Az Európai Bizottság azt szeretné elérni, hogy Kína ne csak több európai terméket vásároljon, hanem saját exportját is fogja vissza az uniós piacra, miután az EU kereskedelmi hiánya Kínával már napi mintegy 1 milliárd euróra rúg – mondta Maroš Šefčovič uniós kereskedelmi biztos a Politicónak. Szerinte a kétoldalú gazdasági kapcsolat akkor kerülhet fenntarthatóbb pályára, ha a problémát mindkét oldalról kezelik:

Brüsszel növelné az európai exportot Kínába, miközben Pekinggel együttműködve mérsékelné a kínai áruk beáramlását az EU-ba.

Az ügy egyre sürgetőbb, mivel az olcsó kínai import nyomása alatt több európai autó- és vegyipari vállalat gyárakat zár be, illetve munkahelyeket épít le.

A tagállamok október közepéig kézzelfogható eredményeket várnak a Bizottságtól, ezért Šefčovič szeptember közepén videókonferencián egyeztet kínai partnerével, Vang Ventao kereskedelmi miniszterrel, október elején pedig Pekingbe utazik.

Uniós tárgyalók már ezen a héten Kínában egyeztetnek, a biztos szerint kemény és nyílt tárgyalások zajlanak, amelyeken valamennyi vitás kérdés napirenden van.

Brüsszel többek között olyan kísérleti megoldásokat szeretne kialakítani, amelyek kezelhetik a kínai ipari túlkapacitásokból fakadó exporthullámot. Az EU eközben főként olyan kevésbé érzékeny termékekből próbálna többet értékesíteni Kínában, mint az agrártermékek, az orvostechnikai eszközök vagy az autók.

A megközelítés jelentős változást jelez az uniós Kína-politikában miután Brüsszel eddig elsősorban vámokkal és más kereskedelemvédelmi eszközökkel reagált, amikor a kínai termékek már megjelentek az európai piacon, most azonban egyre inkább magát a kereskedelmi forgalmat próbálná menedzselni. Ez részben az Egyesült Államok gyakorlatát idézi, de történelmi előzménye is van: az 1980-as években Japán és Dél-Korea önkéntes exportkorlátozásokkal fékezte többek között az autó-, acél- és elektronikai kivitelét Európába és Amerikába.

Šefčovič szerint az irányváltást az indokolja, hogy

a kínai export megugrása sok esetben nem pusztán piaci versenyképességből fakad, hanem az állami támogatások és a jelentős túlkapacitások is torzítják a versenyt.

Az importkorlátozás ugyanakkor kockázatokat hordoz, mivel a kínai áruk drágulása tovább növelheti az európai inflációt.

Ha Pekinggel nem sikerül megállapodni, Brüsszel kész intenzívebben alkalmazni saját kereskedelemvédelmi eszközeit, és szükség esetén korlátozni az európai piacra jutást.

Az Európai Bizottság többek között finomítani akarja az úgynevezett védintézkedéseket, amelyekkel hirtelen importnövekedés esetén ideiglenesen korlátozható egyes termékek behozatala – ilyen eszközt alkalmazott júliusban az acélimporttal szemben is. Emellett készül egy új „diverzifikációs eszköz”, amely arra ösztönözné az európai vállalatokat, hogy stratégiai ágazatokban több beszállítóra támaszkodjanak, és csökkentsék kínai függőségüket.

Šefčovič elismerte, hogy ennek ára lehet, különösen a kritikus nyersanyagok és a zöldtechnológiák esetében, de szerinte egyre több vállalat jut arra a következtetésre, hogy a beszállítói diverzifikáció költsége kisebb, mint egy későbbi ellátási zavaré.

Címlapkép: Maros Sefcovic, az Európai Unió kereskedelmi biztosa sajtótájékoztatót tart az EU–Kína kapcsolatokról, miután találkozott kínai kollégájával. Fotó: Malin Wunderlich/dpa/Getty Images.