Hosszú időn át gyakorlatilag egyetlen távolsági előírás döntötte el a magyar szélenergia sorsát: a településektől számított 12 kilométeres körzetben nem lehetett szélerőművet építeni, ami az ország jelentős részét lényegében kizárta az ilyen beruházásokból. A szabályt 2024 elején 700 méterre enyhítették, ám az áttörés ezt követően is váratott magára, tömeges szélerőmű-fejlesztés azóta sem indult Magyarországon.

A szélenergia helyzete azonban a Tisza-kormány hivatalba lépésével új irányt vett, ennek egyik első kézzelfogható jele pedig a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) által augusztus 30-án közzétett szélerőművi kapacitáspályázat. A szeptember 4-én induló pályázat 702 MVA új szélerőművi kapacitás kiépítésének lehetőségét teremti meg, a végleges feltételek azonban több ponton is érdemben eltérnek a nyáron iparági konzultációra bocsátott tervezettől – ráadásul a változások jelentős része a fejlesztők szerint kedvezőtlenebb feltételeket eredményez.

Kiderült, hol és mennyi

A kiírás gerincét két nagy csomópont adja:

Ócsa (255 MVA) és Szombathely OVIT (200 MVA) együttesen a teljes mennyiség közel kétharmadát viszi.

Mellettük három 132 kV-os, egyenként 50 MVA-s pont szerepel — Ács Katódgyár, Dunaújváros Dél és Iváncsa —, továbbá Székesfehérvár Nyugat 40 MVA-tal, Komárom Ipari Park 21, Szombathely Észak 20, Kisbér pedig 16 MVA-tal. Tehát a most felkínált kapacitás a Dunántúlra és a főváros déli agglomerációjára koncentrálódik - az ország keleti fele pedig kimaradt.

Egy, a pályázaton indulást mérlegelő fejlesztő szerint viszont épp a helyszínválasztás a kiírás egyik legnagyobb gyengesége. Álláspontja szerint "a csomópontokat és a mennyiségeket nem az alapján jelölték ki, hol éri meg és hol lehet szélerőművet építeni, hanem pusztán az alapján, hol van szabad hálózati kapacitás".

Példaként a legnagyobb tételt, Ócsát hozta fel lapunknak. A hatályos szabályozás alapján a beépítésre szánt terület határától számított 700 méteres védőzónán belül nem helyezhető el szélerőmű. Márpedig ez a Pest megyei terület sűrűn lakott és a csomópont közvetlen környezetében található az Ócsai Tájvédelmi Körzet, amely szintén akadályozza a nagy léptékű szélerőmű telepítést.

A megkérdezett beruházó szerint

ezekkel a korlátokkal együtt gyakorlatilag nem látszik, hova férne be ennyi szélerőmű az adott térségbe.

A modern szélerőművek, amelyek magassága a 199 métert - lapáttal együtt akár 260-70 métert is elérhetik - egyenként 5-7 MW-os teljesítményt is le tudnak adni. Tehát a 255 MVA-s csatlakozási lehetőség megközelítőleg 36-51 darab szélturbina telepítését jelentené.

A beszélgetésünk során arra is rámutatott, hogy három csomópont — Kisbér, Komárom Ipari Park és Szombathely Észak — 22 kV-os, elosztóhálózati szintű pont, amely 16–21 MVA-s helyszín mai turbinamérettel három-négy egységet jelent maximum.

Ez nagyon nehezen értelmezhető méret a szélerőmű fejlesztésekben

- emelte ki.

Beruházói szemmel nem túl kecsegtető ajánlat

Közben két teljesen új értékelési szempont került a pályázati elbírálásba.

• Az egyik egy egyszeri, teljesítményarányos helyi pénzügyi hozzájárulás a szélerőmű elhelyezésével érintett önkormányzatoknak: pontot csak 10 000 EUR/MW feletti vállalásért ad a Hivatal, a maximális pontszámhoz pedig 50 000 EUR/MW szükséges.
• A másik az éves, a betáplált energiával arányos hozzájárulás: itt 2 EUR/MWh felett indul a pontozás, a maximumhoz 3 EUR/MWh-s vállalás kell.

Tehát a két vállalás 35 százalékot jelent a pontozásnál, miközben egy 50 MW-os projektnél ez akár egyszeri 2,5 millió eurós befizetést, és évente több százezer eurót is jelenthet a termelés függvényében.

Forrásunk éppen a terhek halmozódását tartja a legsúlyosabb problémának.

Az egyszeri és az éves hozzájárulás mellé ha odatesszük a helyi iparűzési adót, a Robin Hood-adót és a 25 százalékos vételi jogot, akkor irracionálisan magas terhek hárulnak a beruházókra, a matek nem jön ki

- emelte ki.

Értékelése szerint a végleges kiírás ezen a ponton rosszabb lett a tervezetnél: az állami tulajdonszerzés 30-ról 25 százalékra mérséklődött, de a helyébe lépő pénzügyi vállalások összességében nagyobb teherrel járnak.

Állami tulajdon helyett közösségi vételi jog

A korábbi tervezet talán legvitatottabb eleme az volt, hogy az értékelés során pontot lehetett szerezni azzal, ha a pályázó önként vállalja azt, hogy a Magyar Állam vagy az érintett önkormányzat egyoldalú nyilatkozattal 30 százalékos tulajdoni részesedést szerezhet a projekttársaságban (ez a szempont 20 százalékos súlyt kapott, holtversenyben a legnagyobbat az egész rendszerben).

Bár a végleges kiírásból ez a feltétel eltűnt, helyette egy újabb vitatott előírás került be:

Kötelezően előírja, hogy a pályázó 25 százalékos vételi jogot biztosítson a Kormány egyedi határozatával kijelölt megújulóenergia-közösség vagy -közösségek részére.

A korábbi 30 százalékos állami vagy önkormányzati előírás önkéntes vállalás volt - bár olyan fajsúlyos részét képezte az értékelésnek, hogy ennek bevállalása nélkül egyébként is nagy hátrányba került volna bármely pályázó -, de a vételi jog kötelező feltételként került be a sikeres pályázáshoz.

Tehát a jogosult megújulóenergia-közösség egyoldalú nyilatkozattal, a fejlesztő további hozzájárulása nélkül szerezhet tulajdon a szélprojektben, a csatlakozási jogot megállapító határozat véglegessé válásától számított két éven belül.

A kérdésünkre azt mondta a potenciális beruházó, hogy

a hazai megújulóenergia-közösségek jellemzően korai fázisú, pilot jellegű kezdeményezések, és nem világos, honnan lenne tőkéjük akár a vételár, akár a további tőkeigény negyedének finanszírozására.

A kezdeményezés szerinte bár „politikailag szexi" lehet, a gyakorlati haszna erősen kérdéses jelenelgi állapotában.

Nyolcvan százalék uniós beszerzés — de mit jelent az, hogy uniós?

Szintén új szempont, hogy pontot ér,

ha a pályázó az erőmű létesítéséhez szükséges termékek és berendezések 80%-át az Európai Unió területén gyártó ajánlattevőktől szerzi be.

Forrásunk szerint azonban a kritérium a gyakorlatban kikerülhető. Meglátása szerint a kínai gyártók a végösszeszerelést egyre inkább az Unióba telepítik, így a „uniós gyártó" feltétel white labeling útján teljesíthető anélkül, hogy az érdemi értékteremtés Európában maradna. Ha valaki kínai turbinában gondolkodik, azt szerinte meg fogják tudni oldani.

Nem igazán számít a felkészültség

Egy kevésbé látványos, de fontos változás az is, hogy kikerült az előkészítettség mint értékelési szempont. A tervezet még pontozta, hogy a pályázó rendelkezik-e szakértő által jóváhagyott megvalósíthatósági tanulmánnyal, szélmérési adatokkal, vagy éppen madár- és denevérmonitoringgal - a végleges kiírásból mindez eltűnt.

Forrásunk szerint ez a döntés súlyos következményekkel lehet a magyar szélenergia célokra. Egy szélmérési adatsor legalább egy, inkább két év, egy madár- és denevértanulmány szintén évekbe telik.

Ha ez nem ér pontot, akkor az nyer, aki a legtöbbet ígéri, nem az, aki a legfelkészültebb

- emelte ki lapunknak.

Ezzel a tender szerinte az „éretlen pályázók" és a kapacitásfoglalók irányába tolódik: olyanok is beadhatnak, akiknek nem áll szándékukban felépíteni az erőművet, hanem a megszerzett csatlakozási jogot később értékesítenék.

Két hónap a beadásra, hat év a megvalósításra

A benyújtási ablak jelentősen bővült: az eredetileg tervezett 18 nap helyett 2026. szeptember 4-től egészen október 30-ig lehet pályázni.

A megvalósítás menetrendje viszont feszes. A véglegessé vált építési engedélyt 2030. január 1-ig kell igazolni, a hálózati csatlakozás legkorábban 2030. szeptember 30-án kezdhető meg, a kereskedelmi üzemet pedig minden csomópontnál 2032. szeptember 30-ig el kell érni. Aki nem tartja, elveszíti a csatlakozási jogot és a teljesítési biztosítékot — bár itt a végleges kiírás rugalmasabb lett: részleges üzembe helyezésnél már csak arányos veszteség jár, nem a teljes.