Elhárul hamarosan egy komoly politikai kockázat

Szeptember 18-20-án parlamenti választásokat rendeznek Oroszországban: a Duma (alsóház) 450 székéről dönt majd a szavazásra jogosult nagyjából 100 millió állampolgár. Maga a választás se nem szabad, se nem fair: az orosz hatóságok minden olyan pártot kizártak, melyek lényeges változást hoznának az orosz kül- és belpolitikában, legutóbb a Jablokót, amely az utolsó nyíltan háborúellenes platform volt.

Bár a választás lényegében lejátszott meccs: Putyin pártja, a Dmitrij Medvegyev vezette Egységes Oroszország Párt szinte biztosan kényelmes többség mellett folytatja a 2001 óta tartó töretlen regnálást, várhatóan 50-55 millió ember mozdul meg, hogy leadja szavazatát, ami komoly logisztikai kihívás elé állítja az országot.

Jellemző, hogy ilyenkor aktivizálódnak a jelenlegi orosz államrend ellenségei, ellenfelei:

reálisan várhatók kisebb-nagyobb demonstrációk, szabotázsakciók. Ukrajna pedig várhatóan a választási időszakban is folytatja az orosz hátországot, hadiipari létesítményeket, energetikai infrastruktúrát és logisztikai csomópontokat célzó csapásait, ami Moszkva számára politikailag is kellemetlen biztonsági helyzetet teremthet. Az Uráltól nyugatra fekvő orosz régiókban sok választó először szembesülhet azzal, hogy egy országos voksolás idején már nemcsak távoli frontként, hanem közvetlen biztonsági fenyegetésként is jelen van a háború.

A legnagyobb talány az egész eseménnyel kapcsolatosan nem az, hogy ki nyeri meg a választást, hanem az, hogy mi fog történni utána.

Putyin és pártja ugyanis várhatóan bebiztosítja eddigi hatalmát, a következő voksolás (elnökválasztás) pedig 2030-ban esedékes. Még demokratikus országokban is jellemző, hogy a győztes időközi választások után a regnáló párt megteszi azokat a népszerűtlen, de szerintük „szükséges” intézkedéseket, melyeket nem mertek megtenni a választások előtt.

Több jele is van annak, hogy Oroszország most olyan lépésre készül, melynek geopolitikai szempontból is komoly visszhangja lehet: egyelőre azonban csak találgatni lehet részinformációk alapján, hogy pontosan melyek lehetnek ezek.

1. Támadás a NATO ellen?

Russian gerbera drone in Poland 300 km from the border pic.twitter.com/FipUZqhHDP https://t.co/FipUZqhHDP

— Conflict Radar (@Conflict_Radar) September 10, 2025

A múlt hét elején amerikai kormánygépek landoltak Moszkvában, a fedélzeten John Ratcliffe-fel, a CIA igazgatójával. A mai napig nem tudni biztosan, hogy a férfi pontosan miért repült Oroszországba, hivatalos közlések szerint egyszerű „rutintalálkozóról” volt szó. Kiszivárgott amerikai sajtóhírek szerint azonban valamilyen figyelmeztetést adott át Moszkvának a hírszerzési vezető, egyes amerikai hírportálok azt írják, hogy

arra szólította fel az oroszokat, hogy eszükbe se jusson megtámadni a NATO-t.

Ez persze nem azt jelenti, hogy Oroszország októberben váratlanul kilőné interkontinentális rakétáit, majd deszantosokat dobna le Párizsba, Londonba és Washingtonba; vezető tisztviselők többnyire attól tartanak, hogy Moszkva valamilyen limitált, hibrid, könnyen „elsikálható” műveletet kezdene, annak érdekében, hogy tesztelje a NATO reakcióját, erősítse a szövetség széthúzását.

Hogy nézhet ki egy ilyen támadás? Egy-két „eltévedt” drón tesztelheti a lengyel / balti / román légvédelmet, „ismeretlen szabotőrök” felrobbantanak pár gáztározót, fegyverraktárat, transzformátorállomást, felbérelnek pár Európában élő ukrán menekültet, hogy rombolják hazájuk reputációját. Az is lehet, hogy internetes kampányokkal próbálnak egymás ellen hergelni alapvetően jó kapcsolatot ápoló NATO-tagállamokat.

Ezek apró lépések, melyek gyengíthetik a szövetség összetartását, bomlaszthatják az európai lakosság Ukrajna iránti támogatását, megnehezíthetik a téli hónapokra való felkészülést, Moszkva közben minden érintettséget le tud tagadni.

Az ilyen műveletekre remek lehetőségük van, hiszen a NATO legerősebb országa, az Amerikai Egyesült Államok felemésztette high-tech fegyverkészleteinek jelentős részét a Közel-Keleten. Az elnök pedig folyamatosan kritizálja a szövetség tagállamait, erősen utalva arra, hogy mivel nem segítettek neki Iránnal szemben, ő sem biztos, hogy segítene egy orosz támadás elhárításában. Emellett Ukrajna támogatása folyamatosan emészti fel az európai légvédelmi rakétakészleteket is, tehát egy „eltévedt drónraj” ukrán irányból talán komolyabb károkat is tudna okozni.

Mekkora a valószínűsége annak, hogy megtörténik ilyen támadás? Az szinte biztosra vehető, hogy vannak Putyin asztalán ilyen tervek, ahogy minden más nemzetközi nagyhatalom vezetőjének is vannak az asztalán tervek más, ellenséges országok, katonai szövetségek meggyengítésére. De azt, hogy történt-e konkrét döntés, mellyel egy ilyen művelet megindítható lesz, néhány embertől eltekintve az orosz elitben senki nem tudja.

2. Mozgósítás

Ukrajna minden lehetséges eszközzel azt terjeszti, hogy a választások után Oroszország vezetése mozgósítást fog bejelenteni. Erről beszél Volodimir Zelenszkij ukrán elnök, ezt terjesztik az ukrán titkosszolgálatok, erről írnak majdnem minden nap ukrán és nyugati lapok.

Ezek az ukrán források arról írnak: a mozgósítás több hónapon át fog tartani, 2027 első hónapjaiban zárul majd, 300-600 ezer embert tervez a Kreml a frontra küldeni.

A mozgósítástól való félelem miatt fiatal orosz férfiak már tömegesen kezdték el elhagyni az országot, a térségben található Grúziában, Örményországban elkezdtek emelkedni az ingatlanárak. Ez a jelenség nyilván kapóra jön Ukrajnának: nemcsak a katonakorú férfiak toborozható állománya csökken, de további problémákat okoz ez a munkaerőhiánnyal küzdő orosz gazdaságnak, emellett az elszivárgó fiatalok tömege az otthon maradt lakosság morálját is rombolja.

Hogy lesz-e tényleg mozgósítás? Az szinte biztos, hogy a Kreml vizsgálja ennek lehetőségét,

a logisztika és adminisztráció megszervezésére történt is nemrég egy konkrét gyakorlat Kalinyingrádban, szigorították egy többéves folyamat keretein belül a behívórendszer működését, illetve az is tény, hogy jelentősen visszaesett az önkéntesen csatlakozó, szerződéses katonák friss állománya.

De hogy ki akarják, ki merik-e hirdetni a 2022-ben is komoly belső problémákat okozó mozgósítást Oroszországban? Valószínűleg erről még nincs végleges döntés, de minél tovább húzódik a háború Ukrajnában, annál inkább nő a valószínűsége annak, hogy muszáj lesz ezt meglépni.

3. Kijev elleni hadjárat

Az ukrán elnöki hivatal nemrég arról nyilatkozott, hogy

Oroszország újabb átfogó offenzívát készít elő Észak-Ukrajnában, Kijev és Csernyihiv ellen.

Moszkva a jelenlegi erőforrásaival igencsak nehezen tudna végrehajtani egy újabb támadást az egykor 3 milliós lakosságú főváros, illetve a 300 ezres északi település ellen. Emlékezetes: két olyan településről van szó, melyet a 2022-es invázió elején Oroszország már egyszer megpróbált bekebelezni és sikertelenül járt. Így szinte biztos, hogy ha tényleg léteznek ilyen tervek, ezek végrehajtását megelőzné a 2. pont, a mozgósítás.

Miért gondolná az orosz vezetés, hogy most jobb esélyük van Kijev elfoglalására, mint 2022-ben volt? Ha tényleg így gondolják, ez azért lehet, mert Ukrajna a légvédelmi rakéták hiányával küzd, a harcoló alakulatok feltöltésével továbbra is problémák vannak, az ukrán haderő legerősebb erődítményei a Donbaszban vannak, illetve, ami talán a legfontosabb:

Donald Trump amerikai elnök már csak két és fél évig ül a Fehér Házban, ez idő alatt Moszkvának megosztott NATO-val és egy olyan elnökkel kell szembe néznie, akit lényegében hidegen hagy Ukrajna jövője.

Ráadásul, ha az oroszok elfoglalják, vagy legalább megtörik Kijevet, megspórolják maguknak azt a „kellemetlenséget,” hogy a Donbasz jövőjéről kell tárgyalniuk és mindenféle kompromisszumot kell kötniük Herszon, Zaporizzsja, vagy a Krím táján.

Az ideális kimenetel Putyin számára továbbra is az, ha Ukrajna rövid távon kapitulál, hosszabb távon pedig megszűnik létezni, mint önálló állam.

4. Atomfegyver?

A 2022-es invázió kezdete óta majdhogynem napi szinten merül fel a kérdés, hogy Oroszország nukleáris fegyvert használhat Ukrajna, netán a NATO ellen.

Ahogy eddig, úgy a jövőben is fennállnak azok a tényezők, melyek miatt teljesen értelmetlen lenne nukleáris fegyvert használni ebben a háborúban:

1. Ukrajna közvetlenül határos Oroszországgal, a nukleáris csapadék könnyen lehet, hogy Oroszország és / vagy a szövetséges Belarusz nemzetközileg elismert területén okozná a legnagyobb károkat.
2. Egy atomtámadás miatt „Oroszország új területei” (Ukrajna megszállt régiói) évtizedekre lakhatatlanná válnának.
3. Nagyon valószínű, hogy legalább egyes NATO-országok, ha nem is az egész NATO, nyíltan belépne az ukrajnai háborúba Ukrajna oldalán.
4. Oroszország legfontosabb gazdasági partnerei, elsősorban Kína, nyíltan ellenzik az atomfegyverek használatát. Kína támogatása nélkül az orosz gazdaság és háborús gépezet valószínűleg rövidtávon összeomlana.

Összegzés

Számos jele van annak, hogy Oroszország vezetése különféle eszkalációs forgatókönyveket vizsgál, melyek bevezetését szeptember végén, október elején el is indítanák, ahogy véget értek a választások.

A legvalószínűbb – de szinte biztosan még nem eldöntött – forgatókönyv a mozgósítás.

Bár pletykálnak arról, hogy Oroszország egy újabb északi offenzívára készül, nagyon valószínű, hogy egy ilyen művelethez 600 ezer frissen képzett katona sem lenne elég. A Donbasz bekebelezéséhez, esetleg egy újabb déli offenzívához azonban lendületet adhat ekkora utánpótlás.

A NATO elleni nyílt támadás pedig továbbra is kizárható, bár arra igencsak jó esély van, hogy a már megkezdett hibrid hadviselést folytatni fogják az orosz titkosszolgálatok által beszervezett ügynökök.

Címlapkép forrása: Contributor/Getty Images