EgyébSzerző: Alpár Kató 2026. 07. 20. 8 percnyi olvasás
A zsugorodó Duna veszélybe sodorhatja Budapest turizmusát és ivóvízellátását? Íme, mire figyelnek a szakértők. Olvass tovább: https://dailynewshungary.com/critical-danube-water-levels-budapest-tourism/
A Duna tartósan alacsony vízállása már nem csupán szokatlan nyári látvány. A személyszállítás és a nemzetközi folyami hajóutak már akadozik, miközben a tartós aszály is aggályokat vet fel a budapesti ivóvízrendszer ellenálló képességével kapcsolatban. A fővároson túl az ökológiai következmények egyre súlyosabbak, ahogy a tavak, patakok és folyók zsugorodnak szerte Magyarországon.
Hetek óta tartó hőség és korlátozott mennyiségű csapadék után Közép- és Kelet-Európa több országában kivételesen alacsony szintre esett a Duna. Budapesten a folyó a közelmúltban megközelítette a 2018-ban regisztrált történelmi minimumot, feltárva a homokpadokat, sziklákat és a mederszakaszokat, amelyek általában a víz alatt rejtőznek.
A Hidrológiai Információs Szolgálat legfrissebb adatai szerint július 20-án reggel 70 centiméteren állt a Duna Budapesten. Az előrejelzés szerint július 26-ra ismét körülbelül 55 centiméterre süllyedhet a szint. Az ábra nem a folyó tényleges mélységét mutatja: a vízmérce rögzített referenciapontjához viszonyítva mérik.
A helyzet lejjebb még súlyosabb. A Portfolio arról számolt be, hogy a Duna vízhozama a romániai betáplálásnál mindössze 1700 köbméter/másodpercre csökkent a hétvégén. A szokásos júliusi átlag körülbelül 4700 köbméter másodpercenként.
A román hatóságok korlátozták a mezőgazdasági vízhasználatot az ország délkeleti részén, és szabályozták a tározókból való kibocsátást, hogy megőrizzék az állami tulajdonban lévő Nuclearelectrica által üzemeltetett két reaktor hűtéséhez szükséges minimális vízszintet. A román–bolgár határ egyes részein a kompok felfüggesztésre kerültek, míg a gabonauszályok kénytelenek voltak várakozni a szabaddá váló homokpadok és az elégtelen hajózható mélység miatt.
A következmények különösen a folyami turizmusban láthatók. A Portfolio és a Turizmus.com iparági lap beszámolója szerint több nemzetközi szállodahajó nem tudta folytatni útját Budapestről és Mohácsról, míg mások a kikötőkben maradtak a feltételek javulására várva.
A júliusi foglalások a hírek szerint 18 százalékkal csökkentek, és több Budapesttől északra fekvő városnéző járatot is fel kellett függeszteni. Az Avalon Waterways nemzetközi szolgáltató is kénytelen volt lemondani néhány dunai és rajnai körutazást a kedvezőtlen vízviszonyok miatt.
A MAHART-PassNave ideiglenes menetrend-módosításokat vezetett be. A társaság hivatalos utastájékoztatója szerint a Budapest–Szentendre–Visegrád útvonalon közlekedő hajók az alacsony vízállás miatt nem tudnak megállni Szentendrénél és Leányfalunál. Néhány Budapest–Szentendre indulás is csökkent.
A nemzetközi folyami körutazás szegmens gazdaságilag fontos Magyarország számára. A MAHART-PassNave vezérigazgatója, Somodi László a Reuters hírügynökségnek elmondta, hogy a nemzetközi folyami hajók évente mintegy 600 ezer utast szállítanak, és a magyar személyszállítási ágazat legértékesebb részévé váltak.
A folyami hajóutak Budapestet olyan célpontokkal kötik össze, mint Bécs, Pozsony, Passau és az Al-Duna. Amikor a hajók nem érik el Budapestet, vagy az utasokat busszal kell átszállítani, a fennakadás sokkal többet érint, mint a hajózási társaságokat.
A szállodák, éttermek, idegenvezetők, autóbusz-üzemeltetők, kikötők és turisztikai látványosságok mind a körutazás utasai által generált kiadásoktól függenek. Az ismétlődő járattörlések szintén ronthatják Budapest pozícióját az európai folyami körutazások egyik fő célpontjaként.
A probléma nem korlátozódik a nemzetközi szállodahajókra. A városnéző sétahajózás elengedhetetlen része Budapest turisztikai kínálatának, a menetrend szerinti hajók pedig fontos szezonális összeköttetést biztosítanak a főváros, Szentendre, Visegrád és a Dunakanyar más települései között.
Budapest nem egyszerűen tisztítatlan vizet szivattyúz közvetlenül a Dunából. Ivóvize túlnyomórészt a Szentendrei- és a Csepel-szigeten található partszűrésű kutakból származik.
A folyóvíz természetesen több méteres kavicson és homokon halad át a meder alatt és mellett. Ez a geológiai réteg természetes szűrőként működik, mielőtt a víz elérné a vízszintes, csőszerű és radiális gyűjtőkutakat.
A Fővárosi Vízművek 2025. évi üzleti jelentés szerint Budapest ivóvízellátása teljes mértékben az ilyen típusú partszűrős kutakra támaszkodik. A rendszerben 756 905 000 köbméter/nap névleges kapacitású termelőkút, valamint 78 ivóvíztározó található, amelyek összesen 331 000 köbméter tárolására alkalmasak.
A rendszer működése szorosan összefügg a Duna vízállásával. Normál körülmények között a folyó elegendő hidraulikus nyomást hoz létre ahhoz, hogy a víz a kavicsrétegen keresztül a kutak felé haladjon. Amikor a folyó jelentősen esik, ez a nyomás csökken.
Ennek eredményeként a magasabban elhelyezett kollektorkarok hozama csökkenhet. Extrém és hosszan tartó vízhiányos időszakban néhányuk átmenetileg leállítja a víztermelést. Ez nem jelenti automatikusan azt, hogy Budapest kifogy az ivóvízből, hiszen a hálózat több száz kutat, jelentős tárolókapacitást és jelentős termelési tartalékokat tartalmaz. Azonban minél lejjebb esik a folyó, és minél tovább tart a helyzet, annál nagyobb működési nyomás nehezedik a rendszerre.
A megkülönböztetés fontos: Budapesten jelenleg nincs jele küszöbön álló városi ivóvízszünetnek. A Fővárosi Vízművek június végén azt mondta az Mfornak, hogy saját szolgáltatási területén belül nem számít vízhiányra, nyomásveszteségre vagy szolgáltatáskimaradásra.
Ennek ellenére az elhúzódó aszály, a kiugróan magas fogyasztás és a csökkenő kúthozamok csökkenthetik a rendszer biztonsági tartalékát, különösen, ha több kedvezőtlen tényező egyidejűleg lép fel.
Több mint kétmillió ember függ közvetlenül vagy közvetve a Szentendrei- és a Csepel-sziget körüli ivóvízbázisoktól. A kutak és védett területeik ezért hivatalosan a kritikus nemzeti infrastruktúrák közé tartoznak.
Az azonnali kérdés nem az, hogy hirtelen kiszáradnak-e a budapesti csapok, hanem az, hogy mennyire lesz ellenálló a rendszer, ha a kiugróan alacsony Duna vízállások gyakoribbá válnak, tovább tartanak és egybeesik a nyári fogyasztási csúcsokkal.
A tágabb budapesti agglomerációban regisztrált vízhiány jól mutatja, milyen gyorsan kerülhetnek nyomás alá a helyi hálózatok. Június végén Solymár, Üröm és Pomáz egyes részein jelentettek átmeneti hiányt, Szada pedig mintegy két napig normál ivóvízszolgáltatás nélkül maradt, miután hálózata túlterhelődött. Ezek az incidensek elsősorban a kiugróan nagy kereslethez és a korlátozott elosztókapacitáshoz kapcsolódtak, nem pedig a budapesti vízbázis meghibásodásához, de jól mutatják a külvárosi rendszerek sérülékenységét a tartós hőhullámok idején.
A Duna nem Magyarország egyetlen jelentős folyója, amelyet az aszály sújtott. A SONLINE külön beszámolója szerint a Dráva mind a magyar, mind a horvát szakaszon az eddigi legalacsonyabb szint közelébe esett.
Barcsnál mínusz 164 centiméterre esett a vízmérce, mindössze kilenc centivel a történelmi minimum felett. Az áramlási sebességet körülbelül 191 köbméter/másodpercnek mérték. A barcsi híd alatt olyan sekély lett a folyó, hogy a kitett szakaszokon gyalog is át lehetett kelni.
A Dráva mentén másodfokú vízhiány készültséget vezettek be. A vízgazdálkodási szakemberek folyamatosan üzemeltetik az Ős-Dráva ökológiai vízpótlást a csatornák és tározók vízvisszatartása és a környező táj védelme érdekében.
Zárd be a napodat informáltan –iratkozz fel esti hírlevelünkre!
A tágabb ökológiai kép is aggasztó. Hazánkban több helyen kiszáradtak a kisebb patakok, tavak, a Velencei-tó vízszintje a közelmúltban 41 centiméteres negatív rekordra zuhant, mintegy egy méterrel a megszokott szint alatt.
A Balaton átlagos vízállása 64 centiméter volt, így a Kékszalag vitorlásverseny tervezett útvonalának lerövidítésére kényszerítették a szervezőket. A folyók alacsony szintje a mellékágakat és a vizes élőhelyeket is leválasztja a fő csatornáról, veszélyeztetve a halak ívóhelyeit, a vízi élőlényeket és a vízimadarak által használt táplálkozási területeket.
A károk túlmutatnak a közvetlenül a víz melletti élőhelyeken. A folyók vízszintjének csökkenése hozzájárulhat a talajvízszint csökkenéséhez, a talaj kiszáradásához, a mezőgazdasági veszteségekhez, valamint a vizes élőhelyektől és az időszakosan elöntött területektől függő növényzet eltűnéséhez.
Ahogy azt korábban megírtuk, történelmi mélypontot ért a Duna, rekordot döntött a vízállás és a vízhiány riaszt
A jelenlegi aszály nem zárja ki az év későbbi szakaszában bekövetkező árvíz lehetőségét. Bardóczi Sándor budapesti főtájépítész arra figyelmeztetett, hogy a klímaváltozás fokozza a hidrológiai szélsőségek gyakoriságát.
Mint a Világgazdaság beszámolt róla, Bardóczi azzal érvelt, hogy a szokatlanul meleg Földközi-tenger felett a légkörben felgyülemlett nedvesség később kiadós csapadékot produkálhat az Alpok felett. Ez a légköri viszonyoktól függően ősszel érintheti a Duna vízgyűjtőjét.
Ezt nem szabad formális árvíz-előrejelzésként értelmezni. Bardóczi központi figyelmeztetése az volt, hogy a történelmi kisvízi időszakot ma már viszonylag gyorsan követheti egy nagy árvíz, ami egyre fontosabbá teszi a hosszú távú vízvisszatartást, a mellékágak rehabilitációját és a klímatűrő folyógazdálkodást.
Magyarország tehát ugyanannak a problémának két oldalával szembesül: az egyre hosszabb időszakokra túl kevés víz, majd a hirtelen és pusztító többlet lehetősége. A turizmus zavara már most látható, míg az ivóvízbiztonságra, a mezőgazdaságra és a természetes ökoszisztémákra gyakorolt lehetséges következmények attól függnek, hogy meddig tart a jelenlegi aszály.
Mielőtt ez megtörtént: Magyarországot riasztó aszály sújtotta, mivel az ikonikus tavak és folyók példátlan veszéllyel néznek szembe
Napi