• Faludy György halálának 20. évfordulóján az özvegye, Fanny elmondta: máig őrzi a férje emlékét és személyes tárgyait
• A kapcsolatuk erős volt, a támadások ellenére is kitartottak egymás mellett
• Faludy halála után az özvegyet sokáig rosszul érintették a róla szóló pletykák

– Tartalmas életet éltem és élek. Sok minden történt velem az elmúlt húsz évben. Gyurka halála után többször is rám talált a boldogság, ha szabad így mondanom. De az én életemben húsz alatt még nem nyugodott le úgy a Nap, hogy ne jutott volna eszembe az imádott Gyurkám. Úgy szoktam fogalmazni, az életemben eddig két igazán boldog periódus volt. Az első 1980–2006 között, ám ennek Gyurka halálával vége szakadt. Utána 2009–2014 között megint úgy éreztem, hogy boldog életem van. Azóta pedig a harmadik ilyen időszakot várom – mondta lapunknak Fanny, aki máig őrzi Faludy személyes tárgyait.

– Mindig volt egy dolgozószobája, ragaszkodott hozzá, hogy legyen egy külön kis tere, ahol dolgozhat. Ebben a szobában mindig volt egy ágy, ha igénye volt rá, alkotás közben lepihent, az ágya fölött pedig volt egy szélcsengő. Nem tudtam megválni tőle, így most az én bejárati ajtóm fölött lóg. Ha meghallom a hangját, mindig eszembe jut Gyurka, olyan, mintha itt lenne velem. Emellett jó pár tárgyat megtartottam, például az írógépét és egy hajtincsét is.

Faludy és a fiatal felesége kapcsolatát sokan rossz szemmel nézték a nagy korkülönbség miatt. Fanny támadások célkeresztjébe került, s éveknek kellett eltelnie ahhoz, hogy lelkileg ne viseljék meg a róla szóló pletykák, rosszindulatú hazugságok.

– Gyurka halála után, az ő védő karjaiból kiesve, ostoba és hazug személyek célpontjává váltam. Sokáig megviselt, hogy miket beszélnek vagy írnak rólam, a házasságunkról, és kellett egy kis idő, hogy ne érdekeljen, milyen cikk jelenik meg rólam. Miután özvegy lettem, nyíltan provokáltak, és akkor valami eltört bennem, azt éreztem, ez nem én vagyok. Szerencsére már nem vagyok közszereplő, egyre kevesebben találgatják, miért mentem hozzá Gyurkához. Mintha elfogadták volna, hogy ez történt, és a Faludy-életmű része lettem. Ő engem választott, és ezt nem bánta meg, hiszen a hozzám írt utolsó egysorosa is erről tanúskodik: „Szép volt veled az élet, Fanny”. Azt gondolom, ebben az egyetlen mondatban minden benne van.

A magyar irodalom egyik legmeghatározóbb költőjének örökségét nemcsak az özvegye, hanem számos kezdeményezés és emlékhely is életben tartja.

– Emléktáblákat helyeztek el több helyen, többek közt a szülőházának utcafronti részén, de ezen felül az ő nevét viseli Győrszemerén a művelődési ház, valamint jó ideig évente megrendeztük a Faludy-szavalóversenyt Tabon. Ezek mind őrzik az emlékét. Sok könyv született róla, a munkásságáról, ám fáj, hogy ezek zömmel rettenetesen gyenge írások. Véleményem szerint borzasztóan szánalmas, ha feltűnési viszketegségtől túlfűtötten, önmagát középpontba helyezve és fényezve, egy ismert ember nevét felhasználva ragad valaki tollat. Ezek nem adnak hozzá semmit a Faludy-életműhöz. Szerencsére mindig akad egy-egy irodalmár, aki hozzátesz valamit az ő hatalmas életművéhez. Ilyen alkotó Csiszár Gábor – aki többek között Faludy-kutató is –, és az ő szerkesztése alatt jelent meg a Ne uszítsatok levelezésre! című levélválogatás Faludy György hagyatékából. Nagyszerűen szerkesztett, szórakoztató olvasmány – mondta a Blikknek Fanny, aki azt is elárulta, hogy lenne még mit tenni azért, hogy továbbra is fennmaradjon a költő neve és hagyatéka.

– Egy-két Faludy György utca és út, egy róla elnevezett romkocsma, amely fenn tudna tartani egy kis Faludy Emlékszobát. Szerencsére vannak még, akik tenni akarnak az irodalomért. A sors nagy ajándéka, hogy Gyurkával két olyan remek költőt és írót is ismertünk és szerettünk, aki hajlandó volt a zsebébe nyúlni, hogy kulturális és irodalmi lapot tartson fenn. Fantasztikusnak tartom, hogy még létezik ilyen a mai, pénzközpontú világban. A két irodalmár közül az egyik, Szőcs Géza – sajnos – már elment, de a másikuk, hála Istennek, még él: ő Böszörményi Zoltán, aki már több mint húsz éve többek közt az Irodalmi Jelen főszerkesztője. Nekik örök hálával és köszönettel tartozom azért, amit a férjemért tettek a halála után is.