Unger Anna, NVVH-vezér a Kontrollnak adott interjúban azt mondta: nem tartaná felelősnek konkrét célszámot mondani arra, hogy a hatéves ciklus végére mennyi közvagyont lehet visszaszerezni. Szerinte előbb azt kell pontosan feltárni, „mennyi az annyi”, ugyanakkor jelezte: vannak belső várakozásai arra, hogy egy, három és hat év után milyen eredményekről tudnak majd beszámolni.

Bár a vagyonvisszaszerzésnél a nemzetközi tapasztalatok jellemzően 10-20 százalékos visszaszerzési arányt mutatnak, Unger szerinte

reálisan magasabb eredmény is elérhető lehet, ha nem csak klasszikus büntetőeljárásokban gondolkodnak.

Mint mondta, a hivatal egyedi stratégiákat dolgozhat ki az érintettekkel való megállapodásokra, és szerinte már most is vannak példák arra, hogy közvagyont eltulajdonító szereplők visszaadnak pénzeket – bár hangsúlyozta, ennek szerinte nem szabadna automatikusan büntetőjogi következmények nélküli „elsétálást” jelentenie.

A köznyelvben vádalkuként emlegetett megállapodásokról Unger elmondta, hogy a magyar jogban már most is megvannak az ezekre vonatkozó szabályok, de az NVVH-n belül még ki kell alakítani a közös stratégiát. Saját morális mércéjeként arról beszélt, hogy könnyebben tartana elfogadhatónak megállapodást olyan ügyben, ahol a lopott pénz például túlárazott beruházásban „betonban van”, mint olyan esetben, ahol

azt gyűlöletkeltésre, zsarolásra, szavazatvásárlásra vagy politikai uszításra használták fel.

Unger új elemként beszélt arról is, hogy az NVVH munkatársait kiemelten jól akarják megfizetni. Indoklása szerint a hivatal különösen érzékeny és korrupciónak kitett intézmény lesz, ezért a dolgozókat anyagilag is védeni kell attól, hogy bárki, aki ellen vizsgálódnak, megpróbálja őket befolyásolni.

Nagyon jól meg lesznek fizetve, cserébe iszonyatosan jó munkát várok tőlük.

– fogalmazott.

A jogszabály alapján vizsgálniuk kell azokat a cégeket, amelyeknek az elmúlt öt év bármelyikében a nettó árbevételük legalább 75 százaléka közbeszerzésből vagy kapcsolt vállalkozásokon keresztül állami forrásból származott.

Emellett egy közvagyonvédelmi kockázatértékelési módszertant is kialakítanak, amely nemcsak a klasszikus büntetőjogi tényállásokat, hanem például a politikafinanszírozási kockázatokat, álcivil szervezetek közpénzzel való finanszírozását vagy kampányok rejtett támogatását is figyelembe venné. Ungernek kutatóként is a pártfinanszírozás, annak legális és rejtett formái az egyik fő témája.

A hivatalvezető szerint az NVVH nemcsak azt vizsgálja majd, ki okozott közvagyonvesztést, hanem azt is, mely hatóságoknak, intézményeknek vagy szereplőknek kellett volna időben közbelépniük, és miért nem tették meg. Az elévüléssel kapcsolatban ő is elismerte, hogy lehetnek olyan ügyek, ahol vádat már nem lehet emelni, de ettől még a hivatal feltárhatja és nyilvánosságra hozhatja, mi történt, természetesen a személyiségi jogok és az ártatlanság vélelmének tiszteletben tartásával.

A politikai érintettségű ügyek esetében szerinte az NVVH-nak fő küldetése, hogy

megszüntesse azt az „üvegplafont”, amelynél a korrupciós ügyek fontos politikai szereplőknél korábban megálltak.

Hangsúlyozta, hogy nem politikai hovatartozás alapján fognak vizsgálódni, hanem ügyek alapján: ha bejelentés érkezik, akkor akár kormánypárti, ellenzéki vagy tiszás politikusokhoz köthető ügyeket is meg fognak vizsgálni.

Azt ígérte, hogy a hivatal gyorsan és hatékonyan, de jogállami eszközökkel fog működni, és meg fogja védeni magát attól, hogy bármely politikai oldal kampánycélokra használja fel.

Címlapkép forrása: MTI Fotó/Hegedüs Róbert