GazdaságSzerző: vg 2026. 08. 31. 3 percnyi olvasás
Súlyos ellentmondás: kilövik a vadállomány többszörösét, mégis nő a létszámuk.
A magyar gazdálkodók tapasztalatai és a hivatalos vadgazdálkodási adatok egyre kevésbé illeszkednek egymáshoz. Miközben a termelők letaposott gabonáról, földre döntött kukoricáról és jelentős védekezési költségekről számolnak be, a vadgazdálkodási statisztikák csak mérsékelten növekvő vadállományt mutatnak.
A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elemzése szerint azonban a teríték- és az állománybecslési adatok együttes vizsgálata már olyan ellentmondásokat tár fel, amelyek a teljes nyilvántartási rendszer felülvizsgálatát indokolhatják.
Az Országos Vadgazdálkodási Adattár 2025/2026-os adatai szerint 2025 tavaszán 120 024 gímszarvas élt Magyarországon. A vadászati évben 96 390 példány került terítékre, ami a becsült állomány 80,3 százaléka. Ennek ellenére a 2026 tavaszára vonatkozó becslés már 123 580 állattal, vagyis 2,96 százalékos növekedéssel számol.
A dámszarvas esetében a
Ez 10,48 százalékos állománynövekedést jelent. A legszembetűnőbb adat a vaddisznóé. A 43 193 példányra becsült állományból egyetlen vadászati év alatt 150 615 állat került terítékre, vagyis az úgynevezett hasznosítási arány megközelítette a 350 százalékot. A következő tavaszi becslés ennek ellenére ismét magasabb, 44 614 példány lett.
A vaddisznó gyors szaporodása önmagában indokolhat a tavaszi állománynál jóval nagyobb éves terítéket, a tartósan rendkívül magas arány azonban arra utal, hogy a jelentett állományadatok távol lehetnek a tényleges létszámtól. Maga az OVA is arra figyelmeztet, hogy a gímszarvas valós országos állománya akár 250–300 ezer példány lehet, vagyis több mint kétszerese a jelentésekben szereplő számnak. Az Adattár a vadászatra jogosultaktól kapott állománybecsléseket és vadgazdálkodási jelentéseket tartja nyilván.
Az 1994 óta rendelkezésre álló adatsorok alapján a gímszarvas becsült állománya és terítéke évtizedek óta szinte párhuzamosan emelkedik. A hasznosítási arány 2010 óta 44,4 százalékról 80,3 százalékra nőtt. A vaddisznónál ugyanez a mutató 2019 óta 140,7 százalékról 348,7 százalékra ugrott.
A megyei adatok között még látványosabb eltérések találhatók. Zalában 2025 tavaszán 9237 gímszarvast jelentettek, miközben a következő vadászati évben 10 066 példány került terítékre.
Papíron tehát több állatot ejtettek el, mint amennyi a vadászati év kezdetén a megyében élt.
A 2026 tavaszára készített becslés ráadásul ismét 10 075 gímszarvassal számol. A számok nem feltétlenül az OVA hibáját jelzik, hiszen az Adattár a vadászatra jogosultak által közölt információkat összesíti. Sokkal inkább az állománybecslés jelenlegi módszertanának és ellenőrzésének korlátaira mutatnak rá.
A vadászatra jogosultak 2025-ben országosan 2,981 milliárd forint mezőgazdasági vadkárt térítettek meg. Az erdei vadkárra kifizetett összeg ezzel szemben mindössze 60,7 millió forint volt. A mezőgazdasági kártérítés így csaknem 49-szerese az erdészetinek.
A különbség egyes vármegyékben még nagyobb:
mezőgazdasági vadkárt térítettek meg. Baranyában a mezőgazdasági és az erdei kártérítés között csaknem ötszázszoros volt a különbség.
Ez nem jelenti azt, hogy a vad az erdőkben valóban ennyivel kisebb pusztítást végez. Az erdei károk gyakran több év alatt alakulnak ki, nehezen kapcsolhatók egyetlen vadászati évhez, és sok esetben nem kártérítésként, hanem megelőzési kiadásként jelennek meg.
Somogyban például az erdőket védő vadkerítések hossza 2024-ben meghaladta a 4700 kilométert. A kerítésrendszer becsült beruházási értéke megközelítheti a 19 milliárd forintot, éves fenntartása pedig mintegy 570 millió forintba kerülhet. Ezek az összegek nem szerepelnek az erdei vadkártérítési statisztikában, noha közvetlenül a vadnyomás miatt merülnek fel.
A rendszer egyik alapvető gyengesége, hogy az állomány nagyságát maguk a vadászatra jogosultak becsülik meg, majd ugyanezek a szervezetek jelentik a lelövési adatokat is. Egységes, minden területre kiterjedő, független ellenőrzés jelenleg nincs.
A kamarai szakcikkel jegyző dr. Skobrák György szernt, ennek különös jelentősége van, mert a vadászati hatóság ezekre az adatokra támaszkodik a lelövési tervek, az állományszabályozó vadászatok és a fenntartható állománylétszámok meghatározásakor. Ha a kiinduló adat pontatlan, az arra épülő hatósági és gazdálkodási döntések is hibásak lehetnek.
Az afrikai sertéspestis elleni védekezés miatt ez már állategészségügyi kérdés is. A Nébih új, 2026–2031 közötti akcióterve legfeljebb 0,5 vaddisznó négyzetkilométerenkénti állománysűrűséget határoz meg, és intézkedési terveket ír elő a vadászatra jogosultaknak. A program szerint a célértéket nem teljesítő területeken felelősségre vonás és külső gyérítési segítség szabályai is készülnek.
A NAK szerint a helyzet megoldásához nem kell új technológiai áttörésre várni. Hőkamerás drónokkal, kameracsapdákkal, genetikai mintavétellel, GPS-nyakörvekkel és standardizált próbavadászattal a jelenleginél jóval pontosabb állománybecslés készíthető.
A másik lehetséges megoldás a vegetációalapú vadhatás-monitoring. Ez nem közvetlenül az állatok számát próbálja meghatározni, hanem a növényzet rágottságából és az erdő természetes megújulásából méri a vadállomány tényleges környezeti terhelését.
Fontos tudni, hogy a túlzott vadlétszám növeli az erdőfelújítás költségeit, károsíthatja a biodiverzitást, fokozhatja a vadgázolások kockázatát, és hozzájárulhat az afrikai sertéspestis fennmaradásához.
Napi