Akkor vegyük át még egyszer.

Az alaptörvény-módosításban lévő mondat azon kierőszakolt gordiuszi (?) megoldások sorába lép, amelyek a politikai hatalommal való visszaélés súlyos és szégyenteljes történelmi példáiként maradnak az utókorra – mondta leköszönő beszédében dr. Sulyok Tamás.

Hát, valóban nem ez volt a legszebb módja a szervilis, Fidesz-párti, poloskázós, gyermekbántalmazási és más súlyos társadalmi ügyekben bátran csöndben maradó, az apja múltjáról hazudó, Orbán Viktornak születésnapjára kvázi szerelmesverset író, zsebszerződéses államelnök eltávolításának (sőt), ellenben legyen tiszta: dr. Sulyok éppen azt a rendszert szolgálta ki, amelynek 16 éve alatt mindennapos volt a politikai hatalommal való visszaélés, továbbá megannyi aljas, szégyenteljes, a történelem szemétdombjára való döntés. Például – hogy messzire ne menjek – a köztársasági elnöki hivatal közviccé silányítása.

Ugyanakkor az, hogy a tárgyban társadalmi konzultációt ígérő Magyar Péter miniszterelnök előrukkol az amúgy végtelenül tiszteletreméltó Polgár Judittal ideiglenes államfőjelöltként, szintén kevésbé értékelhető úgy, mint a hivatali tekintély visszaállítására tett pompás kísérlet.

Mindenekelőtt azért, mert Polgár Judit – aki Puskás Ferenc és Rubik Ernő (...) mellett egyike a világszerte elismert magyaroknak – ne ideiglenes köztársasági elnök legyen, ha már (vö. mindenféle előkép nélkül leül vele tárgyalni a kormányfő); legalábbis illik megadni mind a személynek, mind a posztnak kijáró tiszteletet, nem teret hagyva annak a lehetséges értelmezési keretnek, amely szerint a klasszis exsakkozó csak az új alkotmányig „jó”, utána jöhet bármily más, a nép által megteremtett nagyság. (Ugyanitt: nehéz erős indokot mondani, miért nem jó Forsthoffer Ágnes ideiglenes államfőnek, ha már a házelnöki feladatköreiből is következik e tiszt.) 

Ám ha Polgár Judit már „a kiválasztott” – alkalmilag ez sem zárható ki a kormányfői lépésből –, alkalmasint szükséges volna kiállni a választópolgárok elé azzal: igen, széles társadalmi konzultációt ígértem, de akkor inkább most már legyen ez, bocsi.

Ez az opció még mindig jobban rendben van, mint az az érzet, hogy a táblán – óhatatlanul is – gyalogként azonosítjuk a királynőt.

(Borítókép: Magyar Péter / Facebook)