Sokan kételkedtek abban, hogy az idén látják még Carlos Alcarazt versenyen teniszezni, de a spanyol rácáfolt a kétkedőkre. Ráadásul a US Opennek óriási szüksége volt/van a hétszeres Grand Slam-bajnokra, miután a világelső Jannik Sinner visszalépett, és a legendás Novak Djokovics pályafutása során először már a 64 közé kerülésért kikapott az amerikai nyílt teniszbajnokságon. Ezzel együtt gyakorlatilag megjósolhatatlan, kit fog ünnepelni az Arthur Ashe aréna közönsége szeptember 13-án – a 2000-es évek eleje óta nem volt ennyire nyílt a férfiak bajnoksága. Ráadásul két esélyes már az első fordulóban kiesett: Djokovics után a Cincinnatiban győztes Arthur Fils is gyorsan csomagolhatott – beleszaladt a legszebb napjaira emlékeztető Sztéfanosz Cicipaszba, a francia hiába vezetett 6:4, 5:2-re, és győzte le ötből ötször a görögöt korábban.

Szinte hihetetlen, de tény, hogy Roger Federer (2004–08) óta senki nem tudott címvédőként nyerni a US Openen a férfiaknál. Alcaraz másodszor próbálkozhat ezzel. Az orosz Roman Szafiullin (99.) ellen sikeresen tért vissza, 6:4, 6:4, 6:4-re győzött.

Próbáltam a lehető legjobban élvezni a pillanatot, és igyekeztem nem gondolni semmi másra. De ezt könnyű mondani, és sokkal nehezebb megvalósítani. Amint pályára lépsz, és egy hivatalos mérkőzést játszol, ráadásul az első fordulóban, természetesen nyerni akarsz. Négy és fél hónap kihagyás után nem tudhatod, mi fog történni a mérkőzésen. Nem tudod, hogyan reagál majd a tested, az elméd, egyszerűen minden más. Ez teljesen más helyzet. A meccs után a testem nagyszerűen érezte magát. A csuklóm teljesen fájdalommentes. Nagyon jól éreztem magam. Nem tudom, kívülről hogyan nézett ki, de belülről az volt az érzésem, hogy teljesen normálisan ütöm a labdát. Elég normálisan játszottam, a saját stílusomban, és igen, a karom, a csuklóm, minden nagyszerűen működött. Egyszerűen nagyon-nagyon boldog vagyok, hogy végre sikerült visszatérnem

– kezdte az értékelést Alcaraz az interjúszobában, majd további részletekbe is beavatott.

„Nehéz nap volt számomra, ugyanakkor nagyon szép. Nagyon idegesen kezdtem a napot. Tényleg, nagyon-nagyon ideges voltam. Arra gondoltam, végre újra versenyezni fogok, végre újra pályára léphetek. A szokásosnál sokkal idegesebb voltam, de közben egyszerűen csak boldog, mert számomra itt az a cél, hogy versenyezzek, élvezzem a játékot, és meglássuk, hogyan reagál majd a testem a mérkőzésekre, arra, hogy újra versenyhelyzetben vagyok. Nem tudom, meddig jutok a tornán. Nem tudtam, hogy ezen a meccsen kikapok-e, továbbjutok-e a második fordulóba, vagy akár a döntőig eljutok. Fogalmam sincs, meddig jutok. Amit igazán szeretnék, hogy minden alkalommal élvezzem, amikor pályára lépek, érezzem az emberek energiáját, érezzem a verseny izgalmát, és amikor elindulok a pályára, arra gondoljak, rendben, meccsnap van. Az eredmény majd úgyis jön magától. Ezért élveztem annyira a mai napot, és egyáltalán nem lepett meg, hogy így éreztem magam, mert azért jöttem ide, hogy élvezzem” – mondta Alcaraz, aki azt is elárulta, hogy egyelőre szó sem lehet golfozásról, és az adogatása még nem úgy működött, ahogy szeretné.

Stanislas Wawrinka elbúcsúzott New Yorktól

Stan Wawrinka már hazarepült Svájcba, amikor kiderült, hogy nem kapott szabadkártyát pályafutása utolsó Grand Slam-bajnokságára, a US Openre, amit pont tíz éve nyert meg. Aztán az egyik fiatal amerikai visszaadta a szabadkártyát sérülés miatt, így megnyílt az út a 41 éves Stan the Man előtt, és jöhetett vissza New Yorkba.

Két szetten keresztül nagyon magas színvonalú volt a játék, és természetesen a hangulat, illetve a közönség támogatása is egészen különleges volt. Tudva, hogy ez az utolsó alkalom, hogy itt játszom, ez egyáltalán nem könnyű, az biztos, különösen akkor, amikor valamit ennyire szeretsz, és ennyire élvezed. Nagyon-nagyon hálás vagyok azért a támogatásért, amit kaptam

– értékelt kicsit elérzékenyülten a Berrettini ellen 7:6, 7:6, 6:0-ra elvesztett meccset követően Wawrinka, aki egy kérdésre válaszolva arról is beszélt, mit szeretne, hogy emlékezzenek rá a szurkolók. „Soha nem próbáltam azért tenni dolgokat, hogy az emberek valamilyen módon emlékezzenek rám, vagy hogy egy bizonyos kép maradjon meg rólam.”

„Számomra az egyetlen dolog, amit idén, az utolsó évemben, amióta bejelentettem a visszavonulásomat, igazán látok, az az a szeretet, amit minden egyes mérkőzésen és minden egyes tornán megkapok. Ezért pedig hihetetlenül hálás vagyok. Ez egyben azt is megmutatja nekem, hogy talán jól csináltam mindent az elmúlt húsz évben: mindig próbáltam adni, mindig próbáltam küzdeni, mindig ott voltam, mindig igyekeztem a tőlem telhető legjobbat nyújtani, és mindig próbáltam feszegetni a saját határaimat ebben a sportban” – búcsúzott Stan Wawrinka, aki 235 Grand Slam-mérkőzéséből 160-at nyert meg, Wimbledon kivételével mindenhol a csúcsra ért egyszer.

(Borítókép: Getty Images)