Magyar idő szerint hétfő hajnalban, egészen kora reggelig egy olyan mérkőzést játszottak a világ legnagyobb teniszstadionjában, az Arthur Ashe Stadionban, amely biztosan egy korszak végét jelenti. De lehet, hogy több értelemben is. Novak Djokovics négyszeres US Open-bajnok úgy érkezett az év utolsó Grand Slam-tornájára, hogy felvezetésként egyetlen meccset játszott Cincinnatiben, azt is szettelőnyről elbukta, és ami még ennél is aggasztóbb volt: borzasztóan viselte a körülményeket, a hőséget, rosszul lett a pályán, így szenvedett vereséget Thiago Tirante ellen. Az Arthur Ashe esti programjában, a US Open első hivatalos játéknapján pedig öt szettben maradt alul Mariano Navone ellen.

Djokovics nem játszott idén sok mérkőzést. Ennek több oka van. Egyrészt már betöltötte a 39. életévét, jövő májusban 40 éves lesz, és azoknak az áldozatoknak egy részét, amelyeket a profi tenisz igényel, már nem feltétlenül hozza meg, abszolút érthető módon. Családapaként rengeteg teendője akad, és szeretne minél több időt a családjával tölteni. Ez pedig nem feltétlenül összeegyeztethető a tenisszel. Másrészt pedig akármennyire „földönkívüli” Djokovics, akármennyire a világ egyik legtudatosabb, legprofibb sportolója, a fizikai, korából adódó nehézségekkel már ő is egyre nehezebben birkózik meg.

Cincinnati nem volt jó, nem volt biztató előjel a US Open előtt. A fent említett első körös vereség hagyján, előfordul az ilyesmi, viszont ahogyan reagált a szerb teste a hőségre, a párás időjárásra, a rendkívül fizikális párbajra, az már aggasztóbb volt. Djokovics teste nem bírta, és félő volt, ahogy azt Mats Wilander is nyilatkozta a US Open előtt, hogy New Yorkban is problémái lehetnek a szerbnek, attól függően, hogy mikor keveredik először hosszabb mérkőzésbe. Mert a New York-i körülmények nem feltétlenül neki kedveznek: hatalmas a hőség, meleg van, párás az idő, és bizony eléggé lassú a borítás, ami még inkább fizikálisabbá teszi a teniszt. Ezektől sokan féltették a szerbet.

Az év utolsó Grand Slam-tornája előtt Djokovics még úgy nyilatkozott, hogy rengeteget dolgozott a felkészülésén, és késznek érzi magát arra, hogy felvegye a versenyt, és újra harcba szálljon az immár 2023 óta dédelgetett, vágyott 25. Grand Slam-címéért. Jött az első forduló, az első ellenfele Mariano Navone, aki igaz, hogy top 50-es, de nem a kemény pálya a kedvenc borítása, nem is volt olyan jó formában, szóval ideális kezdésnek tűnt Djokovics szemszögéből.

Az előadás, a produkció, amit nyújtott Djokovics az Arthur Ashe befedett teteje alatt, a tenisztörténelem egyik legrosszabb élménye volt. Mert lehet, hogy nem mindenki kedveli vagy kedvelte Djokovicsot, főleg, hogyha korábban Nadal- vagy Federer-szurkoló volt az ember, de azt senki sem mondhatja, hogy jó volt nézni a Mariano Navone elleni meccsen a szerb teniszét. Már az első percektől látszott Djokovicson, hogy nagyon nehezen birkózik meg a körülményekkel és a saját testével. Azokkal az akadályokkal, amelyeket korából adódóan már nem tud kimozogni a pályán, nem tud belőlük kijönni, nem elég rá egy egészségügyi szünet, hogy jobban legyen.

Djokovics rengeteg hibával teniszezett, nem ért oda lábbal az ütésekre, Navone pedig tette a dolgát, visszapakolta a labdákat a pályára, és gyakorlatilag várta azt, hogy Djokovics mikor fogja elrontani. A szerb világklasszis szinte az egész mérkőzésen görcsölt, rosszul volt, a párbaj egy pontján – ahogyan Cincinnatiben is – elhányta magát, egyszerűen nem bírta a teste azt a fizikai megterhelést, amelyet egy Grand Slam-mérkőzés igényel – három nyert szettre. Pedig látszott rajta, hogy borzasztóan harcol, akarja, hogy legyen esélye, de három játszma után, amikor 2:1-re még vezetett, elfogyott minden. A következő két szettben mindössze három gémet nyert a szerb, és bizony, közeledve a végéhez, már el is sírta magát.

És ezért írtuk azt az imént, hogy nagyon rossz élmény volt. Mert látni egy ekkora bajnokot, a tenisztörténelem egyik legnagyobb játékosát szenvedni sehol sem jó, főleg nem egy ekkora színpadon, az egyik kedvenc tornáján. Djokovics belefutott karrierje leghosszabb első körös GS-meccsébe, 4 óra 40 percet mutatott az óra, amikor Navone beütötte a nyerőt meccslabdánál.

Nyilvánvaló, hogy szörnyű érzés volt számomra odafenn a pályán. Valami olyasmi történt, ami sajnos elég sokszor előfordult az idei meccseimen. Émelyegtem, hánytam is, a testem az összeomlás szélén állt. Görcsöltem és folyamatos fájdalmak közt játszottam. A hátam és a vállam is feladta a végére, esélyem sem volt lezárni a meccset

– nyilatkozta a mérkőzés után Djokovics, aki érthető módon nem most tartotta leghosszabb sajtótájékoztatóját a New York-i éjszakában. Azt is elmondta a szerb, hogy ugyan még a negyedik szettben is brékelőnyben volt, de már a meccs negyedik játékától fájdalmakkal játszott.

Nagyon nem éreztem jól magam, ennyi. Nem tudom, hogy ez olyan valami-e, amit rendben tudok még hozni, amin még tudok javítani. Ki fog derülni. Mindent meg fogok próbálni. Hogy mi az elmúlt hónapok tanulsága a számomra? Most nem akarok nagyon belemenni, de mindenképp szeretném kideríteni, hogy mi zajlik, és hogy milyen messze tudok így jutni. Gondolkodtam a feladáson, nagyon is. De aztán megnyertem a második szettet meg a harmadikat is. Akkor úgy éreztem, talán lehet esélyem. Aztán a negyedikben, pláne az ötödikben már nem akartam feladni

– mesélte Djokovics a tornát közvetítő Eurosport alapján.

A szerb teniszező úgy zárta a sajtótájékoztatóját, hogy most nem akar semmire sem gondolni, nem is nagyon tud igazából, csak arra, hogy próbálja egyben tartani a testét. Az idő sajnos nem neki dolgozik, és egyelőre bizonytalan, hogy látjuk-e még a teniszpályán idén a szerbet. Mert hogy még látjuk-e valaha profi teniszezőként, arra valószínűleg igen a válasz, mert nem így, nem ilyen körülmények között kell, hogy vége legyen a történetnek. De az, hogy Djokovics 39, majd 40 évesen esélyes lesz-e még arra, hogy akár a végjátékába kerüljön három nyert szettre menő meccseken egy Grand Slam-tornán, arra egészen biztosan írhatjuk, hogy nem.

Djokovicsnak lassan szembe kell néznie azzal a fájdalmas ténnyel, amely a vasárnap éjszakai eseményeket is okozta. A szerb egész, több mint két évtizedes profi karrierjében ismert volt a rendkívül tudatos, profi életmódjáról, legyen szó nyújtásról, táplálkozásról, ezeknek is köszönhette – elképesztő tudásán túl –, hogy 39 évesen még mindig a top 10, sőt, ugye, a US Open előtt a top 5 tagja volt. De amint véget ér majd szeptember 13-án az amerikai nyílt teniszbajnokság, és másnap, hétfő reggel új világranglista jön, azon már nem lesz a legjobb 10 között Djokovics, mert a tavalyi elődöntőjével 800 pontja kiesik.

Érdekesség, hogy Novak Djokovics legutóbb 2018-ban járt a top 10-en kívül, akkor is rövid ideig. Feltehetjük tehát azt a kérdést, hogy látjuk-e még valaha a szerb nevét a világ legjobb 10 játékosa között. A ranglistán való visszaesésével Djokovics abba a szerencsétlen helyzetbe kerülhet, hogy a következő Grand Slam-tornán, a 2027-es Australian Openen nem lesz ott az első nyolc kiemelt között, amely azzal jár, hogy a torna korábbi szakaszában már összefuthat legnagyobb riválisaival. És ez persze nem növeli az esélyét az esetleges újabb GS-címre. Azt tudtuk, hogy a New York-i körülmények nem feltétlenül Djokovicsnak állnak, de arra, hogy karrierje során először az amerikai metropoliszban már az első kanyarnál elbukik, nem volt benne a pakliban.

Djokovics legutóbb, 2006 januárjában, még 18 évesen a már réges-régen visszavonult Paul Goldsteintől kapott ki Grand Slam-torna első fordulójában, éppen Ausztráliában. Azóta 80 első körös meccset játszott GS-en, 80-at megnyert, a 81. kihívásban viszont már elbukott. Ahogyan az életben mindenre igaz, itt is bekövetkezett: minden sorozat egyszer véget ér. És, hogy mondjunk még egy sorozatot, amely ezzel véget ért: a 2003-as Roland Garroson fordult elő legutóbb, hogy a nagy hármas, Roger Federer, Rafael Nadal és Novak Djokovics közül egyikőjük sincs ott egy Grand Slam-torna egyéni versenyének második körében.

Annyi biztos, hogy Djokovicsnak még 650 megvédendő pontja lesz idén: Sanghajban elődöntőt játszott, Athénban pedig 250-es tornát nyert, más kérdés, hogy a görög versenyt idén már nem rendezik meg. Hogyha Djokovics esetlegesen idén már nem szerezne több pontot, nem játszana meccset, akkor sem esne ki a legjobb 20 mezőnyéből. De aztán jönne az Australian Open, ahol idén döntőt játszott.

Talán ott volt a legnagyobb esélye arra, hogy megnyerje a 25-öt. Jobb sansza biztosan nem lesz rá.

Az, hogy Djokovics lejátszotta-e utolsó meccsét a US Openen, amelyet korábban négyszer is megnyert, még nem tudni. A szerb jövőre, a torna idején már 40 éves lesz, addig rengeteg világranglista-pontot meg kéne védenie, hogy egyáltalán főtáblás lehessen. Persze, legrosszabb esetben akkor még ott lenne a szabadkártya – amelyet végül nagy nehezen idén megkapott Stanislas Wawrinka korábbi bajnok –, de az már más kérdés, hogy ilyen módon egyáltalán megérné-e a szerbnek.

Meglátjuk.

(Borítókép: Getty Images)