EgyébSzerző: index 2026. 09. 01. 7 percnyi olvasás
Nem véletlen, hogy nem tudjuk letenni, erre megy ki az egész játék.
Völgyesi Gabriella az Óbudai Egyetem Mi lesz velünk? című podcastjának vendégeként beszélt arról, hogyan írja át a mesterséges intelligencia a szerzői jogot, a zeneipart és a munkaerőpiacot. A Unique nevű magyar zenekar énekesnője az ELTE-n végezte el a mesterséges intelligencia és technológiai szakjogász képzést, a diplomamunkáját is ebből a témából írta.
A jogász szerint olyan technológiát szabadítottak ránk, amitől nem tudunk megszabadulni, és amitől ki jobban, ki kevésbé, de mindannyian függünk. Ez ellen szülőként és felhasználóként is széllel szemben megy az ember.
Külön aggasztónak tartja, hogy a gyerekek visszhangkamrákban – a szakma nyelvén filter bubble-ben, vagyis szűrőbuborékban – fogyasztanak tartalmat. Az algoritmusok ugyanis pontosan azt tolják eléjük, ami a preferenciáiknak kedvez, így egyre kevésbé lesznek érzékenyek a más véleményekre.
Ennek a célja szerinte teljesen átlátható: a bevonódás, angolul az engagement maximalizálása.
Minél több időt tölt valaki a kezelőfelület előtt, annál értékesebb a szolgáltató terméke, és annál több hirdetés fér el benne.
A profilozást ugyan az uniós adatvédelmi rendelet, a GDPR szabályozza, csakhogy a felhasználási feltételeket és a sütiszabályzatokat gyakorlatilag senki nem olvassa el. Völgyesi Gabriella szerint ezért kell folyamatosan résen lenni: meg kell tudni különböztetni, mikor tanulunk mi, és mikor válunk mi magunk termékké.
A megoldást nem a telefon elvételében látja. A nyelvtudást és a szövegek kezelését viszont olyan képességnek tartja, amivel a gyerekek később ki tudnak emelkedni a mezőnyből.
A szerzői jog a szerzők vagyoni és személyhez fűződő jogait védi, mégpedig a szerzeményeiken keresztül. Szerzemény lehet egy dal, egy szöveg vagy egy videós tartalom is – a lényeg, hogy egyéni, eredeti jellegű legyen.
Az elmúlt évek tendenciája viszont az, hogy a tartalomgyártók egyre kevésbé a kreatív szakemberek, hanem az MI-rendszerek. Ezek multimodálisak, vagyis egyszerre képesek szöveget, képet, videót és kódot is előállítani.
A gép által, a felhasználói utasítások – promptok – nyomán készült outputok felveszik a versenyt a hús-vér szerzők műveivel a hagyományos piacokon, és kiszorítják őket.
Ezzel párhuzamosan a szerzőknek egyre kevesebb jogdíjbevételük lesz, és egyre kevesebb beleszólásuk marad abba, hogy a műveik milyen felhasználásban nyernek értelmet.
A nagy nyelvi modelleket ugyanis többek között szerzői művekkel is feltanították, anélkül, hogy erről megkérdezték volna a szerzőket. A jogász hangsúlyozta: nem csak a szerzők jogai sérülnek, hanem az előadóművészeké és az egyéb szomszédos jogi jogosultaké is.
A Szilícium-völgyből induló fejlesztőkről – köztük a ChatGPT-t jegyző OpenAI-ról – egy nem tőle származó, de általa vállalt megfogalmazással azt mondta, hogy
„kvázi lerabolták a digitálisan elérhető szerzői műveket az internetről”.
Az így feltanított modellekkel tették alkalmassá a rendszereiket arra, hogy a felhasználók szerzői műnek látszó tárgyakat állítsanak elő.
Az, hogy kié az MI által készített szintetikus tartalom, nemzetközi jogi értelemben most kristályosodik ki. A válasz nagyjából oda konkludál, hogy szerző mindig az ember, a gép pedig egy eszköz.
A szakjogász a fényképezőgéphez hasonlította a helyzetet, amely annak idején szintén felbolydította a kreatív közeget.
Végül kiderült, hogy egy lekattintott élethelyzet is lehet szerzői mű, mert nem mindegy a beállítás, a fény, a lencse, a kompozíció vagy a téma.
Csakhogy nem mindig szerző az ember sem. Ha valaki egy egyszerű promptot ír – legyen egy asztal közepén egy pohár víz –, az ebből származó kép sosem lesz szerzői jogi mű, mert nem egyéni, nem eredeti, és nem fejezi ki az alkotó személyiségét.
Ha viszont egy részletgazdag, sok prompton keresztül formált elképzelés manifesztálódik egy képben, ott már beszélhetünk szerzői jogi vetületről.
Völgyesi Gabriella szerint minden eset más, ezt esetről esetre kell eldönteni.
Hasonló következtetésre jutott a műsor korábbi vendége, L. Simon László is, aki szerint az lesz a kérdés, hogy egy alkotás valóban emberi kéz munkája-e.
A szerzői jogi törvény ismer úgynevezett szabad felhasználási eseteket, amikor engedélykérés nélkül lehet felhasználni egy művet. Ilyen az idézés is, de csak akkor, ha feltüntetjük az eredeti szerző nevét, és nem hosszasan idézünk – a hosszas idézés már átvétel.
Ilyen kivétel a paródia is. És ilyen szabad felhasználás a szöveg- és adatbányászat, ami ma az AI-tanítás alapja.
Jelenleg tehát úgy néz ki, hogy Európában szabad szerzői művekkel feltanítani a mesterséges intelligenciát. A jogász szerint ez a szerzői joggal foglalkozó jogászközösségekben „no-go”, mert szembemegy azzal a főszabállyal, hogy a szerző monopolhelyzetből irányítja a műve életét.
Az uniós CDSM-irányelv – a digitális egységes piac szerzői jogi szabálya – ad ugyan lehetőséget a szerzőnek, hogy jogfenntartó nyilatkozattal kizárja a felhasználást. Ezt viszont meghatározott technikai formában kell megtenni, ami jogbizonytalanságot eredményez.
A fejlesztők működése ráadásul „black box”: hogy a neurális hálón belül mely adatok kapnak nagyobb súlyt, üzleti titok, amit a jogszabályok is respektálnak. Így nehéz nyomon követni, felhasználták-e a tiltás ellenére valakinek a művét.
A tendencia ugyanakkor az, hogy az AI-fejlesztő cégek egyre többet mondanak el magukról. Az EU augusztus 2-tól érvényesíti az AI-rendelet átláthatósági szabályait, amelyek szerint jelölni kell a géppel készített tartalmakat.
A zenészek között éles a törésvonal: vannak, akik teljesen elhatárolódnak az AI-tól, mert azt érzik, kiveszik a kezükből a munkát. A jogász szerint ez érthető, hiszen képességfokozó eszközről van szó – olyanok is készítenek zenét, akik ezt korábban nem tanulták.
Mások viszont használják. Ritmusszekciót, vokált vagy hangszerelést tesznek alá annak, amit maguk írtak.
Ez nem előzmény nélküli, hiszen a nagy festők mellett is dolgoztak inasok, akik a mű kevésbé releváns részleteit készítették el, hogy a szerző a lényegre koncentrálhasson
– világított rá a szakember. Ugyanígy idealizálták régen a koncertlemezeket is az utómunka során, hiszen élőben elcsuklott az énekes hangja, félrefogott a gitáros – ezt a közönség hallgatólagosan elfogadta. Vagyis az AI-korszak előtt is voltak műfajok, amelyeknél szemet hunytunk afölött, hogy kiszínezték a teljesítményt.
A svéd Spotify, a világ legnagyobb zenei streamingszolgáltatója ma már jelentős arányban tartalmaz AI-zenét, és a platform próbálja is szűrni ezeket. Ez viszont macska-egér játék: mindig lesznek, akik jogalap nélkül jutnak jogdíjhoz, miközben a szűrés olyan műveket is kiszórhat, amelyeket nagyrészt ember készített. A magyar Viral 50 lista élére tavaly került fel először AI-generált dal.
Külön kérdés a deepfake-ek világa, amikor elhunyt zenészek teljesítményét gondolják újra AI-al. Ez személyiségi jogi és kegyeleti jogi kérdéseket is felvet, élő előadó esetében pedig a hozzájárulás hiányát.
Jogsérelem esetén polgári peres úton lehet fellépni, kártérítést vagy sérelemdíjat kérni. A szakjogász szerint viszont a sérelemdíj Magyarországon nem szokott magas lenni, és tudomása szerint arra sincs még külön büntetőjogi tényállás, ha a csalás deepfake-en keresztül történik.
A felelősség kérdésében Völgyesi Gabriella szerint bárki bármit generáltathat, de ha nyilvánossághoz közvetíti, az már az ő felelőssége. Az AI-fejlesztőnek és az alkalmazónak ugyanígy megvan a maga kötelezettsége.
A gép tévedhet, de sosem lesz felelősségteljes – a teljesítmény mögött mindig az emberi felelősséget fogjuk keresni.
Az ember tévedését ráadásul könnyebben elfogadjuk, mert magunkra ismerünk benne.
A jövő ügyes munkavállalója az lesz, aki a gépek által ontott hatalmas szövegmennyiséget gyorsan átlátja, és kevés szóban meg tudja ragadni a lényeget.
A tudás demokratizálása szerinte egyelőre inkább marketing. Aki nem tud jól promptolni, vagy nem előfizetéses modellt használ, az lemarad – és ez a szakadék nő.
Ide köti a munkaerőpiac átrendeződését is: jogi, pénzügyi és közgazdász területen egyre nehezebb lesz junior pozícióba belépni, miközben felértékelődik a kommunikáció és az empátia. A gépre hagyatkozás kockázatait mutatja, hogy egyre több az AI-károsult azok között, akik jogi tanácsot vártak a chatbotoktól.
Az előadóművészetet ugyanakkor nem félti. Szerinte az ember kíváncsi a másik emberre és annak művészetére, ezt a gép nem fogja helyettesíteni.
(Borítókép: Képünk illusztráció! Fotó: Marc Asensio / NurPhoto / Getty Images)
Napi