Magyar Péter az államfőválasztásra is kitért: „1990. augusztus 3-án választotta köztársasági elnökké a Magyar Országgyűlés Göncz Árpádot. Ma már kevesen emlékeznek, de az akkor szinte teljesen ismeretlen Göncz Árpád megválasztása annak az MDF–SZDSZ-paktumnak volt a része, amely a kormány és az ellenzék közti együttműködés kétharmados sarokpontjait fektette le. A közvélemény nagyobb része ezekben a hetekben, hónapokban a régi rendszer egyik tagját, Pozsgay Imrét szerette volna köztársasági elnökként látni. Az elmúlt 36 évben 7 köztársasági elnöke volt Magyarországnak, valamennyien politikai megállapodások, paktumok, pártpolitikai döntések következményeként kerültek megválasztásra. Ez önmagában nem determinálja a tevékenységüket, de az elfogadottságukra nagyban kihatott.”

A miniszterelnök hangsúlyozta: „Az Alaptörvény módosításakor egyértelművé tettük, a módosítások önkorlátozók, és a jogállamot szolgálják. A cél, hogy elkezdjük Magyarország új, közös alkotmányának megalkotását a teljes társadalom bevonásával. Ennek végéig átmeneti köztársasági elnököt választ az Országgyűlés a meglévő törvényi keretek között, de nem az utóbbi 36 évben megszokott módon. Esélyt kaptunk a választóktól arra, hogy 1990 óta először pártokon felül álló, a megosztottságon túlmutató jelöltet találjunk és válasszunk. Ez történelmi lehetőség, amellyel bűn lenne nem élni.”

Ezért mondtam, hogy döntsünk együtt az új köztársasági elnökről. Formálisan az Országgyűlés választja, a jelölés erkölcsi alapját a társadalmi bizalom adja. Jóhiszeműen fordulok minden párt, a közélet szereplői, civilek és magánemberek felé, mondják el, kit és milyen értékek alapján tartanak méltónak arra, hogy a köztársaságot képviselje

– mondta Magyar Péter, aki leszögezte, nem lesz olyan jelölt, aki mindenkinek megfelel. A kormányfő szerint fel sem fogjuk, mekkora érték a vita.

Magyar Péter úgy vélekedett, akkor döntenek jól, ha olyan jelöltet választanak, aki az egész ország elnöke akar lenni, és az is lesz. Ha nem így tesznek, akkor semmiben sem lesznek különbek a régi gárda különböző színű tagjainál. A kormányfő kitért arra is, hogy nem kell jogásznak lennie az államfőnek, Göncz Árpádot sem az 1944-ben szerzett jogi diplomája, hanem műfordítói zsenije és embersége miatt őriz sok-sok magyar ember a szívében a mai napig.

A köztársasági elnöknek olyan embernek kell lennie, aki őrködik a nemzet egysége és az alkotmányosság felett. Pont. A köztársasági elnök lehet biológus, történész, orvos, művész, lehet jogász is, ha integritása és életútja alapján hihetjük róla, hogy erővel, tisztességgel, kitartással és hazaszeretettel el tudja végezni ezt a munkát. Mindegy, hogy nő vagy férfi, mindegy, hogy mi a végzettsége, milyen családból származik, vidéki vagy budapesti, vagy hogy milyen szakmában teljesedett ki. A lényeg, hogy feltétel nélkül szeresse a hazánkat. A következő köztársasági elnökre nehezedő teher nem könnyű. Azt kérjük a megválasztandó köztársasági elnöktől, hogy átmeneti időszakban, az alkotmányozási folyamat végéig, átmeneti időre vállalja ezt a nehéz, ámde szép feladatot. Feladata ebben az időszakban sem lesz más, mint az egész nemzet képviselete. Olyan államfőre van szükség, aki szereti ezt a hazát, aki számára a haza élő közösség

– húzta alá Magyar Péter, hozzátéve, azért dolgoznak, hogy a közéletben újra az ember számítson, a jelleme, a teljesítménye, a tisztessége, az ítélőképessége és a hazája iránti elkötelezettsége, hogy képes-e meghallgatni másokat, felelősséget vállalni a döntéseiért, ellenállni a hatalom nyomásának, és minden tudását Magyarország szolgálatába állítani.