztelő pozíciókat, automatizálható medior pozikat gyorsan kiváltják az AI-ágensek és az utánuk jövő új AI technológiák. A juniorok, mediorok elhelyezkedése rendkívül nehézzé válik, és a piac súlyos senior-utánpótlási hiánnyal szembesül 5–10 év múlva, miközben a bérstruktúra kettészakad, vagy jó a fizetésed IT-sként, vagy nem vagy IT-s. Érezhetően megnő az IT-s munkanélküliség, nehezebb, hosszabb lesz munkát találni, társadalmi szinten mérhető reálbér csökkenés, némi társadalmi elégedetlenkedéssel, sok IT-s nyit kávézót, vakol falat, vezet fagylaltos triciklit. A GDP-ben is látszik a kieső jövedelem, nő az alkohol fogyasztás, kilő a kőbányai sör árfolyama.

Pesszimista szcenárió: Az SSC-k, fejlesztő cégek, belső IT csapatok drasztikusan csökkentik a létszámot, az átképzési rendszer csődöt mond, és az alacsony, vagy akár közepes hozzáadott értékű IT-munkák eltűnésével tömeges munkanélküliség alakul ki a szektorban (és hát ezzel egyidőben máshol is). Jelentős társadalmi feszültségek, a magas munkanélküliség és bedőlő hitelek miatt bajba kerülő, állam által kimentett bankok, összeomló lakásárak, IT-s éhséglázadás, tüntetések, a szélsőséges, populista eszmék térnyerése (megalakul az Árja IT-s Farkasok pártja…). Jelentős életszínvonal-csökkenés, az ügyes kezű IT-sok a MacBook-okkal szántanak a mezőn és csapdát készítenek CAT kábelből a vadon élő állatok befogására. A GDP visszaesik, nemzethalál, jönnek a Pomogácsok.

Jó-jó, de mit csináljunk?

Teljesen (?) idealista, irreális javaslatok: Állam, vállalatok, egyének számára

Állami cselekvési javaslat

Magyarországon azonnali hatállyal (1 év) létre kell hozni egy nagy, minimum 80-100 milliárd forintos AI-reskilling alapot és ezen túl más intézkedésekkel megteremteni a tömeges átképzés, segélyezés, támogatás (anyagi és mentális) feltételeit.

Az ezekhez szükséges, illetve AI által kevésbé érintett munkakörökbe koordináltan átáramoltatni a munkaerőpiacról kiszorultakat. Minimum EU szinten (de G7 sokkal jobb lenne) be kell vezetni a Bill Gates által javasolt ‘AI és robotadót’ és az AI-tokenek adóztatását a munkaerő-kiszorítás lassítására.

Megfontolandó kijelölni a ‘Human Reserved’ (emberi fenntartású) munkakörök listáját (egészségügy, oktatás részei, idősápolás, segítő szakmák, sport, stb), ahol törvényileg korlátozott a gépi helyettesítés a humán munkák megőrzése érdekében – bár ennek erős a kockázata, hogy átmegy egy teljesen fölösleges pénzosztásba, nem növeli, sőt csökkenti a társadalmi, oktatási hatékonyságot, de ésszel végezve lehet társadalmi haszna, limitált gazdasági kockázatok mellett.

Vállalati szinten

Belső átképzési programokat kell indítaniuk, illetve invesztálni az AI-al kompatibilis üzleti lehetőségekbe.

A cégeknek NEM feladatuk, és nincs is rá lehetőségük, hogy az AI által okozott társadalmi változásokat kontrollálják (magyarul: ökörség azért fizetni munkavállalókat, hogy megóvjuk őket a munkanélküliségtől – mert így a cég is csődbe megy, és minden munkavállalót ki kell rúgnia pár hónap múlva). A cégeknek a szabad piac szabályainak megfelelően tőkét és munkát kell fordítaniuk arra, hogy talpon maradjanak, alkalmazkodjanak, innováljanak, fejlődjenek, megtalálják az új lehetőségeket, és ha lehet, egyre több munkahelyet teremtsenek.

Társadalmi szinten

Létre kell hozni, illetve meg kell erősíteni a civil szervezeteket, amelyek védelmet, támogatást nyújthatnak a munkaerőpiacról átmenetileg, vagy hosszútávon kiszorulóknak.

Az egyén felelőssége és a személyes túlélési stratégia

Mindenkinek tudomásul kell vennie, és ki kell mondani a legfontosabb igazságot: az egyén felelőssége a legnagyobb. Te is, kedves IT-s, menj haza, írd le, mond el a gyerekeidnek, a párodnak, és mond a saját szemedbe a tükör előtt:

„Senki nem menthet meg az AI-tól, nekem kell megmentenem magam.”

Senki sem veheti le a felelősséget az egyének válláról; mindenki a saját sorsáért és karrierjéért felelős elsősorban. Az állami programok és vállalati tréningek csak a populista mesékben tudnak mindenkit megmenteni. Minden munkavállalónak fel kell készülnie: képeznie kell magát, meg kell tanulnia az AI-eszközök használatát, és olyan AI-álló tevékenységeket kell keresnie, amelyek AI-t használnak, illetve komplex kognitív, érzelmi vagy fizikai képességeket igényelnek.

Megváltozott a világ cimborák, ez az életmód, a költések, a megtakarítások és a befektetési stratégiák radikális újragondolását igényli. Nem lesz két vagy három autó a családban, nem megyünk minden évben Balira nyaralni. Saját, dedikált karriercélú megtakarításokat kell képezni, és a hitelkitettséget csökkenteni. A befektetéseket újra kell gondolni és olyan technológiai és gazdasági szegmensekbe kell fektetni, amelyek rezisztensek az AI elefánt tombolásával szemben.

Vége a szép világnak barátaim, ma este még mehet a barbecue a teraszon, de holnaptól már csak az maradhat IT-s (illetve középosztálybeli?), aki nem dugja homokba a fejét, hajlandó alkalmazkodni, és aki az AI-ra nem mint fenyegetésre, hanem mint a saját képességeit megsokszorozó eszközre tekint.

---

Szerző: Csillag Péter, a Magyar Üzleti Angyal Egyesület (HunBAN) elnöke, a Starschema alapítója, a „Cápák között” befektetője.

Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi a HOLD Alapkezelő és a HOLDBLOG szerkesztőségének álláspontját.