GazdaságSzerző: economx 2026. 09. 01. 6 percnyi olvasás
Az orosz–ukrán háború, a közel-keleti válságok és az Európában zajló újrafegyverkezés alapjaiban rajzolják át a védelmi ipar térképét. A világ 2025-ben rekordösszeget, csaknem 2900 milliárd dollárt költött katonai célokra, miközben a száz legnagyobb hadiipari vállalat árbevétele is történelmi csúcsra emelkedett. Magyarország eközben saját védelmi ipari kapacitásait építi újjá – most pedig az izraeli technológia és a magyar mérnöki, gyártási tudás összekapcsolására indul új budapesti kezdeményezés a Kaboom Technologies ernyője alatt.
A védelmi ipar az elmúlt években látványosan felértékelődött. Míg a hidegháború lezárása után sok ország hosszú időn keresztül békeidős, kisebb hadseregekre és korlátozott hadiipari kapacitásokra rendezkedett be, addig az elmúlt évek konfliktusai megmutatták: egy modern hadseregnek nem elegendő néhány csúcstechnológiás fegyverrendszer. Folyamatos lőszer-, drón-, rakéta-, elektronikai és pótalkatrész-utánpótlásra, valamint gyorsan bővíthető gyártókapacitásokra is szükség van. Az orosz–ukrán háború mellett ott van Gáza, a folytatódó amerikai–iráni szembenállás, továbbá a szudáni és mianmari konfliktusok is egy olyan világ képét rajzolják ki, amelyben a katonai képességek és az ipari háttér ismét stratégiai kérdéssé váltak. Az ACLED szerint 2025-ben világszerte több mint 185 ezer erőszakos eseményt regisztráltak, csaknem kétszer annyit, mint 2021-ben.
A trendet a számok is hűen tükrözik. A stockholmi székhelyű SIPRI szerint a világ katonai kiadásai 2025-ben 2887 milliárd dollárra emelkedtek. Ez reálértéken 2,9 százalékos növekedés egyetlen év alatt, és immár a 11. egymást követő év, amikor nőtt a globális katonai költekezés. Egy évtized alatt 41 százalékkal emelkedett a katonai kiadások összege, miközben a világ GDP-jének már 2,5 százalékát fordítják erre a célra. Európában különösen látványos a változás: a kontinens katonai kiadásai 2025-ben 14 százalékkal, 864 milliárd dollárra nőttek.
A konfliktusok és az újrafegyverkezés természetesen a hadiipari vállalatoknál is megjelennek. A SIPRI 2024-es adatai szerint a világ száz legnagyobb fegyvergyártója és katonai szolgáltatója összesen 679 milliárd dollárnyi fegyveripari bevételt ért el. Ez 5,9 százalékos növekedés egy év alatt, és a legmagasabb érték, amelyet a kutatóintézet valaha mért. A Top 100 vállalat közül 77 növelte fegyveripari bevételeit, 42 pedig legalább kétszámjegyű növekedést produkált.
A piac koncentrációját jól mutatja, hogy a száz legnagyobb vállalat közül 39 amerikai, és ezek együttes fegyveripari bevétele 334 milliárd dollár volt 2024-ben. Az első tízben négy amerikai vállalat áll az élen: a Lockheed Martin 64,65 milliárd, az RTX 43,6 milliárd, a Northrop Grumman 37,85 milliárd, a General Dynamics pedig 33,63 milliárd dollár fegyveripari bevételt ért el. Mellettük a brit BAE Systems, a Boeing, az orosz Rostec, a kínai AVIC és CETC, valamint az amerikai L3Harris szerepel a világ élmezőnyében.
Az Egyesült Államok fölénye azonban nem pusztán a vállalatok méretében jelenik meg. A globális katonai kiadásokban is Washington áll az első helyen, Kínával és Oroszországgal együtt 2025-ben 1480 milliárd dollárt költött a három ország, ami a világ teljes katonai kiadásának 51 százaléka. A védelmi ipar így nem egyszerűen egy gazdasági ágazat: az Egyesült Államokban, Kínában, Oroszországban, Izraelben és egyre inkább Európában is a nemzetbiztonság, az iparpolitika, a technológiai verseny és a külpolitika találkozási pontja.
A Közel-Kelet különösen jól mutatja, hogy a védelmi technológia milyen gyorsan válhat stratégiai értékké. Izrael 2025-ben 48,3 milliárd dollárt fordított katonai célokra, miközben az izraeli hadiipari vállalatok a világpiacon is egyre erősebbek.
A SIPRI szerint a három izraeli vállalat a Top 100-ban 2024-ben összesen 16,2 milliárd dolláros fegyveripari bevételt ért el, ami 16 százalékos növekedés egy év alatt. Irán eközben 2025-ben 7,4 milliárd dolláros katonai kiadással szerepelt, de az országban a rakéta- és drónprogramok egy része a hivatalos katonai költségvetésen kívüli forrásokból is működik.
Az Izrael és Irán közötti 2025-ös háború különösen látványosan demonstrálta a modern hadviselés technológiai jellegét: a légierő, a precíziós csapásmérés, a ballisztikus rakéták, a légvédelem, a hírszerzési és megfigyelési rendszerek, valamint az elektronikai és kiberképességek egyszerre kerültek a középpontba. A konfliktus június 13-án kezdődött és június 24-én tűzszünettel zárult, miközben a felek egymás katonai és stratégiai infrastruktúráját támadták. 2026-ban pedig már az amerikai–iráni konfliktus is közvetlenül érinti a térség biztonsági és energetikai infrastruktúráját.
Ebben a nemzetközi környezetben Magyarország számára sem pusztán arról van szó, hogy mennyiért vásárol fegyvereket külföldről. Az elmúlt évek egyik legfontosabb változása a hazai védelmi ipari kapacitások újjáépítése és nemzetközi vállalatokkal való összekapcsolása. A magyar ipari háttérben ma már megtalálható a kézifegyver- és lőszergyártás, a katonai járműgyártás, a repülőgép-karbantartás, a helikopteralkatrész-gyártás, az aknavető- és lőszergyártás, valamint egyre nagyobb szerepet kapnak a drónok, az űripari és a digitális védelmi technológiák is.
A cél egyre inkább nem pusztán a magyar honvédség ellátása, hanem exportképes védelmi ipar létrehozása. A 4iG és a magyar állam eredeti megállapodása a portfólió értékét 74,5–82,8 milliárd forintra becsülte, miközben a kritikus infrastruktúra – a gyárak, ingatlanok és egyes ipari létesítmények – állami tulajdonban marad. Magyarország ráadásul az uniós SAFE program keretében 16,2 milliárd eurós hitelkeretre számíthat, amelyből védelmi beszerzéseket és beruházásokat finanszírozhat; a benyújtott nemzeti beruházási terv teljes forrásigénye 17,4 milliárd euró volt.
A következő kérdés ezért már nem kizárólag az, hogy Magyarország képes-e saját védelmi ipari kapacitásokat fenntartani, hanem az is, hogy ezekből képes-e európai és nemzetközi piacokon értékesíthető technológiákat és termékeket létrehozni. Ebben lehet jelentősége az olyan partnerségeknek, amelyek nem késztermékek egyszerű magyarországi értékesítésére, hanem közös fejlesztésre, gyártásra és technológiaátadásra épülnek.
Ezt a modellt célozza a most induló Kaboom Technologies is, amely budapesti központtal kívánja összekapcsolni az izraeli védelmi és biztonságtechnológiai vállalatokat a magyar ipari és üzleti szereplőkkel. A kezdeményezés deklarált célja nem egy klasszikus disztribútori modell kialakítása, hanem hosszú távú magyar–izraeli partnerségek, közös fejlesztések, gyártási együttműködések és európai piaci megjelenés létrehozása.
A Kaboom ernyője alatt Magyarországon többek között a Sentrycs, az Airobotics, az Omnisys, a COMMIT, a Cysol, az Intercept 9500, a Capture, az IWI, az XTEND, az RT, a Sensoguard, az IDS, a MASADA, a Faception, a TopCar és a TopIVision technológiái is megjelennek. A portfólió jól mutatja, hogy a modern védelmi ipar már messze nem csak harcjárművekről, lőszerekről vagy kézifegyverekről szól: a drónok, az ellen-drón rendszerek, a kibervédelem, a megfigyelés, a mesterséges intelligencia, a kritikus infrastruktúrák védelme és a taktikai kommunikáció ugyanúgy a védelmi képességek részévé váltak.
A Kaboom Technologies ezért a magyar iparban elsősorban mérnöki, gyártási, műszaki-elektronikai, fém- és műanyagipari kompetenciákat keres. A konstrukció lényege, hogy az izraeli cégek technológiája és tapasztalata találkozzon a magyarországi gyártási és fejlesztési kapacitásokkal, majd az így létrejövő termékek ne kizárólag a magyar piacra készüljenek, hanem európai és akár globális piacokon is megjelenhessenek.
Nem az a célunk, hogy Izraelből Magyarországra hozzunk néhány terméket, majd megpróbáljuk azokat eladni a magyaroknak. Ennél sokkal többet szeretnénk. Azt akarjuk, hogy az izraeli technológia és a magyar mérnöki, gyártási és üzleti tudás találkozásából olyan közös vállalkozások szülessenek, amelyek Magyarországon teremtenek értéket, innen pedig az egész európai piacra kiléphetnek
– mondta Arie Yom-Tov, a Kaboom Technologies Kft. tulajdonosa és vezérigazgatója.
A modell mögött így egy jóval nagyobb iparági átalakulás rajzolódik ki. A következő években azok az országok kerülhetnek kedvezőbb helyzetbe, amelyek nem csupán fegyvereket vásárolnak, hanem képesek részt venni azok fejlesztésében, gyártásában és továbbfejlesztésében is. Magyarország számára az izraeli technológiai tudás és a hazai mérnöki-ipari kapacitások összekapcsolása éppen ezért nemcsak egy újabb üzleti lehetőség lehet, hanem annak a kérdésnek a része is, hogy az ország milyen helyet foglal el az új európai védelmi ipari rendszerben.
Napi