GazdaságSzerző: vg 2026. 09. 01. 4 percnyi olvasás
Máris látható, kik járnak jól: egy biztos, nem a beruházók.
Megszületett a várva-várt széltender, hétfőn éjszaka ugyanis megjelent a közép- és nagyfeszültségű hálózaton elérhető szabad kapacitások kiosztására kiírt pályázat, amelyet 2026. október 30-ig lehet benyújtani. megjelent, és amelyre a beugró 3 millió forint. A pályázati kiírás hat járás közép- és nagyfeszültségű hálózatain kilenc hálózati csomópontra vonatkozik. Ezeken összesen 702 megavoltamper (MVA) teljesítmény osztható ki, azaz lényegében 700 megawattnyi szélerőmű telepíthető.
A kiíró Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH), amely a pályázatokat 2026 szeptember 4. és október 30. között fogadja. Az eredményhirdetés 2026 december 13-ig várható.
Az új szélerőművek leghamarabb 2030. szeptember 30-án csatlakozhatnak a hálózatra, legkésőbb pedig 2032. szeptember 30-án.
A kiírás a miniszteri felkérőlevél alapján született. Eszerint például a hálózatra elsődlegesen csak szélerőmű, másodlagosan energiatároló csatlakozhat, harmadlagos energiaforrással pedig nem lehet pályázni.
Pályázni egy legalább 14 megawattos (MW) szélerőművel lehet, legalább 14 hálózati megavoltamper (MVA) betáplálási igénnyel. Ez a korlát részleges teljesítés esetén is érvényesül, viszont csak az elvárás 80 százalékos arány, ha a pályázó tulajdonrésze 25 százalék.
Fontos – az elbíráláson belül 20 százalékos súlyt képviselő elvárás –, hogy a pályázó egy megawattonként 10 ezer eurós hozzájárulást fizessen a beruházásban érintett önkormányzatnak vagy önkormányzatoknak. A maximális 20 pont azonban csak akkor szerezhető meg, ha a beruházó a 10 ezer euró helyett 50 ezret vállal. Ha feltesszük, hogy csak olyan pályázó nyer, amely elvállalja az 50 ezer eurót, akkor a 700 megawatt kiosztása esetén együtt 35 millió euró üti az önkormányzatok markát, lényegében a semmiért. Vagyis az állam úgy terheli a beruházókra a települések fejlesztési költségeinek egy részét, hogy az azt kifizető beruházók még nem is jutottak bevételhez a szélprojektjükből.
Tudjuk persze, hogy a cégeknek hozzá kell járulniuk tevékenységük által érintett települések fejlesztéséhez, de ez már megoldott: ezért fizetik a helyi iparűzési adót.
A kiírásban ez olyan feltétel, amelyre semmi szükség nincs
– szögezte le a Világgazdaságnak Balogh József energiapiaci szakértő. Bár az önkormányzatoknak szerinte is nyilvánvalóan kell a pénz például óvodára, iskolára orvosi rendelőre, vagyis ezt támogatni kell. Csakhogy ezt a pénzt nem előre kellene beszedni a széltenderen. Azután lenne észszerű a támogatást (hozzájárulást) elvárni, ha már működik a nyertes pályázók beruházása, és bevételt hoz. Bevétel nélkül az önkormányzatoknak utalt összeg csak a beruházás költségét növeli.
Csakhogy a kiíró erre is gondolt: további maximum 15 pontot ad azért, ha a pályázó még azt is vállalja, hogy évenként rendszeresen támogatja az önkormányzatot. Vagyis, a szakmai szempontoktól teljesen függetlenül együtt akár 35 pont szerezhet azzal, ha mélyen a zsebébe nyúl. Vagy 40 pontra, ha még mélyebbre, ha az előírtnál nagyobb pénzügyi biztosítékot vállal. És még csak a pénznél tartunk.
Hab a tortán egy újabb olyan, még mindig nem szakmai – de szintén jelentős, 10 pontos – elvárás, hogy a szélerőműnek vagy szélparknak barnamezős területen kell létesülnie. Ennek azért nehéz eleget tenni, mert a helyszínre nézve már eleve van néhány kemény feltétel:
Most tehát a felsoroltaknak megfelelt helyszíneket kell azokra szűkíteni, amelyeken már folyt gazdasági tevékenység. Kevés ilyen lehet, amikor a településektől amúgy is elég távol kell létesíteni a szélerőművet. A barnamezős elvárással a kiíró persze környezetvédelmi szempontoknak tett eleget, ami ugyanakkor dicséretes.
A pályázónak ezen felül vállalnia kell, hogy a beruházásra létrehozott cég legfeljebb 25 százaléka az állam által kijelölt megújulóenergia-közösségé, vagy (megosztva) energiaközösségeké lesz. Ezért nem jár pont, viszont kötelező. Elvben megeshet, hogy magától nem jelentkezik senki erre a 25 százalékra, vagy kisebb hányadra. Azonban az érdeklődő energiaközösséget egyedi kormányhatározat jelöli majd ki, és kérdés, hogy a kijelölt szerencsés megteheti-e, hogy nem él a lehetőséggel. Igaz, az energiaközösségek vélhetőleg örülnek, ha tulajdonossá válhatnak egy szélerőműben. (Lehet olyan hálózati csatlakozási pont, amelynek a közelében nincs energiaközösség, de egy ilyen nyilván időben létrehozható, ha megéri.)
Az energiaközösségek bevonása újdonság az eredeti elgondoláshoz képest. Abban még az szerepelt, hogy 30 százalékos tulajdonrész juthat az önkormányzatoknak, vagy az állam által kijelölt állami vállalatnak, tehát nem energiaközösságeknek. (A Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont a 30 százalékot 25 százalékra javasolta csökkenteni.) A kiírás végső formája szerint tehát
Rátesz a beruházás költségeire a kínai eszköz- és berendezésgyártók mellőzése. Ez így nincs leírva persze, de a kiíró akár 15 pontot is ad azért, ha a pályázó vállalja, hogy meghatározott arányban uniós ajánlattevőktől vásárol. Annak pedig, hogy a kiadásai ne szaladjanak el, a kiírás határt szab. Benchmarkja szerint egy megawattnyi
érdemes kihozni.
Tíz pontot ér, ha a pályázó vállalja, hogy nagyobb teljesítményű szélerőművet épít, mint amekkora befogadását elnyeri a tenderen. Ez azért jó gondolat, mert adott időszakokban az érintett hálózati csatlakozási pont képes lehet több szélenergiából származó áramot is átvenni azért, mert más forrásokból éppen nem érkezik oda villamos energia. Szintén célszerű volt 5-5 ponttal díjazni azt, aki vállalja, hogy adott csatlakozási pontot más pályázóval közösen használ, illetve azt, aki elfogadja, hogy csak részben – más pályázóval megosztva – hirdetik ki nyertesnek.
A szélenergia-pályázatok értékelésének súlyszámai (százalék)
Napi